Dör díszpolgára lett Fazakas Zoltán Márton csornai apát

A helyi önkormányzat arról kérdezte meg a dörieket nemrégiben, hogy kit tartanak méltónak a díszpolgári címre. 60 százalékuk küldte vissza a kérdőívet, akik valamennyien ugyanazt a nevet írták a papírra: Fazakas Zoltán Márton. A csornai premontrei apát a község plébánosa már 15 éve. Apáttá választása után is megtartotta a szolgálatot, és azóta is aktív résztvevője a falu közösségi életének. Szervezett színjátszó csoportot, énekkart, és elmondása szerint alig van olyan ház Dörben, ahol ne fordult volna meg.

Márton apát vasárnap este szentmisét celebrált a döri templomban, ahol megköszönte az elismerést is. Amellett, hogy hálát adtak az eddigi kegyelmekért, a falubeliek polgármesterükért is imádkoztak, aki betegsége miatt, bár nagyon készült rá, nem tudott részt venni az ünnepségen. Dóczy Géza méltató szavait helyettese, Csutiné Oposits Eszter olvasta fel a kultúrházban, ahol a díszpolgári címmel járó ajándékokat is átadta Fazakas Zoltán Mártonnak.

„Márton apát úr követendő példát mutat mindannyiunk számára közösségépítésből. Énekkart és színjátszó csoportot szervezett, nekilátott a templom felújításának. Hol narancsot pucol kocsija csomagtartójából a gyerekeknek, hol gumicsizmát húz és fűrészeli a téli tüzelőt a plébániára. Aratási fesztivált rendezett, ahol ő vágta a legnagyobb rendet. Háztáji gazdaságot tart fenn, ahonnan a helyieknek is jut tyúktojás” – fogalmazott Dóczy Géza. A polgármester korábban arra kérte a dörieket, jellemezzék plébánosukat. „Kedves, őszinte, szókimondó, barátságos, jó szándékú, gondoskodó, szeretetre méltó, az időseknek fia, a falu családfője” – hangzott el a méltatásban.

Márton apát a díszpolgárság mellé két ajándékot is kapott: egy tányért és egy kanalat, mely arra emlékezteti, hogy bármerre is vigye a sorsa, Dörben minden háznál szívesen látják, és mindig akad egy tál étel a számára. Az óra pedig azt tudatja vele, hogy a faluban mindenkor szeretet és tisztelet várja.

Fazakas Zoltán Márton elmondta, a díj jólesett neki, de tudja, azt közös munkával érték el. „Nem vágyom nagy dolgokat véghez vinni, de nem is kell, és ígérgetni sem fogok. Ha mindannyian megcsináljuk, ami a feladatunk, az épp elég lesz” – jegyezte meg.

Szöveg: Cs. Kovács Attila/Kisalföld.hu

Fotó: Márton Z. Fazakas/Facebook

Magyar Kurír