Bizalommal helyezzük életünket az Atyaisten kezébe – Közösen imádkoztak a világ keresztényei

„Mára beszéltünk meg találkozót, hogy – a világon élő összes keresztény – együtt imádkozzuk el a Miatyánkot, azt az imát, amelyet Jézus tanított nekünk.

Bizakodó gyermekekként fordulunk az Atyához. Mindennap megtesszük, napjában többször is, most viszont a koronavírus-járvány által keményen megpróbált emberiség számára esedezünk irgalomért. És együtt tesszük ezt, minden egyházhoz, közösséghez és hagyományhoz tartozó hívők, bármilyen életkorúak, nyelvűek és nemzetiségűek legyünk is.” – mondta Ferenc pápa a közös fohász előtt.

A Szentatya hozzátette: Imádkozzunk a betegekért és családjukért, az egészségügyi dolgozókért és az őket segítőkért, a hatóságokért, a rendvédelmi szervekért és az önkéntesekért, közösségeink szolgálattevőiért!

Egy olyan napon kérte a világ keresztényeit közös imára Ferenc pápa, amikor sokan ünneplik az Ige megtestesülését Szűz Mária méhében. „Mi is teljes bizalommal bízzuk magunkat Isten kezére, és egy szívvel, egy lélekkel imádkozzuk” – mondta a Szentatya, mielőtt elmondta a Miatyánkot.

A közös imádság után élőben kapcsolta a Kossuth rádió és az M1 Erdő Pétert. A bíboros, prímás felidézte gyermekkorát, azt az időszakot, amikor Magyarországon is pusztított a rendkívül veszélyes fertőző gyermekbénulás. A bíboros visszaemlékezett az 1959-es esztendő nyarára, amikor nem hagyhatták el nagyszülei alsó-gödi kertjét, nem mehettek sem moziba, sem strandra a fertőzés veszélye miatt. A bíboros elmondta, később látott statisztikákat a megbetegedésekről. A járvány súlyosságát jól mutatta, hogy 1957-ben sok ezren megbetegedtek, 2300-an tartósan mozgássérültek lettek, 146-an meghaltak.

„Féltünk is eléggé, különösen a szüleim. Utána az iskolában a következő évben megkaptuk a Sabin-cseppet, és mindenki megnyugodott. Hálát adtunk Istennek, hogy ettől a veszélytől megmenekültünk” – emlékezett vissza az akkori nehéz, majd az azt követő megkönnyebbülést hozó időszakra a bíboros.

Hozzátette azt is, hogy a közös imádságnak mindig nagy ereje van. Az Egyház a történelem során járványok idején is kérte hasonlóképpen, mint most Isten irgalmát. Erdő Péter azt mondta, hogy a fohász azért hangzik el, hogy elmúljon ez a csapás, és lelki megújulás fakadjon a kiállt szenvedésből.

„A járvány is a maga módján egy természeti csapás. Egyszerre szenvedés és kihívás az emberiség számára, hogy keresse a megoldást, keresse a védekezés lehetőségét. A világon nem véletlenül vagyunk jelen, hanem a Gondviselő Isten szeretetéből” – fogalmazott a bíboros. Csodálatosnak nevezte azt a kezdeményezést, amelyhez egyre többen csatlakoztak, többek között Csókay András idegsebész és Eperjes Károly színművész is. A déli harangszó után a szokásos fohászok után elmondják azokat az imádságokat, amelyeket Ferenc pápa és Erdő Péter adott ki a járvány kezdetén.

A Szentatya beszédét Tőzsér Endre SP fordította.

Forrás és fotó: NEK

Magyar Kurír