Betegek és gyógyítók zarándoklata Máriapócson

Bármilyen magas szintű tudással rendelkezünk, kisujjunkban lehet a mesterségünk, lehetünk szakmánk legjobbjai, és űzhetjük azt művészi magaslatokban, ha mindezt nem hivatásból, elkötelezetten tesszük, az csak „pengő cimbalom” (1Kor 13,1) lesz.

Sótonyi Péter érsebész, egyetemi tanár ezzel a bevezetővel mesélte el, hogyan ébredt rá arra, mi életének célja, mi az ő hivatása. Még az orvosi pálya – amely területen komoly szaktekintélynek számít – sem a legfontosabb az életében. A mindig szem előtt tartott szempont: a család, hivatás, önkéntesség és közösség hogyan simulhat leginkább az Isten tenyerébe. Így találhatunk rá az Istentől nekünk szánt személyes feladatra, valódi küldetésünkre. S talán akkor megértjük, bármelyikünk lehet beteg és bármelyikünk lehet gyógyító. Annál is inkább, mert – és ezt lourdes-i zarándoklatai is alátámasztják, jegyezte meg – nem feltétlenül a testi gyógyulás a fontos. Elsődleges a lelki gyógyulás. A betegnek is, a gyógyítónak is el kell fogadnia, hogy Isten terve lehet más egy betegséggel, mint ami a mi vágyunk a gyógyulást illetően.

Az előadó beavatta hallgatóságát saját életébe, érzékeltette, milyen sokat számít, hogy kik veszik körül az embert, kik vannak rá hatással és mennyire fontos a közösség. Beszélt önkéntes munkájáról, a szentek közül választott példaképéről, valamint sok-sok olyan momentumról, ami alakította az életét.

Máriapócs Nemzeti Kegyhely honlapján meghallgathatják a teljes előadást.

Forrás és fotó: Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír