Egy emlékezetes nunciusi látogatás Pécsett

Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatának kezdete az államalapításig nyúlik vissza. A 18–19. században hazánk a bécsi nuncius fennhatósága alá tartozott, rövid idővel az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után pedig önálló apostoli nunciatúra kezdte meg működését Budapesten. A nagykövetség a második világháború végéig, a szovjet megszállók 1945. április 4-én kelt parancsáig működhetett, ekkor azonban a vatikáni diplomatáknak 48 óra leforgása alatt el kellett hagyniuk a fővárost és az országot. Hazánkban csak 45 évvel később, a rendszerváltást követően, 1990-ben állították fel ismét a Szentszék nagykövetségét.

Az Apostoli Szentszék nunciusainak látogatásai mindenkor kiemelkedő eseményei voltak Pécs városának. Az egyik első „vizit” Giuseppe Garampi egykori bécsi nunciushoz köthető, aki 1776 augusztusának utolsó napjait Pécsett töltötte a nyilvános könyvtárat alapító, akkor már nagybeteg Klimo György püspöknél. Tiszteletét tette a városban 1889-ben és 1891-ben Luigi Galimberti bécsi, 1922-ben Lorenzo Schioppa, 1926-ban, valamint 1929-ben Cesare Orsenigo, majd 1943-ban Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius is. A rendszerváltást követően elsőként, 1989-ben Francesco Colasuonno pápai követ érkezett Pécsre, majd őt követte 1991-ben Angelo Acerbi, 2002-ben Karl-Josef Rauber, 2004-ben és 2009-ben Juliusz Janusz, 2017-ben Alberto Bottari de Castello, végül legutóbb 2018 őszén Michael August Blume budapesti apostoli nuncius.

E tanulmány egy pontosan 130 évvel ezelőtti nunciusi látogatást idéz fel: 1889. június 15-én, szombaton XIII. Leo pápa (1878–1903) követeként Pécsre érkezett Luigi Galimberti bécsi apostoli nuncius és munkatársa, Francesco Tarnassi, „mely alkalommal fogadtatása az ős katholikus város részéről az Apostoli Szentszék iránti hódoló ragaszkodás, törhetetlen hűség és lelkesedés fényes manifestatiója vala” (Religio, 1889. 13.).

A fogadóbizottságból ketten, Troll Ferenc prelátus, kanonok és Szeifritz István kanonok Szentlőrincre mentek a vonat elé, hogy köszöntsék a nunciust és kíséretét. Az egyházmegye papjai, valamint a városi és megyei hatóságok nevében Dulánszky Nándor püspök, Kardos Kálmán főispán, Aidinger János polgármester, továbbá Jeszenszky Ferenc alispán fogadta a tiszteletre méltó vendégeket.

Elsőként Dulánszky püspök lépett Galimbertihez, majd kétszer arcon csókolta, és bemutatta Kardos főispánt, aki francia nyelven köszöntötte a vendéget, mire a nuncius hasonlóan franciául válaszolt, átadva a pápai áldást a város lakóira. Ez követően Kardos bemutatta a város polgármesterét, Aidinger Jánost, Sável Kálmán törvényszéki elnököt, Opris Péter posta-távirda igazgatót, és a többi megyei és városi elöljárót. A díszfogatot harangzúgás mellett a hívők és a kanonokok sorfala várta egészen a püspöki palotáig, ahol díszebéden látták vendégül a Szentszék követeit. Az egyházmegyei papság, a városi bizottságok tagjai, az állami hivatalok és a katonai tiszti kar vezetői körében Aidinger János polgármester latin nyelven mondott beszédet. Szép klasszikus latinságáért Galimberti az ebéd befejeztével külön meg is dicsérte a város vezetőjét.

A délután folyamán a nuncius és kísérete megtekintette a kibővített Püspöki Szemináriumot, ahol az egy éve felállított Székesegyházi Énekiskola növendékei, Glatt Ignác karnagy vezetésével köszöntötték a vendéget: „miről a nuntius elragadtatással tőn bizonyságot”. Előadásukban Michael Haller Ecce sacerdos magnus, Franz Xaver Witt Oremus pro Pontifice nostro, Giuseppe Ottavio Pitoni Laudate Dominum és Cantate Domino című zeneművei szerepeltek. A vendégek ezután meglátogatták a ferences növendékek intézetét, a Klimo püspök által 1774-ben alapított nyilvános püspöki könyvtárat, valamint az énekiskola épülő és a székesegyház restaurálás alatt álló épületét is.

A négytornyú dóm olyan nagy hatást tett Galimberti nunciusra, hogy „két órán át időzve engedte át magát az egyházi műépítészet, festészet, szobrászat, és ismét a kitűnő akustikáju templomban visszhangzó Palestrina-dallamok andalító műélvezetének. A székesegyház elragadó szépségétől válni nem tudott, újra meg újra visszatért a látottakhoz, míg csak az esti homály nem takarta el a gyönyörűséget a szemek elől.”

Este kilenc órakor a város lakói fényes fáklyás menettel és szerenáddal tisztelegtek a pápa követe előtt. A pécsi polgárok, a ciszterci főgimnázium 300 diákja, az összes egyesület zászlóik alatt a Pécsi Dalárda és a katonazenekar kíséretében a Fő térről a püspöki rezidencia elé vonultak. Az egyház részéről jelen volt Troll Ferenc prelátus, kanonok és Dulánszky Adolf püspöki jószágigazgató. A balkonon a püspök mellett a főispán is megjelent, majd Rézbányay József ifjú pap szép latin nyelvű beszédet intézett a pápai nagykövethez, aki viszontválaszában áldását kérte a város lakóira. A püspöki palota terén mintegy „15,000 torok visszhangoztatta: Éljen XIII. Leo pápa! Éljen Galimberti nuntius!” A katonazenekar több művet is bemutatott, a Pécsi Dalárda pedig elénekelte Ludwig van Beethoven Per Gloriam Dei himnuszát és Richard Wagner Tannhäuseréből a zarándokok karát. Az esemény megkoronázásaként Hoffer Károly pécsi zeneszerző-karnagy ez alkalomra írott pápai himnusza csendült fel. Az előadást a nuncius udvariasan magyar nyelven köszönte meg: „Nagyon szépen köszönöm!” Az ünneplők este 10 óra körül a katonazenekar indulóira vonultak haza a Sétatéren keresztül a Ferenciek utcáján át a városháza felé.

Másnap a vasárnapi szentmise után folytatódott a pécsi látványosságok megtekintése. Látogatást tettek a főispánnál, a város polgármesterénél és a katonai parancsnoknál. A délután egy órakor kezdődő díszebéden – amelyen 60 polgári (köztük Jánosi Engel Adolf a zsidó hitközség képviseletében) és katonai előkelőség vett részt. Dulánszky püspök köszöntőbeszédet mondott a pápára, a nuncius pedig az osztrák császár–magyar királyra, Ferenc Józsefre emelte poharát, majd egy szellemes rögtönzéssel éltette a házigazda püspököt: „quem egregiae ingenii dotes dignum fecerunt, ut non uni Ecclesiae, sed Quinque-Ecclesiis praesul praeficeretur” („…míg egy püspöknek rendesen egy templom jut, Dulánszkynak öt templom”). A nunciust Kardos Kálmán franciául, Aidinger János pedig latinul köszöntötte. Ekkor osztották szét Troll Ferenc pécsi éneklőkanonok, pápai protonotarius latin ódájának díszpéldányait, amelyet eme ünnepi alkalomra szerzett.

A harmadik napon a nádasdi (ma Mecseknádasd) püspöki nyaralóba ment ki a nuncius a püspökkel és kíséretükkel. Egy hetet töltött a gyönyörű, Dulánszky püspök által felújított kastélyban, valamint a hozzá tartozó arborétumban; ez idő alatt hivatalának fontosabb ügyeit is innen intézte.

Június 24-én a Sláby Ferenc káptalani nagyprépostnál (ma Janus Pannonius utca 4. számú ház) tett tisztelgés után a pécsi püspöki rezidencián búcsúebéd keretében fejeződött be az apostoli nunciusi látogatás hivatalos része. Galimberti nuncius és kísérete este hagyta el a várost: a vasútállomáson nagyszámú tömeg búcsúztatta a vendégeket.

Luigi Galimberti pápai nagykövet 130 évvel ezelőtti látogatása nagy hatással volt a katolikus hívekre: „Megjelenése Pécsett a kath. lelkesedés fellángolása, a kath. öntudat szilárdulása volt” (Religio 1889. 14.). Jelenlétének fontosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1891. június 22-ére, a pécsi székesegyház felszentelésére ismét meghívást kapott városunkba Dulánszky Nándor püspöktől.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír