Carlo Acutis és Savio Domonkos – A fiatalok szentsége nem megy ki a divatból

Korai jámbor élet
Annak ellenére, hogy családjában nem élték meg intenzíven a hitet, Carlo vonzalma a templomok és az imádkozás iránt már nagyon korán megmutatkozott. Anyjának hittanórára kellett járnia, hogy válaszolni tudjon a fia kérdéseire. Savio Domonkos gyermekkorától fogva mélyen lelki ember volt, ministránsként szolgált a misén.

Eucharisztikus tapasztalat
Mindkét fiú hétéves korában volt elsőáldozó. Ettől fogva mély eucharisztikus tapasztalataik voltak. „Az az élettervem, hogy mindig egységben legyek Jézussal” – erősítette meg Carlo. Naponta járt misére, és az Eucharisztiát „a mennybe vezető autópályának” tekintette. Savio Domonkos szintén ezt az utat követte, amikor először fogadta be Jézust. „Gyakran fogok gyónni, és olyan gyakran fogok áldozni, amennyit a gyóntatóm enged. Jézus és Mária lesznek a barátaim” – mondta elsőáldozása után.

Máriás odaadás
Carlo naponta imádkozta a rózsafüzért. Odaadással fordult Szűz Mária felé, különösen a Lourdes-i és a Fatimai Szüzet tisztelte. Domonkos a szeplőtelen fogantatás iránti elkötelezettség előmozdítója volt, olyannyira, hogy megalapította a Szeplőtelen Szűz Társaságát, alig két évvel azután, hogy IX. Piusz pápa kihirdette ezt a máriás dogmát.

A szentek követése

Carlo állítólag olyan szentek élete iránt mutatott érdeklődést, mint Assisi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, a három fatimai látnok és maga Savio Szent Domonkos. Keveset tudunk azonban a fiatal piemonti, Savio Domonkos példaképeiről, de az biztos, hogy még életében egy szent volt a tanítója: Don Bosco.

Jótékonyság és jóság az apró dolgokban
Carlónak és Domonkosnak is szokásává vált, hogy Isten szeretetét kifejezze életében. Előbbi az idősekkel, betegekkel és mindenekelőtt a hajléktalanokkal töltött időt. Közülük sokan jelen voltak a temetésén. Ezenkívül katekéta is volt. Domonkos pedig más fiúknak tartott hitoktatást az oratóriumban, sőt felnőtteknek is. Odafigyelt a mások által kitaszított és beteg társai igényeire. Mindketten tisztában voltak azzal, hogy a szentség iránti vágyuk az apró részleteken múlik, a mindennapokban dől el. Mindkettejükről azt mondják, hogy jó diákok voltak, kedvesek és barátságosak. Ezenkívül koruknak megfelelő hobbijaik voltak.

Keresztény öröm
Ferenc pápa azt mondja, hogy „a keresztény boldog férfi vagy nő”. Carlo és Domonkos minden körülmények között örömmel fogadták az örömre való páli buzdítást. De honnan származik ez az öröm? „A szomorúság önmagát nézi, a boldogság Istent nézi. A megtérés nem más, mint alulról felfelé nézni. Elég egyszerű szemmozgás” – jelentette ki Carlo. Nem hiába, hiszen Domonkos is megerősítette ezt: „A szentség abból áll, hogy mindig vidámak vagyunk.”

Ihletet adtak másoknak
Mindkét fiatal úgy élte meg a hitét, hogy az ragadós volt. Radzses, egy hindu férfi, aki Carlóék házában takarított, az ő egyszerű példájának köszönhetően megtért: „Mély hitével, szeretetével és tisztaságával megfertőzött és elragadott.” Domonkos mély nyomot hagyott magának Don Boscónak a lelkében: „Mondhatom, hogy ennyi idő alatt nem volt olyan fiú az oratóriumban, aki az Úrral olyan barátságban lett volna, mint Domonkos. Fiatal volt, de olyan érzékeny, mint egy felnőtt. A tanulás iránti állandó elkötelezettsége és jósága vonzotta a tanár szeretetét és mindenki barátjává tette ” – erősítette meg a szent pap.

A hit „vállalkozói”
Mindkét fiatal különböző erőfeszítéseket tett, hogy Isten dicsőségét szolgálja. Szülei segítségével Carlo weboldalt indított az eucharisztikus csodákról a világ minden táján, ez az egyik oka annak, hogy őt az Eucharisztia „cyberapostolaként” ismerik. Hogy az apostolkodást népszerűsítse társai között, Domonkos megalapította a Szeplőtelen Szűz Társaságát, olyan szabályokkal, amelyeket Don Bosco hagyott jóvá. Ezzel mély lelkiségről tett tanúságot.

A szenvedéshez való viszonyulás
Amikor Carlo kórházba került a leukémia miatt, tudatában annak, hogy halála közel van, szenvedéseit a nehéz sorsú papok, a pápa és az Egyház javára ajánlotta fel, hogy ezután egyenesen a mennyországba jusson. Ez a rövid élete során kialakult lelki küzdelem csúcspontja volt: „Mi értelme van, ha ezer csatát is megnyersz, ha nem tudod legyőzni a saját szenvedélyeidet?” – mondta. Domonkos hozzáállása is rendkívüli volt, hiszen olyan áldozatokat hozott, mint hogy például a normál adag étel felét fogyasztotta el, kevesebbet aludt vagy több időt töltött imádsággal.

A halál mint az élet kapuja
Carlo és Domonkos számára a legfontosabb az volt, hogy állandó barátságban éljenek Istennel. „Örülök, hogy meghalok, mert úgy éltem le az életemet, hogy egyetlen percet sem vesztegettem olyan dolgokra, amelyeket Isten nem szeret” – mondta Carlo. Savio Domonkos egyik leghíresebb mondata ez volt: „Inkább meghalok, semmint hogy bűnt kövessek el!” Don Bosco szerint a fiatal oratorista utolsó szavai ezek voltak: „Milyen szépet látok!” Mindketten 15 éves koruk körül szenderültek új életre.

Forrás és fotó: salesianos.info/Szaléziak.hu

Magyar Kurír