Beszélgetés az al-Azhar szunnita központ főimámjával: Ferenc pápa a béke embere

– II. János Pál volt az első pápa, aki egyiptomi utazása során, a 2000-es jubileumi év keretében meglátogatta az al-Azhar főimámját. Ma pedig egy főimám először tesz látogatást a Vatikánban, az irgalmasság szentévében. Mit jelentenek ezek a fontos események?

– A kegyes és irgalmas Isten nevében először is szeretnék köszönetet mondani Ferenc pápa Őszentségének, amiért fogadta az al-Azharból érkezett küldöttségemet, és köszönetet mondok a szíves vendéglátásért, a meleg szeretetért, amellyel felém fordult. Ez a látogatás egy olyan kezdeményezés, amellyel az al-Azhar, az al-Azhar és a Vatikán közösen kívánja folytatni szent küldetésünket, a vallások küldetését: „boldoggá tenni az emberi lényt mindenütt”. Az al-Azhar párbeszédet folytat a Vatikánnal, jobban mondva van egy vallásközi bizottsága a Vatikánnal közösen, amely pontosan meghatározható körülmények miatt felfüggesztette tevékenységét, de most, hogy ezek a körülmények már nem állnak fenn, ismét visszatérünk a párbeszéd útjára, és azt kívánjuk, legyen jobb ez a párbeszéd annál, mint amilyen korábban volt. Örülök, hogy én lehetek az al-Azhar első imámja, aki ellátogat a Vatikánba, és leül a pápával, hogy kicseréljék gondolataikat és megértsék egymást.

– Az imént találkozott Ferenc pápával a Vatikánban. Mit tud elmondani erről a találkozásról, milyen légkörben zajlott?

– Az első, nagyon erős benyomásom az volt, hogy ő a béke embere, olyan ember, aki követi a kereszténység tanítását, amely a szeretet és a béke vallása; és ahogy hallgattuk Őszentségét, olyan embernek láttuk, aki tiszteli a többi vallást, figyelembe veszi követőiket; olyan ember, aki életét a szegények, a nyomorultak szolgálatára szenteli, és általában véve is vállalja a felelősséget az emberekért. Aszkéta, aki lemondott az evilág múlékony örömeiről. Olyan tulajdonságok ezek, amelyekben osztozunk vele, ezért kívántunk találkozni, hogy ezeken a tágas, közös területeken együtt munkálkodjunk az emberiségért.

– Milyen kötelességei vannak a nagy vallási tekintélyeknek, a vallási vezetőknek a mai világban?

– Súlyos, nagy felelősségük van, mert tudjuk – ahogyan Őszentségével együtt meg is állapítottuk –, hogy minden, a társadalomra vonatkozó modern gondolatrendszer, ideológia, amely a vallástól, a mennytől eltávolodva akarta kezébe venni az emberiség irányítását, kudarcot vallott abban, hogy boldoggá tegye az embert, megszabadítsa a háborúktól és a vérontástól. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy a szent vallások vezetői határozottan és konkrét módon részt vállaljanak abban, hogy új látóhatárok, az irgalmasság és a béke felé vezessék az emberiséget, hogy az emberiség legyőzhesse azt a nagy válságot, amelytől napjainkban szenvedünk. A vallás nélküli ember veszélyt jelent az embertársaira, és azt hiszem, a 21. században az emberek elkezdtek körülnézni és bölcs vezetőket keresni, akik a jó irányba vezethetik őket. Ezek a dolgok ösztönöztek minket erre a találkozásra, a beszélgetésre, a megegyezésre, hogy kezdjük el megtenni a jó lépéseket a jó irányba.

– Az al-Azhar Egyetem fontos tevékenysége az iskolai tankönyvek szövegének megújítása. Beszélne nekünk erről?

– Igen, olyan értelemben újítjuk meg a szövegeket, hogy tisztázzuk az iszlámnak azokat a fogalmait, amelyeket elferdítettek azok, akik az erőszak, a terrorizmus eszközeivel élnek, a fegyveres mozgalmak, amelyek azt mondják magukról, hogy a békéért munkálkodnak. Tévesnek nyilvánítottuk ezeket a fogalmakat (…), rámutattunk eltévelyedett, félreértelmezett mivoltukra, és ugyanakkor igyekeztünk megmagyarázni a diákoknak a helyes fogalmakat, amelyeket a szélsőségesek és a terroristák elferdítettek. Létrehoztunk egy nemzetközi megfigyelőközpontot, amely nyolc nyelven figyeli a szélsőséges mozgalmak által terjesztett anyagokat, a mérgezett gondolatokat, amelyek rossz irányba fordítják a fiatalokat. Ezeket az anyagokat kijavítjuk, és ezt követően más nyelvekre is lefordítjuk. Az Egyiptomi Család Háza elnevezésű központon keresztül – amely egyesíti a muszlimokat és az egyiptomi keresztény felekezeteket, az al-Azhar és az egyházak közös projektje – igyekszünk választ adni mindazoknak, akik keresik az alkalmakat, támadásra készen várják, hogy zavart, megosztást és konfliktust teremthessenek keresztények és muszlimok között. Létezik a Bölcs Muszlimok Tanácsa is, amelynek vezetője az al-Azhar imámja – ez a tanács békeküldöttségeket küld a világ különböző fővárosaiba, és fontos munkát végez a béke előmozdítása, valamint a valódi iszlám megismertetése érdekében. Körülbelül egy évvel ezelőtt rendeztünk egy konferenciát, éppen itt, Olaszországban, Firenzében a kelet és nyugat, vagyis a keleti és a nyugati világ együttműködése témájában. Ezenkívül az al-Azharban fogadjuk az európai mecsetek imámjait egy kéthónapos továbbképzésre, hogy a párbeszédre neveljük őket, leleplezzük előttük a hamis fogalmakat, és beszéljünk a muszlimok integrációjáról társadalmaikban, az európai nemzetek körében, hogy a biztonság, a gazdagság és az erő forrásai lehessenek ezekben az országokban.

– A Közel-Kelet nagy nehézségeken megy keresztül. Vatikáni látogatása alkalmából milyen üzenetet szeretne átadni ezzel kapcsolatban?

– A Közel-Keletről jövök, ott élek, és másokkal együtt én is elszenvedem a patakokban folyó vér, a holttestek látványát és következményeit. Nincs semmilyen logikus oka ennek a katasztrófának, amelyet éjjel és nappal átélünk. Természetesen vannak különféle külső és belső okok, amelyeknek a találkozása lángra lobbantotta ezeket a háborúkat. Ma itt vagyok Európa szívében, és a katolikusok legnagyobb intézményében, a Vatikánban meg szeretném ragadni az alkalmat arra, hogy felhívást intézzek az egész világhoz: egyesüljön, rendezze sorait, hogy szembe tudjon nézni a terrorizmussal, és véget vessen neki. Azt hiszem, hogy ha ezt a terrorizmust elhanyagolják, annak nemcsak a keletiek fizetik meg az árát, hanem keleten és nyugaton együtt fognak szenvedni, ahogyan már láttuk is. Ez az én felhívásom a világhoz, a világ szabad embereihez: egyezzetek meg azonnal, és lépjetek közbe annak érdekében, hogy véget vessetek a véráradatnak!

Engedjék meg, hogy még egy gondolatot fűzzek ehhez a kijelentésemhez: igen, a terrorizmus létezik, de az iszlámnak semmi köze nincs ehhez a terrorizmushoz, és ez igaz a muszlim ulemákra (a muszlim egyházjog tudósaira), valamint a keleten élő keresztényekre és muszlimokra is. Azok, akik megölik a muszlimokat és megölik a keresztényeket is, szándékosan vagy hanyagságból félreértelmezték az iszlám szövegeit. Egy évvel ezelőtt az al-Azhar általános tanácskozásra hívta össze a muszlim ulemákat, szunnitákat és síitákat egyaránt. Meghívtuk a keleti egyházak vezetőit is, különböző vallásokat és felekezeteket, még a jazidiket is, akik el is küldték egy képviselőjüket az al-Azhar égisze alatt tartott konferenciára. A közös nyilatkozat legfontosabb pontjai között ott volt az is, hogy az iszlámnak és a kereszténységnek nincs köze azokhoz, akik gyilkolnak, és kértük a nyugati világtól, hogy ne keverje össze ezt az eltévelyedett csoportot a muszlimokkal és – muszlimok és keresztények – egy hangon jelentettük ki, hogy gazdái vagyunk ennek a földnek, partnerek vagyunk, és mindegyikünknek joga van ehhez a földhöz. Elutasítottuk a kényszerített kivándorlást, a rabszolgaságot, a nők adásvételét az iszlám nevében. Itt el szeretném mondani azt is, hogy a problémát nem szabad úgy bemutatni, mint a keresztények üldöztetését, éppen ellenkezőleg, több muszlim áldozata van, mint keresztény, és mi mindannyian együtt szenvedjük el ezt a katasztrófát. Röviden azzal szeretném befejezni, hogy nem kiálthatjuk ki bűnösnek a vallásokat azért, mert néhány követőjük letért a helyes útról, mert minden vallásnak van eltévelyedett irányzata, amely a vallás zászlaja alatt, a vallás nevében gyilkol.

– Szeretne még mondani valamit, mielőtt elköszönnénk?

– Még egyszer szeretném kifejezni köszönetemet, megbecsülésemet és reményemet – amelyet magammal viszek –, amiért együtt munkálkodhatunk, muszlimok és keresztények, az al-Azhar és a Vatikán, hogy segítsük az emberi lényt, akárhol is él, vallásától, hitvallásától függetlenül, hogy megmentsük a pusztító háborúk, a szegénység, a tudatlanság és a betegségek válságából.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű portálja

Magyar Kurír
(tzs)