Börtönmisszióm Buenos Airesben Bergoglio atyával – Egy Argentínában élő asszony tanúságtétele

„Akkor ismertem meg Ferenc pápát, amikor még jezsuita provinciális volt – emlékezett vissza Halina. – Az egyik legnagyobb pápának tartom, azért is, mert továbbra is kifejezi közelségét korunk emberei iránt, akik a pandémia következtében eddig soha nem látott globális válságot élnek át.”

A lvivi származású Halina Rozanska de Pochylak ma 78 esztendős; a második világháború után érkezett szüleivel Argentínába. Nyolcéves korában sorsfordító volt számára, amikor megtudta, hogy a Szibériába elhurcolt nagymamája meghalt, a kommunista rezsim áldozata lett. Akkor elhatározta, hogy életét a fogvatartottaknak szenteli. Három gyermek és kilenc unoka mellett, idős kora dacára ma is folytatja börtönmisszióját Buenos Airesben.

Küldetésében kiemelkedő élmény volt, amikor találkozott Jorge Mario Bergoglióval. „Emlékszem, hogy püspökként és bíborosként is bejárt a börtönbe, hogy látogassa a kezükön, lábukon bilincsben lévő foglyokat, az AIDS-betegeket, akikre hosszú letöltendő büntetés várt. Kérte, hogy hozzák olyan állapotba őket, hogy lehessen velük beszélni, és rendszerint sikerült is elérnie. Aztán leült melléjük, és meggyóntatta őket úgy, ahogy előtte egyetlen pap sem. Ottjárta után számos megtérésről számoltak be” – mondta el az önkéntes asszony.

Halina három gyermekére is támaszkodik szolgálatában. „Két éve elvesztettem a férjemet, de most is itt érzem magam mellett. A gyerekeim sokat segítenek anyagilag és fizikailag is. Nemrég szükségem volt a segítségükre, mert a börtönkápolnát ki kellett meszelni. A lányom kezeli a számítógépet helyettem, és ő olvassa el az eljárási iratokat, tekintve, hogy ügyvéd.”

Számos személyes élmény kísérte küldetését. Kiemelkedik mind közül annak a végső stádiumban lévő beteg fogvatartottnak az esete, aki azt kérte tőle, hogy tanítsa meg imádkozni, mielőtt meghal. „Torokdaganata volt, és folyton cigarettát kért. Bár nem dohányzom, beszereztem egyet; másnap bementem hozzá, és megkínáltam. Egy bibliát is ajándékoztam neki. Azt felelte, hogy ki sem fogja nyitni, mert nem tud olvasni. Ugyanakkor szeretett volna imádkozni, ezért megkért, hogy tanítsam meg neki a Miatyánkot. Mialatt imádkozta, láttam, hogy kisimul az arca, mert a családjára gondol, és a szülőföldjére, Patagóniára. Többször kérte, hogy imádkozzam vele. Még az egyik szenvedélyéről, a fociról is lemondott, csak hogy az Úr segítségét kérje. Egyszer erősködött, hogy menjek el hozzá vasárnap. Én pedig lemondtam a családi programomról, bementem hozzá, és a látogatás egész ideje alatt vele imádkoztam. Két nappal később visszamentem, és az őrök mondták, még vasárnap este meghalt, a társai vigasztalása közepette.”

A társadalomba való visszailleszkedésről szólva Halina rámutatott, hogy „amikor valaki szabadul, meg van ijedve, és nem tudja, hogyan viselkedjen a társadalomban. Gyakran súlyos hibákat ejt. Nem fogadják be a többiek, nem kapja meg a túléléshez szükséges alapvető szolgáltatásokat. Nekünk erre csak egy válaszunk lehet: szeretni őket. Nem kaptak soha szeretetet, és ez tévedéseik fő oka. Az imában közel kell kerülnünk hozzájuk, még ha ez kemény feladat is. De sikerülhet a szereteten és a közelségen keresztül” – mondta az asszony.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír