Cigánypasztorációs szimpóziumot szervezett Budapesten a Jezsuita Roma Szakkollégium

A kerekasztal-beszélgetésen Nyeső Ágnes református lelkész, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita számoltak be egyházaik cigánypasztorációs tevékenységéről, majd két fiatal cigány pap beszélt a munkája során jelentkező kihívásokról és örömökről.

Napjainkban minden történelmi egyház végez cigánymissziót. Arra a kérdésre, miért vállalták ezt a munkát, Nyeső Ágnes röviden úgy fogalmazott: „Másként nem lehet! Nem tehetjük, hogy nem hirdetjük az evangéliumot mindenkinek!” Kocsis Fülöp Jézus szavait idézte válaszában, amikor a Megváltó halála előtt úgy fogalmazott: „Szegények mindig lesznek veletek!” A görögkatolikus érsek a református lelkésznő szavait kiegészítve azt mondta, a jézusi mondat arra utalt, hogy az egyháznak mindig lesz feladata, és mindenkivel törődnie kell. Fabiny Tamás Jézus missziós parancsát idézte fel: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” A keresztelés az indulás, és ezt kövesse a tanítás – tette hozzá a püspök.

A cigánypasztoráció azonban nem csak a cigányokra vonatkozik – ebben mindhárom egyház képviselője egyetértett. Kocsis Fülöp szerint olykor a cigány emberekkel sokkal könnyebb Istenről beszélni. Nyeső Ágnes hangsúlyozta, hogy a cigánymisszió nem csak a mélyszegénységben élőkkel való foglalkozást jelenti, és kiemelkedően fontos feladata a cigány identitás erősítése. Fabiny Tamás az integráció elengedhetetlen feltételeként említette, hogy a cigánypasztoráció ne csak a cigányságnak szóljon.

Ami a konkrét munkákat és példákat illeti, több kritikai észrevétel is elhangzott a kerekasztal-beszélgetés résztvevőitől. Kocsis Fülöp elmondta, hogy a pénz-, illetve adománygyűjtés missziós szempontból nem a legszerencsésebb, mert ha más ad, akkor máshoz fognak fordulni – tette hozzá.

Nyeső Ágnes több szemléletformáló program, illetve tréning pozitív tapasztalatáról is beszámolt, egy harmincfős csoportban például megtörtént a sérelmek kimondása és a bocsánatkérés is. A lelkésznő hozzátette: a református egyház a felsőoktatási intézményekben – Sárospatakon és Debrecenben a teológián, valamint Budapesten, a Károli Gáspár Egyetemen – is tart romológia képzést.

Fabiny Tamás önkritikusan megállapította, hogy az evangélikus egyházban sem akkora még a cigánymissziós háló, mint lehetne, ennek pedig az a tévhit az oka, hogy sokáig úgy gondolták, a cigányság csak a katolikus egyházhoz vagy legfeljebb a reformátushoz kötődik. Az evangélikus püspök a középiskolák átvételéről és szerepéről úgy fogalmazott, hogy tudatosan kell a romastratégiát kiépíteni az iskolákban, nem szabad hagyni az egyházi iskolákat elitizálódni.

Kocsis Fülöp beszámolt arról az 1000 roma nő elnevezésű programról, melynek keretében képzést, majd elhelyezést terveztek az asszonyoknak. A görögkatolikus érsek elárulta, hogy a képzéssel még nem volt gond, de az elhelyezéskor, például amikor egy cigány dadának szerettek volna munkát adni egy óvodában, a program nehézségekbe ütközött. Tehát van még mit tenni az előítéletek leküzdéséért – monda az érsek.

Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy a kis eredményeknek is örülni kell. Ha nem is eget rengető statisztikai adatokkal, de személyes történetekkel, arcokkal mindig lehet példát állítani. Az evangélikus püspök megemlítette azt a nyíregyházi asszonyt, aki korábban brutális férje elől az anyaóvóba menekült, ma pedig már középvezetője az intézménynek.

Nemcsak a túlélést, de a megkapaszkodást, a kiemelkedést is meg lehet általuk mutatni – mondta a püspök. – A cigányokkal is éreztetni kell, hogy nemcsak a segítés tárgyai lehetnek, hanem ők is tudnak segíteni másokon. A cigányságnak ugyanúgy helye van így a gyülekezetekben és az egyházban is.

Kocsis Fülöp ehhez csatlakozva azt mondta, hogy Jézus nem statisztikákat, hanem személyes történeteket, példákat vár. Az érsek a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat fontosságát is hangsúlyozta, mert keresztény szellemiségű cigány fiatalokat, értelmiségieket nevelni fontos küldetés.

Nyeső Ágnes az egyéni történetek sorát egy cigány presbiter történetével egészítette ki, akit a gyülekezete a legtöbb szavazattal juttatott a presbiterek közé. A lelkésznő kiemelte, hogy kis lépésekkel, folyamatos, talán olykor nem túl gyorsnak tűnő munkával keresik a jó irányt.

A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat a történelmi egyházak kezdeményezésére jött létre. Fabiny Tamás Csoóri Sándort idézte: „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk / Hallanunk kell egymást, hogy hallhatók legyünk.”

Fontos az ökumené, hogy az egyházak kommunikáljanak, segítsék egymást – tette hozzá az evangélikus püspök. Van már ökumenikus cigánymissziós találkozó, de Kocsis Fülöp szerint még több közös alkalom kell a tapasztalatcserére, a nagyobb összefogás elérésére.

Hogyan történik a megszólítás? Mit tesznek azért az egyházak, hogy találkozzanak romákkal? – hangzott a kerekasztal-beszélgetés utolsó kérdése.

Nyeső Ágnes erre úgy válaszolt, hogy Kaposfőn hallotta egy paptól azt a tanítást, amelyet azóta is mottóként használ: „Menj közéjük, tölts velük minél több időt, és ha van irgalmas szíved, akkor úgyis tudod, mit kell tenned, ha nincs, akkor hiába magyaráznám!”

Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy a nem cigányok körében is csökken a templomlátogatók száma, ezért a megoldás az, hogy ki kell lépni a templomból. A püspök Gyökössy Endre egy, a Mai példázatokban megjelent történetét mesélte el egy gyülekezetét folyamatosan elvesztő lelkészről, aki aztán kiment a faluja végén található hegyre, végignézett a falun, és minden tagjáért, azok minden bajáért, gondjáért külön imádkozott, és akkor jött rá, hogy ha ő nem tudja megszólítani a híveket, akkor nem várhatja, hogy a hívek jöjjenek hozzá. A lelkészeknek hitelesnek kell lenniük, az emberek akkor fognak csak hozzájuk fordulni.

Kocsis Fülöp egy különös példát hozott a megszólításra: egy településen kezdtek az egyre sokasodó cigány hívek miatt elmaradni a nem cigány templomba járók, mert azt mondták, hogy azt a templomot az ő őseik építették, így a megoldás az lett, hogy építettek a cigányok is új görögkatolikus templomot, így most mindkét helyen szól Isten igéje. Bár az érsek szerint nem mindig ez a megoldás, de abban az esetben, úgy gondolja, ez volt a lehető legjobb, amit papként megtehetett a cigányokért és a nem cigányokért is.

* * *

A szimpózium második felében két cigány pap munkájáról és tapasztalatairól hallgathattak beszámolót az érdeklődők. Balogh Péter Kaposváron káplán, Balázs József pedig plébános, az Ózd melletti Borsodbótán szolgál.

Kettejük munkája még a cigány származású embereket is megdöbbenti. Sokan alig akarják elhinni, hogy valóban papok. Balogh Péter hangsúlyozta, hogy a mostanában sokszor használt szeretet szót kell újra megtölteni tartalommal, és amint látják a cigány közösségek, hogy a gyermekeikkel szeretettel bánnak a hittanórán, az iskolában, máris más a viszonyulás.

Balázs József plébános elmondta, hogy a legtöbb cigány nem érzi magát otthon a templomban, nem megy be, hiszen nem ő építette, szépítette, kívülállónak érzi magát, annak ellenére, hogy van kötelező hittanóra és van családlátogatás is. Ezért nagyon fontosak a személyes beszélgetések – a lelkipásztor ezzel próbál kaput nyitni.

A két cigány pap, reagálva a kerekasztal-beszélgetés során elhangzottakra – miszerint a cigánymisszió nem csak a cigányoknak szól –, elmondta, hogy a cigány pap sem csak a cigányoké.

Mindenkivel meg kell ismertetni Istent, de természetesen egy cigány papnak a saját népével még inkább foglalkoznia kell – mondták.

Balázs József úgy fogalmazott: „Úgy kell dolgoznom, hogy elérjem, a gyerekek és a szülők is azt érezzék, mondják, hogy katolikusok akarnak lenni, mert az jó! Azt érezzék, hogy hitben járó embernek lenni jobb, mint kocsmába járó embernek!”

A segítséget azonban meg kell adni nemcsak anyagi, hanem fizikai formában is, szerszámot kell adni a munkához, ha kell; beszélgetni kell, ha arra van szükség. Balogh Péter viszont kijelentette, hogy a másik részről is kell akarat a változásra. A káplán szerint ahhoz nem kell sok pénz, hogy rend legyen a lakásban, a kertben. Az erkölcs, a viselkedés, a tisztaság iránti igény nem pénz kérdése. A hagyomány összehoz, fontos lenne erre fektetni a hangsúlyt. Tudunk mi is tanulni, és mások is tanulhatnak tőlünk.

Balogh Péter munkája során mindennap apró sikereknek örül, és hálás Istennek mindazért, amit elért. Balázs József elmondta, arra a legbüszkébb, hogy amióta ő pap lett, azóta édesanyja templomba jár, majd megemlítette azt is, hogy édesapja harminckét évesen volt elsőáldozó.

Forrás: Evangélikus.hu

Fotó: Antal Szabina

Magyar Kurír