Edelényben búcsúztak el a missziós kereszttől a Miskolci Egyházmegye hívei

Hazai – 2019. november 13., szerda | 9:46

Közel egy hónapon át, október 10-től november 7-ig a Miskolci Egyházmegye parókiái fogadták az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképét, a missziós keresztet.

Az összesen kilenc helyszínen több ezren járultak a kereszthez, vettek részt a különböző szertartásokon, előadásokon és koncerteken. Az egyes helyszínek parókusaival beszélgetve mindig szinte ugyanaz fogalmazódott meg: a kereszt jelenléte kegyelmi ajándék, és maradandó lelki élmény a közösség számára a közösen végzett imádság és a tanúságtételek. Külön öröm volt az is, hogy a missziós kereszttel együtt az egyházmegyében őrzött Szent Kereszt-ereklyét is fogadhatták a parókiák.

A missziós kereszt utolsó állomása az egyházmegyében Edelény volt november 5. és 7. között. A szertartások és egyéb programok összeállításakor Marincsák László parókust az a gondolat vezérelte, hogy „e három nap legyen a megváltásunk miatti hála kifejezése, szolgáljon az Egyház, benne pedig a személyek lelki megújulására”. Minden korosztálynak – az óvodásoktól a középiskolásokon át a szépkorúakig –, a nem görögkatolikus edelényi híveknek, a környékbeli parókiáknak is alkalmuk nyílt a számukra legmegfelelőbb időt, lehetőséget megtalálni az imádsághoz és elmélkedéshez, kiválasztani az érdeklődésüknek megfelelő programot.

November 5-én, kedden három előadás, illetve tanúságtétel és két közösség koncertje hangzott el a görögkatolikus templomban. Demkó Balázs egri parókus a missziós keresztről, Süveges Gergő újságíró a hétköznapi ember missziós feladatairól tartott előadást, Balogh Győző, a Miskolci Egyházmegye cigánypasztorációs referense pedig minden keresztény ember küldetéséről beszélt.

„Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad” (Gal 3,28); nincs többé magyar vagy cigány, hanem mindenki nemzetisége felett elsősorban Krisztus ikonja kell hogy álljon ebben a világban – fogalmazott Balogh Győző. A referens szerint a keresztre emelve tekintetünket felidézhetjük küldetésünk célját, melyet Krisztustól kaptunk más emberek javára. A cigánypasztoráció a válaszfalak ledöntéséről szól, belépés az ismeretlenbe, Krisztus kilépő dinamizmusa.

Az előadások mellett először az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola kórusa tartott zenés áhítatot, majd a környékbeli Cursillo közösség.

A virrasztás szertartásaival zárult a nap.

Másnap, november 6-án a püspöki Szent Liturgia előtt a helyi Szent János Görögkatolikus Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium kamarakórusa énekelt a kereszt tövében.

Orosz Atanáz püspök a napi evangélium első sorához – „Az Emberfia emberek kezébe adatik” (Lk 9,44) – fűzte homíliáját. Az idézett mondat több jelentést hordoz magában. Egyrészt Jézust a főpapok „kézről kézre adják”, küldözgetik egymáshoz, a római hatóságokhoz, míg végül Pilátus kereszthalálra ítéli őt. A második isteni személy a legnagyobb megaláztatást, a legmegszégyenítőbb büntetést viseli el. Kiüresítette magát, és engedelmeskedett az Atya akaratának, az emberiség megváltására és üdvözítésére. A másik értelmezés, hogy Jézus az utolsó vacsorán maga adta át tanítványainak halála jelképeit, saját testét és vérét, és meghagyta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Egyértelművé tette, hogy a mi kezünkbe is adta önmagát. Az Eucharisztia ünneplésén, vasárnaponként és hétköznap is így gyűlünk köréje: „kézbe kapjuk a mi Urunk, Jézus Krisztus testét, és magunkhoz vehetjük az ő Szent Vérét” – mondta a püspök.

„Íme, már nem csúfság, hogy az emberek kezére adatott. Az érem egyik oldala a kereszthalál, és az oda vezető hóhérok rettenetes bánásmódja, de az érem másik oldala az a végtelen szeretet, amellyel a Megváltó már halálának előestéjén is önkezével átadta magát szeretett apostolainak. Kezünkre adja magát ezen a Szent Liturgián is, hogy tanuljunk példájából és megigazuljunk az ő megváltó kereszthalála révén.”

Végül a napi apostoli szakasz (Kol 3,18–4,1) kulcsszavát – engedelmesség – állította a figyelem középpontjába a főpásztor: „Az engedelmesség szinte lehetetlen volna mai világunkban, ha nem látnánk szemünk előtt Isten Fiát, Isten Igéjét, aki engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ha ő az élet legdrámaibb pillanatában az Atyának engedelmeskedett, és átadta életét, akkor számunkra sem lehetetlen semmilyen élethelyzet, akkor mi is engedelmeskedhetünk Istennek és egymásnak.”

Délután újra énekhangok töltötték meg a templomot: a debreceni Lautitia kóruscsalád gyermekkara adott hangversenyt Nemes József vezetésével. Ezután tanúságtétel hangzott el a szenvedés teremtő erejéről: a technika segítségével hallgathatták meg a műtéte másnapján még kórházban fekvő, betegségét nagy hittel s az abból fakadó örömmel megélő Laczkó Zsolt debreceni kórházlelkész szavait.

Este az ifjúság taizéi énekekkel virrasztott a kereszt mellett, majd az Apostolok cselekedeteinek egy részletét olvasták fel, mely az Egyház missziójának kezdetéről szól.

Csütörtökön, november 7-én délelőtt a múcsonyi Szent Péter Görögkatolikus Általános Iskola diákjai érkeztek a kereszthez Szepesi Szilárd atya vezetésével. Ezt követően Szent Liturgiát vezetett Szarka József kerületi esperes, melyen Janka Gábor kazincbarcikai parókus mondott elmélkedést.

Délután a helyi római katolikus hívek keresztút ájtatosságot végeztek Kelemen István plébános vezetésével.

A kereszttől ezt követően, a IX. imaóra után búcsúztak el a hívek. Az imaórán Marincsák László arról elmélkedett, hogy a kereszt hajdani, jeruzsálemi útjához képest e mostani út már diadalmas, mert Krisztus győzött rajta akkor, és győz ma is, mindannyiunk életében. A szentek tiszteletén át a történelemben való győzelme is feltárul, hiszen tetteik tovább élnek bennünk és általunk.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria