C. S. Lewis gondolatai a Covid-19-járvány idején

Nézőpont – 2020. október 24., szombat | 12:50

A jezsuita America Magazine hívta fel a figyelmet a napokban C. S. Lewis (1898–1963) 1939 őszén elhangzott oxfordi beszédére, amelyben az író azt ecseteli, milyen szerepe lehet a tudásnak és a szépség keresésének rendkívüli történelmi helyzetekben. A beszédéből vett részlet a Vigilia szerkesztőségének Facebook-oldalán olvasható.

Fontos, hogy igyekezzünk helyes megvilágításban látni a mostani nehéz helyzetet. A háború egyáltalán nem hoz létre valamiféle új emberi helyzetet; egyszerűen csak túlzott mértékben elénk állítja az emberiség állandó helyzetét, amelyet ily módon már nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Az emberi élet mindig is szakadék szélén zajlott.

Az emberi kultúrának mindig is valami olyan árnyékában kellett élnie, ami végtelenül fontosabb nála.

Ha az emberek egészen addig elhalasztották volna a tudás és a szépség keresését, amíg biztonságban nem tudták magukat, keresésük soha el sem kezdődhetett volna.

Tévedünk, ha a háborút összehasonlítjuk a „normális élettel”. Az élet soha nem volt normális. Bizonyos időszakokat ugyan egészen nyugodtnak vélünk, például a 19. századot, de ha közelebbről megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy egymást követték bennük a válságok, a vészhelyzetek, a nehézségek és a szükségállapotok. Soha nem volt hiány olyan nyomós érvekben, amelyek amellett szóltak, hogy halasszuk el a tisztán kulturális tevékenységeket, mindaddig, amíg el nem hárítottunk valamilyen veszélyt vagy helyre nem hoztunk valamilyen égbekiáltó igazságtalanságot. Az emberiség azonban már régen úgy döntött, hogy nem ad ezekre a nyomós okokra.

Az adott körülmények között vágytak a tudásra és a szépségre, s nem vártak a kedvező pillanatra, amely úgysem jött volna el soha.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria