Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – A bűnösöket meginteni

Csaba testvér február 21-én, nagyböjt harmadik vasárnapján a bécsi magyar közösségnek bemutatott szentmisén tartotta meg első elmélkedését az irgalmasság első lelki cselekedetéről. Ó- és újszövetségi példákon keresztül mutatott rá, mennyire fontos a másik embert jóra inteni. Mózes megintette a fáraót, hogy nem szabad egy népet rabszolgaként kezelni, pedig nem lehetett könnyű neki. Jónás sem lelte nagy örömét abban, hogy elmenjen Ninivébe, megtérést hirdessen, mégis megtette. A próféta figyelmeztette Dávidot, aki elvette Uriás feleségét. Jézus egész élete arról szól, hogy embereket próbál a jóra inteni: az idős Nikodémust, Zakeust és másokat is megújulásra hív. Menj, és ne vétkezz – mondja a házasságtörő asszonynak. Az igazságot szép ruhába, szeretetbe öltözteti, az emberek így el tudják fogadni. Ugyanakkor ostort fog, és kikergeti a kereskedőket a templomból, hiszen az igazság fontos neki. Kitart az igazság mellett, vállalja a nagyhét szenvedését.

Csaba testvér szerint prófétaiskolát kellene indítani: megtanítani úgy megmondani az igazat a házastársunknak, főnökünknek, gyermekünknek, hogy az gyógyítson, ne fájjon.

Sok a baj körülöttünk, és olyanok kezdtünk lenni, mint az udvari papok, akik hozsannát zengenek a királynak – intett Böjte Csaba. Hiányoznak a próféták, akik mindenkivel szemben mondják az igazságot, mint Aranyszájú Szent János, Szent Ambrus. Nemcsak a papok feladata ez, az Ószövetség nagy prófétái egyszerű, hétköznapi emberek voltak, akik meghallották Isten szavát.

Vajon felvérteztük a hitünkkel, reményünkkel, keresztény értékeinkkel azokat, akik Európába jöttek? – tette fel a kérdést. A párizsi terrortámadás elkövetője Belgiumban katolikus iskolában végzett. Egy másik dzsihadista merénylő lány is Európában nőtt fel, nem is olvasta a Koránt. A mi világnézetileg semleges iskoláinkat végezték – tette hozzá. A több száz milliós Európába érkezik egymillió menekült, és összeomlik az egész, mint egy kártyavár… Jó úton járunk? Valóban Szíriát kell bombázni? – vetette fel a nyugtalanító kérdéseket.

Családunkban, közösségünkben és európai szinten is fontos, hogy néhány igazságot alázattal, jósággal ki merjünk mondani – hangsúlyozta az erdélyi ferences, aki ötezer gyereket fogadott be, akiket folyamatosan int a jóra. Ha valaki nem tanul, elmondja neki, hogy felnőttként majd a piacon fog zöldséget árulni, vagy akár a testét kell árulnia. Biztosítja, hogy ő mellette áll és segít, hogy növekedjen. Ha nem hiszi el, kiviszi az állomásra a hajléktalanokhoz, visznek süteményt, beszélgetnek velük. A gyerekek elcsodálkoznak, amikor a hajléktalanok elmesélik, hogy ők is voltak kisiskolások, és nem szerettek tanulni.

Felelősek vagyunk a gyermekeinkért, meg kell tanítani őket küzdeni az életükért! Meg kell tanítani, hogy az élet szent dolog, békében kell élni. Meg kell tanulniuk bölcsen megfogalmazni a kritikát, jobbító szándékkal – figyelmeztetett Csaba testvér.

Végül arra buzdított, hogy próbáljuk gyakorlatba ültetni az irgalmasság cselekedeteit. Segítséget kérhetünk a barátunktól a lelkiismeret-vizsgálathoz: megkérjük, mondja a szemünkbe, mit hibáztunk, hogy rendbe tudjuk tenni. Nem kell sok, elég egy igazság, hogy ne omoljunk össze – tette hozzá. Kérte, törekedjünk arra, hogy szeretettel, jósággal mondjuk el a kritikát, a másik úgy tudja fogadni, mint drága nagyböjti ajándékot. Fogalmazzuk meg véleményünket jobbító szándékkal.

A mennyei Atya megoldja, ha nagy baj van, bízzunk benne, tovább fog menni ez a világ, van jövő! – hangzottak reményteljes, biztató szavai a Bécsben elmondott prédikáció végén. Hozzátette: fontos olykor kimosni az ingeinket, rendbe tenni az életünket, a nagyböjt pedig éppen ennek az ideje.


Böjte Csaba néhány nappal később Déván folytatta elmélkedését az irgalmasság első lelki cselekedetéről. Az ó- és újszövetségi példák után elmesélte a dévai gyerekeknek egy gyergyói család történetét. Egyszer három kisgyereket vitt hozzá egy pap, hogy nevelje őket. Tudta róluk, hogy apjuk, anyjuk életben van – megnézte, vajon miért nem gondoskodnak róluk. Hazalátogatva kiderült, hogy a férfi iszik, az asszony haragjában folyton veszekszik, meg is szökött otthonról. A gyerekekkel és a férjjel együtt felkeresték az asszonyt, Csaba testvér a nagy veszekedés közepette imádkozni kezdett a gyerekekkel, végül a szülők is bekapcsolódtak, majd megfogadták, hogy jók lesznek egymáshoz, a férj nem iszik, az asszony nem veszekszik többet. Azóta a gyerekek hazakerültek, szeretetben él együtt a család, ki tudták mondani a bűneiket, és meg tudtak bocsátani egymásnak.

Csaba testvér kifejezte vágyát, milyen jó lenne meggyógyítani a családokat a veszekedésből, hogy békében, szeretetben éljenek. Higgyünk abban, hogy jó szóval, szeretettel lehet eredményt elérni. Tudjuk egymást meginteni! – kérte, és hozzátette: amikor a gyerekek felnőnek, többen megköszönik a nevelőknek, hogy annyit veszekedtek velük, amikor nem akartak tanulni.

Arra kérte a gyerekeket, hogy négyszemközt, szépen intsék meg a másikat, ha nem jó úton jár. Ha nem megy, és nagy baj van, akkor szóljanak neki. Szeretetből kell meginteni a másikat, hiszen jót akarunk neki, azt akarjuk, hogy szép élete legyen. Adja az Isten, hogy felelősek legyünk egymásért, hogy senki ne vesszen el – kérte Böjte Csaba a dévai szentmisén elmondott prédikációja végén.

Forrás és videó: Magnificat.ro

Fotó: Thaler Tamás

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír