Bemutatták a „Sokarcú irgalmasság” című könyvet Budapesten

A megjelenteket Kuzmányi István, hírportálunk igazgató-főszerkesztője köszöntötte. Hangsúlyozta, egyetlen evangélium létezik, az örömhír, de négy embert megszólított a Szentlélek, és ők leírták mindazt, amit sugallt nekik. A Verbum által kiadott, rendkívül értékes könyvre is hasonló jellemző: az irgalmas Isten és az irgalmasság is egy, de mivel mi, emberek, hál’ Istennek, sokfélék vagyunk, különböző nézőpontokból közelítünk az irgalmassághoz is – ahogy ez a kötetből kiderül.

Szőcs Csaba, a Verbum Kulturális Keresztény Egyesület igazgatója emlékeztetett rá, hogy a könyv az irgalmasság évében született meg, a borító is erre utal, hiszen a meghirdetett szentév logójának egy részletét ábrázolja. Szőcs Csaba elmondta, a kötetet már több helyen, így a Délvidéken is bemutatták.

Ezt követően a 2004-ben a Gyulafehérvári Főegyházmegye, a szatmári, a váradi és a temesvári püspökségek védnöksége alatt létrejött Verbum Kulturális Keresztény Egyesületet mutatta be az igazgató. Kiemelte, az egyesület a kiadója a havonta megjelenő Keresztény Szónak és a Vasárnap című hetilapnak, valamint könyveket is kiadnak, rendkívül szoros a kapcsolatuk a Szent István Társulattal, de együttműködnek az Új Emberrel és a Jezsuita Kiadóval is.

Szőcs Csaba a most kiadott kötettel kapcsolatban elmondta: csalódni fog az, aki teológiai értekezésre számít. A cím is elárulja, hogy itt arcokról van szó, kirajzolódik néhány arc kontúrja, és mindez annak a nagy titoknak a része, ami az élet és maga a Jóisten, akinek az irgalmasságából élünk valamennyien, és ebből az irgalmasságból próbálunk valamit megjeleníteni ebben a világban.

A könyv szerkesztője, Bereczki Silvia, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek tagja, a Keresztény Szó és a Vasárnap vezető munkatársa a könyv megszületése kapcsán felidézte: a tavalyi esztendőben elvállalta, hogy a Keresztény Szónál megszerkeszt néhány tematikus számot. Amikor 2015-ben Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság évét, elgondolkozott azon, mit tehet ő, személy szerint, hogyan élheti meg az irgalmasságot. Az irgalmasság ugyanis nem szó, nem csupán szavak összessége, hanem cselekedet. Így született meg az ötlet, hogy legyen a Keresztény Szónak egy olyan tematikus száma, amellyel lelkileg felkészülnek az irgalmasság évére. Ez a szám 2015 novemberében jelent meg, és teljes egészében az irgalmasságról szólt. Olyan embereket szólaltatott meg, akik az élet peremvidékére szorultakkal foglalkoznak, segítenek nekik, rendkívül kreatív módon, abban a szellemben, ahogyan azt Ferenc pápa megfogalmazta: „A tevékeny szeretet teremtőereje nem ismer határokat.”

Silvia nővér emlékeztetett rá, hogy az irgalmasság évének első két hónapja párhuzamosan futott a megszentelt élet évével, amelyet Ferenc pápa 2016 februárjában zárt le. „Egészen biztos, hogy nem volt véletlen ez az átfedés” – fogalmazott Bereczki Silvia, aki ezért a Keresztény Szó 2016. februári számában olyan szerzeteseket szólított meg, akik küldetésszerűen is az irgalmasságnak szentelik az életüket.

A most bemutatott kötet összeállítására a Keresztény Szó e két lapszáma adta az ötletet. A havilap anyaga olyan emberek vallomásaival egészült ki, akiknek nem fő hivatásuk az irgalmasság gyakorlása: világi hívők, politikusok, üzletasszonyok, művészek beszélnek arról, miként találkoznak az irgalommal a mindennapokban, hogyan élik azt meg.

A szerkesztő a könyv címéről elmondta: talán sokakat meglepett, és ellentmondást éreznek, hogyan lehet az irgalmasság sokarcú, hiszen jól tudjuk – és Ferenc pápa is hangsúlyozta –, hogy az irgalmasságnak egyetlen arca van és az Jézus Krisztus, de éppen ez a meghatározás a kulcsa annak, hogy miként válhat az irgalmasság sokarcúvá. Silvia nővér megközelítésében úgy, hogy az emberek elkezdik szemlélni Isten irgalmasságának az arcát, Jézus Krisztust, ahogy az az egyetlen evangéliumban megmutatkozik: hogyan viszonyul az emberekhez, hogyan szól hozzájuk, hogyan vigasztalja, hogyan gyógyítja meg őket.

Az emberek pedig egy idő után szemlélni kezdik ezt az arcot, Isten irgalmasságának az arcát, megérinti a lelküket, és elkezdik visszatükrözni a Krisztus által közvetített fény egy részét. Ez a visszatükrözés teszi az egyetlen irgalmasságot mégis sokarcúvá. Ha tükröket állítanánk, akkor mindenki önmagát is szemlélhetné, mint a sokarcú irgalmasság egy részét – tette hozzá Bereczki Silvia.

A könyvbemutatón jelen volt három, a Sokarcú irgalmasság című kötetben megszólaló és abba tanulmányt író személy is. Elekes Szende pszichológus, pszichoterapeuta számára az irgalmasság ott kezdődik, hogy észreveszi, meglátja a másikban a szükséget szenvedő embert, annak fájdalma megérinti a lelkét. A pszichológus a tékozló fiú történetét idézte fel, amikor az apa meglátta hazatérő fiát, és megesett rajta a szíve. Elmondta, nagy veszélynek tartja, hogy mai, rohanó világunkban elveszítjük ezt a látó szívet, közömbössé válunk mások szenvedése, fájdalma iránt. Majd hozzátette: a kiégés a pszichológust is veszélyezteti, mivel annyi gyötrelmes élettel találkozik, hogy egy idő után közönyössé válhat, erőt vehet rajta a reménytelenség; de egy pillanatra sem szabad elfeledkeznie arról, hogy érző emberi lénnyel áll szemben, aki gyógyulást remél. „És az irgalmat nemcsak másokkal, de önmagunkkal szemben is gyakorolnunk kell” – hangsúlyozta Elekes Szende.

Szádeczky-Kardoss Géza zenetanár elmesélte, hogy az ausztriai Grazban szerzett cselló-, ének- és hittanári képesítést. Végzős egyetemistaként kezdett el azon gondolkozni, hogy mennyi jót kapott addigi élete során, és itt lenne az ideje ebből visszaadni valamit másoknak. De vajon zenészként hogyan tudna segíteni a szegényeken, a rászorulókon? Az isteni gondviselés segítette őt a válasz megtalálásában: Bolíviában kapott zenetanári állást, és itt kapcsolatba került a verbitákkal. Egy évig misszionáriusként szolgált, és ezalatt megismerkedett egy venezuelai közgazdász politikus, José Antonio Abreu kezdeményezésével. Abreu karmester és zeneszerző is volt, és látva Caracas külvárosában és nyomornegyedeiben, hogy a gyerekek és a fiatalok céltalanul tengetik a napjaikat, a kábítószer és bűnözés veszélyének kitéve, 1975-ben zenei központokat kezdett létrehozni, amelyekben eltölthették délutánjaikat és sikerélményekhez juthattak. Szádeczky-Kardoss Géza hazatérve Magyarországon ugyanezt próbálja megvalósítani – a Szimfónia program keretében – Miskolcon és Pécsett. A zenetanár Teréz anyát idézte, aki egyszer azt mondta: a nyomorban nem a kenyér hiánya a legrosszabb, hanem az, hogy az ember a méltóságát veszíti el. A zenei program keretében munkanélküli, alkoholista, vagyis a társadalom peremére szorult családok gyermekeivel foglalkoznak, akik a zene révén sikerélményhez juthatnak. Nem szólistákat nevelnek, hanem zenekari embereket, akik a közösségben egymást segítik, támogatják, így kialakul bennük az összetartozás öröme.

Tegzes Katalin segítő nővér gyászpasztorációkat vezet, személyesen kísér veszteséggel élőket, előadásokat, lelkinapokat és lelkigyakorlatokat is tart. Felidézte egy fiatalkori élményét, amikor az Országos Onkológiai Intézetben dolgozott, és valaki felháborodottan, értetlenkedve kérdezte, hogyan dolgozhat „egy halálgyárban”. Katalin nővért ez megdöbbentette, hiszen ez számára teljesen természetes volt. Úgy érzi, hogy az irgalmasság éve megerősítette hivatásában is. Leszögezte: az irgalmasság nem akció, hanem egy életen keresztül folytatott életforma. Neki megvan a lehetősége az irgalom mindennapi gyakorlására, és hatalmas ajándékként éli meg, hogy azoknak az embereknek nyújthat vigaszt, akik a veszteségükben, a gyászukban reménytelenné, magányossá váltak. „A gyászban a legnagyobb irgalmasság, hogy emlékezünk az elhunytakra” – fogalmazott Katalin nővér, majd kiemelte, hogy segítő nővérként állandó kapcsolatot tart a túlvilágon lévőkkel, hiszen folyamatosan imádkozik a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. „A veszteségek hozzátartoznak az életünkhöz, mégis, a remény fényében járunk. Amire mindennél jobban szükségünk van, az a Szentlélekből származó erőforrás, amelynek révén kiemelkedhetünk a fáradtságból, az esetleges fásultságból, és mindig újra kezdhetjük küldetésünket, az irgalmasság szellemében” – hangsúlyozta a segítő nővér.

Zárszavában Szőcs Csaba felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy az irgalmasságnak valóban több útja van, és a magunk területén mindnyájan az egyetlen irgalmasság arca lehetünk.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír