Az erdélyi Boldogasszony Iskolanővérek története

A Boldogasszony Iskolanővérek (régi nevük: Miasszonyunk Iskolanővérek, Erdélyben így ismert: Notre Dame Nővérek) rendje 1833-ban jött létre Bajorországban, alapítója Boldog Gerhardinger Terézia, aki a szegényebb rétegek nevelésére, oktatására érzett hívást abban a korban, amikor a leányifjúság számára még az elemi oktatás lehetőségét sem biztosították. Terézia anya az idők jeleire figyelve egy új típusú szerzetesközösséget hozott létre: kettesével, hármasával küldte szét nővéreit, hogy a vidéki emberekhez is eljussanak. Meggyőződése volt, hogy a társadalom változása a családtól függ, a család jellegét pedig az anya adja meg, mert ő az első nevelő. Ezért közösségét a leányok nevelésének szolgálatára szentelte. Hamar elterjedt a rend Európa sok országában, majd Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is.

A magyar alapítás

1858-tól Temesváron, majd Aradon, Lugoson, Lippán, Nagyszentmiklóson, Désen, Kolozsvárott, Szegeden, Debrecenben, bánáti és alföldi városokban, falvakban működtek iskolanővérek, iskolákban, óvodákban, árvaházakban, plébániákon tanították, nevelték az ifjúságot.

A nővérek karizmájának alapja a hit abban, hogy a világ meg tud változni az ember átformálódása révén. Ez a hit fejeződik ki abban, hogy neveléssel, kultúrával próbálják gyógyítani a világ sebeit. Szolgálatukban elsősorban a gyerekeket, a nőket, a hátrányos helyzetben élőket részesítik előnyben. Aktív életüket a hűséges ima, a közösségi élet táplálja.

Legutóbbi általános káptalanukon fogalmazták meg:

„Minket, Boldogasszony Iskolanővéreket mélyen érint és kihívás elé állít a világunkban és egyházunkban jelen lévő sokféle megosztottság és korunk társadalmi, gazdasági és ökológiai válsága. Az apostoli szerzetesnők nemzetközi kongregációjaként arra kaptunk meghívást és küldetést, hogy bátran és reménnyel nézzünk szembe e megosztottságokkal és válsághelyzetekkel. Hűségesen karizmánkhoz, a különbözőségben is megélt egységhez elkötelezzük magunkat arra, hogy

 – magunkévá tesszük a dialógust, mint életmódot, mely önmagunkkal és másokkal kapcsolatos új felfedezésekhez, megtéréshez, kiengesztelődéshez és gyógyuláshoz vezet;

 – egyszerűbben, felelősebben és fenntarthatóbb módon élünk együtt egymással és az egész teremtett világgal;

 – fokozottabban törekszünk arra, hogy az egység tanúi legyünk ebben a megosztott világban azzal, hogy mindenünk közös;

 – erőforrásainkat és szolgálatainkat a nevelés felé irányítjuk, mely átformál, és mindenkit arra hív, hogy megszüntesse az igazságtalanságot kiváltó okokat;

 – elmélyítjük életünk kontemplatív és prófétai dimenzióját azáltal, hogy mindazt, akik vagyunk és amit teszünk, a Szentháromság egy Isten szeretetében alapozzuk meg.”

A nagyvilágban

Öt kontinens harmincnégy országában sokféle területen működnek az iskolanővérek: óvodától egyetemig a közoktatásban, plébániai és szociális munkában, de foglalkoznak árvákkal, menekültekkel, hajléktalanokkal is. Jelenleg körülbelül háromezer tagja van a nemzetközi közösségnek.

A Kárpát-medencében

157 éves múlttal, jól működő városi – budapesti, szegedi, debreceni, makói – intézményekkel keresik Isten hívását, hogy hol tudnak nevelői karizmájukkal az ember kibontakozásának szolgálatában tevékenykedni. Az iskolai nevelés mellett mátraaljai falvakban, Délvidéken és Erdélyben missziókat indítottak, ahol közvetlenül elérnek azokhoz, akik valamiben ínséget szenvednek.

Erdélyben

2004 óta „énekes missziót” végeznek Szovátán és a felső-nyárádmenti falvakban. Céljuk a kultúra, a műveltség segítségével nevelni, közösséget építeni, segíteni. Kórusuk, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar az integrált képzés és nevelés helye. Ketten élnek a szovátai házban, de gyakran érkeznek hozzájuk Magyarországról nővérek, tanárok, önkéntesek is. Együttműködnek a piaristákkal, illetve a ferencesekkel is.

Cím: 545500 Szováta, Tavasz utca 91., telefon: 0040-743862-517

E-mail: mverassnd@yahoo.com

Honlap: www.iskolanoverek.intracomp.hu

Fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Magyar Kurír