Csak igen volt – Harminc éve fogadta be a keletnémet menekülteket a Máltai Szeretetszolgálat

Hazai – 2019. augusztus 22., csütörtök | 19:59

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat idén ünnepli alapításának 30. évfordulóját, a Magyar Nemzeti Múzeumban pedig a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából szerveztek egész éves programot, Közös időnk – 1989 címmel. Mindkét intézmény számára kiemelt program a múzeumban augusztus 22-én megnyitott Befogadás napja ’89 – 30 éves a Magyar Máltai Szeretetszolgálat című kiállítás.

1989 nyarán több tízezer keletnémet menekült érkezett Magyarországra azzal a céllal, hogy Ausztrián keresztül minél előbb továbbutazhasson az NSZK-ba. A nyugatnémet konzul és a követség első titkára augusztus 13-án a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségét kérte a menekültek elhelyezéséhez és ellátásához. Az alig fél évvel korábban alapított szeretetszolgálat augusztus 14-én, az azóta Befogadás napjaként emlegetett napon a zugligeti templom kertjében megnyitotta első táborát a menekültek számára. Ez volt az akkori Európa legnagyobb humanitárius segélyakciója: három hónapon át összesen 48 600 ember kapott segítséget Magyarországon.

A kiállítás megnyitójára a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében került sor, óriási érdeklődés mellett. A megjelenteket Varga Benedek, az intézmény főigazgatója köszöntötte. Emlékeztetett rá, 1989-re abszurddá, szürreálissá váltak a második világháborúban mesterségesen létrehozott határok, és ez különösen szembeötlött Németország esetében, a berlini fal volt e kor legszürreálisabb kifejeződése. Az akkori magyar kormány számára egyértelmű volt, hogy a genfi egyezmény értelmében tovább kell engedni a keletnémet menekülteket. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat cselekedete, hogy befogadta őket, önmagában történelemformáló erőnek minősíthető.

Klaus D. Streiche, a budapesti német nagykövetség ügyvivője a béke napjának nevezte „a befogadás napját”, amely megváltoztatta a világot, elhozta a szabadságot Magyarországnak, az egységet Németországnak és a visszatérést Európába a közép-kelet-európai népek számára. Mindez nem lett volna lehetséges, ha nem segít az akkori magyar kormány és a segélyszervezet, élén Kozma Imre atyával és Csilla Freifrau von Boeselagerrel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat örökös tiszteletbeli elnökével. Mindezért nagyon nagy köszönet illeti őket – mondta a követségi ügyvivő. Emlékeztetett, a zugligeti templom kertjében a következő felirattal fogadták a menekülteket: „A kapunk nyitva, a szívünk még inkább.” Egyúttal idézte Angela Merkel német kancellárt, aki a soproni megemlékezésen háláját fejezte ki azért, mert a magyarok segítségével sikerült legyőzni Európa megosztottságát, és lehetővé vált, hogy a keletnémetek eljuthassanak a szabadság földjére. A harminc évvel ezelőtti események kapcsán eltűnődhetünk azon is, milyen világ volt az, amikor még nem volt szabadság, és hogyan lehet legyőzni az önkényt, jelenjen meg bárhol is a világon.

Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat általános alelnöke emlékeztetett rá: a rendszerváltozás hajnalán, 1989 nyarán még nem lehetett tudni a jövőt, és ebben a képlékeny helyzetben érezte át a keletnémetek szabadságvágyát egy maroknyi ember, a zugligeti plébánia közössége. Itt született meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Kozma Imre atyától megtanulták, mit jelentenek a gyakorlatban az olyan sokat emlegetett szavak, mint a befogadás, a jelenlét, a kísérés, a lehajolás, a keresés.

Befogadottnak lenni vonzó, ha az erre rászoruló ember érzi a szeretetet a befogadók részéről. Kozma Imre atya végig jelen volt köztük, bátorítóként, a remény hordozójaként, átadójaként. A jelenléthez hozzátartozik a kísérés, mely a szociális munka alapja, ez azt jelenti, közelről követjük azt, akinek segíteni akarunk. Így tudunk megmenteni embereket. A lehajolás azt jelenti, hogy odafordulunk a bajban lévő embertársainkhoz, ahogyan Jézus is lehajolt a társadalom peremén élőkhöz. A kereszténység gyakorlat, nem pedig elmélet, ezt is megtanultuk Kozma Imre atya mellett – mondta Vecsei Miklós. Emlékeztetett: megváltásunk azzal kezdődött, hogy Mária igent mondott Istennek, és Imre atya igenje is sok ember – keletnémet és magyar – életét megváltoztatta.

Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke felelevenítette, hogy az elmúlt harminc évben sokszor megkérdezték tőle: mekkora volt a kockázat? Mindig ugyanazt válaszolta: nem volt kockázat, csak igen volt, és aki igent mond, az az életét szánja oda egy ügyre. Az emberi életeket a mi igenjeink mentik meg. Az igen a szeretet, ami drámai, és akkor igazi, ha készek vagyunk akár meg is halni azért, akit szeretünk.

„Amikor kinyitottuk a kapukat a keletnémet menekültek előtt, beengedtük az életünkbe őket. És ha az embernek helyet adunk magunkban, akkor megoldottuk a problémáit. Ezért amit ma itt ünneplünk, az sikerre volt ítélve” – mondta Kozma Imre atya. Hozzátette: a zugligeti egyházközségben hat-hétszáz önkéntes dolgozott folyamatosan a keletnémet menekültekért, minden fizetség nélkül, mert a valódi szeretet nem vár viszonzást. A nyugatnémet követség két munkatársa szemrehányóan kérdezte Imre atyát, hogy miért szereti jobban a keletnémeteket. Ő akkor nem válaszolt erre, mert egy katolikus papnak mindenkit egyformán kell szeretnie. Ma már azonban úgy érzi, talán tényleg jobban szerette a keletnémeteket, mert ők jobban rászorultak a szeretetre, az irgalomra. A szeretetszolgálat elnöke idézett egy keletnémet menekültet, aki öt évvel az eseményeket követően, 1994-ben arra a kérdésre, ismer-e olyan nemzetet, amely a nála nagyobbat, erősebbet, gazdagabbat segítette, azt válaszolta: egyetlen ilyen nép van, a magyar, „mert a magyaroknak van a legnagyobb szívük a világon”.

A kiállítás szeptember 29-éig látható a Magyar Nemzeti Múzeumban.

* * *

Kozma Imre: Szeretetszolgálat nélkül nincs kereszténység

A megnyitóünnepség után azt kérdeztük Kozma Imre atyától, hogyan sikerült a szocialista rendszerben létrehoznia egy olyan plébániai közösséget, amely egy valódi vészhelyzetben ennyire egységesen gyakorolta az irgalmasságot és szolidaritást. A segélyszervezet elnöke emlékeztetett rá: 1977-ben büntetésből került Zugligetre, hiszen fél évvel korábban a bíboros atya azzal kereste meg, hogy keressen civil állást magának, mert az Állami Egyházügyi Hivatal nem engedélyezi, hogy továbbra is pap legyen. Mivel azonban van Isten, mégis lelkipásztor maradhatott.

Imre atya akkor arra gondolt: ha már így alakult, az ő feladata az, hogy felépítse azt az egyházközséget, ami a lelkében él. Ennek egyszerű lényege az, hogy nem a templomi életből áll a keresztény élet. A templom olyan, mint egy töltőállomás, ahol dicsérjük az Istent, lelkileg feltöltődünk. Ugyanakkor el kell jutnunk odáig, hogy minden emberrel közösséget vállalunk, ez pedig a szeretetszolgálat. Enélkül nincs kereszténység.

Rengeteget beszélgettek arról, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat – idézte fel Kozma Imre. A Zugligetbe való érkezésétől a keletnémet menekültek befogadásáig tizenkét év telt el, és ezen idő alatt felépült számbelileg és lelkileg is az egyházközség, ami 1977-ben fogyóban volt. Új alapokat kellett lerakni, és a közösség tagjai eljutottak odáig, hogy nem voltak már közömbösek egymás sorsa iránt. Részt vettek egymás életében, és támogatták azokat, akik bajba kerültek. Megszőtték az első szociális hálót a XII. kerületben. Egyetlen bajba jutott, rászoruló ember sem maradt magára a gondjaival – emlékezett Imre atya. Hozzátette: így lelkileg nagyon megerősödtek az egyházközségük tagjai.

1989 februárjában a keresztény közösségükben már megszületett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. „Augusztus 14-én pedig csendben, a tiltások ellenére kiálltunk a világ elé, bemutattuk a széles nyilvánosságnak is a programunkat. Ettől kezdve tettük teljessé a missziónkat, ami minden igazi emberi közösség missziója. Nem volt véletlen, hogy a nyugatnémet követség tisztviselői megkerestek bennünket azzal a kéréssel, hogy tudnánk-e segíteni a keletnémet menekülteken. Erre Csilla asszony is (Csilla Freifrau von Boeselager a szerk.) – legyen áldott az emléke – és én is igent mondtunk, és elindítottuk a munkát, a nulláról, a semmiből. Ez is istenbizonyíték a számomra. Ha az ember megteszi azt, amit meg kell tennie – és nem vár arra, hogy a dolgok majd talán az ölébe pottyannak –, akkor az Isten is megteszi a magáét. Mindenkinek segít az Isten, aki az Ő ügyéért kockáztat” – állítja Kozma Imre atya, és nála ez nemcsak hit, hanem sok évtized alatt megélt tapasztalat is.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria