Elváltak és újraházasodottak lelki hétvégéje Székelyudvarhelyen

A találkozó témája a plébánia évéhez kötődött: „Isten és az egyház számít rád”. Ennek jegyében zajlottak a hétvége különböző eseményei: a témafelvezetők, a családias hangulatú beszélgetések, az egyéni elmélkedések, a közös imák, a szentmise és a szentségimádás.

A résztvevők beszámolóiból:
„Jó érzés sorstársakkal találkozni, a tanúságtételeikből tanulni, töltekezni és érezni, hogy a keresztem nem is olyan nehéz... Azokkal a lehetőségekkel kell élnünk, amelyek adottak számunkra: például a közösségi, de nem szentségi bűnbánati liturgia, a szentségimádás, kitartás az imában, a Szentírás rendszeres olvasása, az erkölcsös élet, az önkéntes munka. Ezeket próbáljuk pozitívumként megélni, és ne a tiltások negatívumára koncentráljunk. Jézus közelségét erősebben megélve, lelki békében megerősödve bízom abban, hogy ez a válási lecke nem véletlen az életemben...”

„Izgatottan és feszülten érkeztem, ugyanis senkit nem ismertem, és először voltam ilyen típusú lelkigyakorlaton. A beszélgetések végén rájöttem, hogy egy a célunk: Istenhez még közelebb kerülni... Érezhettük, hogy Istennek pontosan olyan gyermekei vagyunk, mint akik szentségi házasságban élnek, és az egyház életében is van helyünk. A meglepetések számomra szenzációsak voltak, az az isteni szeretet, amit kaptam, leírhatatlan. A befejező szentségimádás alkalmával megtapasztalhattam Jézus közvetlen közelségét és végtelen szeretetét, amit felénk áraszt. E lelkigyakorlat alkalmával hitbeli megerősítést kaptam abban is, hogy Isten segítségével képes vagyok két kiskorú gyermekemet felnevelni. Feltöltődve, boldogan, és hitemben megerősödve térek haza.”

„Válásommal az életem kártyavárként omlott össze. Haragudtam a sorsra, fájdalommal megélt kudarc volt számomra. Nemcsak a társadalom kirekesztését éreztem, megbélyegeztem saját magam is. Tabu volt erről az állapotról beszélnem, még 11 évvel a válás után is magamban hordoztam ezt a keserűséget. Az én lelkigyakorlatom már előtte való nap elkezdődött Jakabos Barnabás jezsuita atya előadásával, amely a szerető kommunikációról, pontosabban a kiengesztelődésről szólt. Az Oltáriszentség előtt (...) nagyot üresedett lelki hátizsákom, kiegyenesedett a hátam, kimondhatatlan béke töltött el, és újra szabadnak érzem magam. Nincs neheztelés bennem.”

Magyar Kurír