Csendes csodák – Cseri Kálmán és Bene Éva beszélgetése

Cseri Kálmán a református lelkipásztori irodalom kimagasló képviselője volt, több mint húsz könyve jelent meg, igehirdetései évtizedeken át tömegeket vonzottak a pasaréti templomba. Az interjúkötetben életéről vall Bene Évának. Puritán, keresztény családban nőtt fel; 18 évesen már eldöntötte, hogy lelkész lesz, semmi más. Szülei örültek ennek, de egy-két nem hívő nagybátyja figyelmeztette, hogy a szocializmusban nincs jövője az Egyháznak. Az ő hite azonban megingathatatlan volt, mert komolyan vette Jézus szavait, hogy „azon az egyházon, aminek ő a fundamentuma, a pokol kapui sem vesznek diadalmat. Bizonyos voltam abban, hogy az az Isten, aki az én életem számára megoldást adott…, az az Isten él, és őrá van szüksége mindenkinek”. Cseri Kálmán életének legnagyobb öröme az volt, amikor fölismerte, hogy „az a Jézus Krisztus, akiről nekem sokat beszéltek már, valóban élő személy, és engem szeret, elfogad így, ahogy vagyok, viszont nem kell úgy folytatnom az életemet tovább, ahogy addig”.

A református lelkész különbséget tesz Isten gondviselő és megváltó szeretete között. Isten gondviselő szeretete az, amikor valaki hálás Istennek azért, mert felgyógyult egy súlyos betegségből, vagy sikerült átvészelnie egy komoly krízishelyzetet. Ilyenkor az illető hálás Istennek, jónak nevezi. De amikor aztán újabb viszontagságok érik, és esetleg nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szeretné, akkor az öklét rázza Isten felé. Ez azt bizonyítja, hogy nem ismeri Istent, nincs igaz Isten-ismerete, „és még előtte van annak, hogy találkozzék igazán az élő Istennel, és azzal a Jézus Krisztussal, akiben Isten megismerhető.” Amikor viszont az ember Isten megváltó szeretetével találkozik, akkor rájön arra, hogy „mennyi bűnünket megbocsátja, milyen sok megkötözöttségből kiszabadított engem is, babonaságokból és azoknak a szörnyű következményeiből…” A 103. zsoltárban olvashatjuk: „Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtsd, mennyi jót tett veled.” Erről nem szabadna soha elfelejtkeznünk.

Cseri Kálmán szerint a világ ma sem istentelenebb, mint régen volt, csak a múltban jobban leplezték ezt, vagy másként mutatkozott meg. A Biblia alapján úgy látja: amikor az ember hátat fordított Istennek, és azt mondta, hogy „én Isten nélkül, egyedül akarok boldog lenni”, akkor kezdődött az ateizmus. Ez nem istentagadás, az ateista szó jelentése: istennélküliség. Istenben hinni, azt jelenti, hogy számolok Istennel, és számítok rá. Az ateista viszont nem számol Istennel, és nem számít rá. Érdekes módon viszont időnként mégis szidja a Teremtőt, és az öklét rázza, hogy milyen Isten az, aki megengedi a világban elkövetett súlyos bűntetteket, igazságtalanságokat.

Azzal kapcsolatban, hogy eleve elrendelt-e, hogy a hit kié lehet, és kié nem, a református lelkipásztor azt válaszolta: a Biblia több helyen ír arról, hogy Isten az örökkévalóságban már kiválaszt embereket arra, hogy a hit ajándékát kapják, de ez az Ő hatásköre, hogy kinek adja azt, és kinek nem. „Én úgy végzem a szolgálatomat, hogy mindenkire úgy tekintek, hogy ő is lehet hitetlenből hívő, mint ahogy engem is Isten hitetlenből hívővé formált. Ezt a lehetőséget mindenki előtt nyitottnak látom, és így beszélek Istenről.”

Cseri Kálmán vallja: az evangélium lényege az, hogyan oldódik fel Isten igazságossága és irgalma. Emlékeztet rá: a Biblia azt mondja, hogy Isten igazságos, és a bűnt büntetés követi. Emiatt az embernek el kell pusztulnia. Ugyanakkor Isten nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen az ő gonosz útjáról, és éljen. Vagy az igazság érvényesül, vagy az Isten kegyelmes akarata. „Isten ezt úgy oldotta föl, hogy végrehajtotta a mi halálos ítéletünket, de nem rajtunk.” Egyszülött Fia, Jézus Krisztus nem a saját bűneiért halt meg, hanem minden ember minden bűnéért Isten igazságos ítéletét szenvedte el. Jézus, aki bűntelen volt, ezért szenvedhette el mindannyiunk bűnének a büntetését. Ezért lehet Isten irgalmas úgy, hogy az Ő igazsága is érvényesüljön. „Aki ezt hiszi, a Biblia azt nevezi hívőnek… Aki hiszi, hogy Jézus Isten ítéletét szenvedte el – az a hívő ember. És ez az üdvösséget adó hit.”

Cseri Kálmán számára egyértelmű, hogy a krisztusi erkölcs alapja az Istenbe vetett hit. Igazán erkölcsös életet hosszú távon nem is tud élni az, akinek nincs személyes hite az élő Jézus Krisztusban. Ő tesz minket erkölcsös emberekké, „és ezt éppen azok látják legvilágosabban, akiknek csakugyan követendő erkölcsös életük van az életük minden területén: anyagi téren, a hivatásukat, a házas- és családi életüket tekintve is.” Ez önerőből nem megy, ezek az emberek folyamatosan kapják az erőt a Krisztussal való közösségükben. Aki valóban termékeny, „nagyhasznú” életet akar élni, annak nagyon mélybeli hitbeli közösségben kell lennie Istennel. „Ezt az összefüggést mi sokszor elfelejtjük, és ezért építünk légvárakat vagy alap nélküli házakat, csakúgy, mintha a fűre kezdenék el rakni az emberek a falat, amikor hit nélkül akarjuk erkölcsösre nevelni a fiatalságot vagy akárkiket.”

Csendes csodák – Cseri Kálmán és Bene Éva beszélgetése
Kairosz Kiadó, 2017

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír