Egy meg nem ünnepelt évforduló margójára... – Gondolatok a halálbüntetés eltörléséről

A Sólyom László által elnökölt Alkotmánybíróság 1990. október 31-i ítéletét azzal indokolta, hogy az akkor hatályos Alkotmány szerint „alapvető jog lényeges tartalmát még törvény sem korlátozhatja (…) A vonatkozó rendelkezések az élethez és az emberi méltósághoz való alapvető jog lényeges tartalmát nemcsak korlátozzák, hanem teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését engedik meg.” Sőt, az élet több mint jog: az „élet az emberi jogok forrása, eredője és alapja”, ahogyan Lábady Tamás és Tersztyánszky Ödön fogalmaztak az ítélethez fűzött párhuzamos véleményükben. Talán nem illetlenség arra emlékeztetni, hogy az akkori Alkotmánybíróság elnöke és jó néhány tagja mélyen hívő katolikus volt, akik azonosultak Szent II. János Pál formulájával: az élet szent és sérthetetlen a fogantatástól a természetes halálig.

Persze az alkotmánybírósági döntés számos vita tárgya volt és maradt. Némely alkotmányjogász szerint szerencsésebb lett volna, ha az Országgyűlés törli el a halálbüntetést, a döntés nagyobb legitimációja és elfogadottsága érdekében.

A halálbüntetésnek máig sok híve van. Magyarországon az emberek többsége vajon ma támogatná-e az eltörlését?

Joseph Ratzinger szerint vannak olyan alapvető értékek, amelyeknek érvényességét nem lehet a többség-kisebbség játékától, változó dinamikájától függővé tenni.

Egy másik, nemzetközi évfordulóra is emlékezett a világ november 30-án. A Toszkán Nagyhercegség 1786. november 30-án a modern államok közül elsőként törölte el a halálbüntetést. A halálbüntetés történelmi pályafutása ezzel hanyatlásnak indult, mely folyamat az elmúlt évtizedekben világszerte felgyorsult. November 30-a lett a „Városok az Életért” mozgalom világnapja. 2002 óta csaknem háromezer település csatlakozott hozzá. Köztük olyan nagy, történelmi városok, mint Róma, Madrid, Párizs vagy Buenos Aires. Ezek a városok valamilyen módon kifejezik azt az óhajukat, hogy a világ szabaduljon meg ettől a barbár büntetési nemtől, ahogyan megszabadult a rabszolgaság intézményétől is. Ennek jeleként különleges módon világítanak ki egy-egy műemléket vagy más látható módon jelzik egyetértésüket.

Idén Budapest nyolcadik kerülete, Józsefváros is csatlakozott, ami különös elismerést érdemel, hisz a világjárvány és a nyomában járó gazdasági és társadalmi problémák félelmet keltenek, mindenkit a saját gondjaiba történő bezárkózásra ösztönöznek. Józsefváros döntése viszont megmutatja, hogy a szükséges fizikai távolságtartás nem azonos az elszigetelődéssel másoktól, a világtól, az egyetemes emberi értékektől.

A Sant’Egidio közösség kezdeményezésére és részvételével november 30-án, az évforduló napján Rómából az interneten webinart közvetítettek, amelyen az Európai Parlament elnöke, Davide Sassoli is részt vett. A moderátor Mario Marazziti, a Sant’Egidio halálbüntetés elleni kampányának felelőse volt. A háttérben sokszor felragyogott a Colosseum erre a napra a feltartott hüvelykujj vetített képével különlegesen megvilágított épülete. A Colosseum, amely az ókorban megannyi keresztény látványos kivégzésének volt a színhelye, 2000 óta az élet jelképé vált.

A nemrég elhunyt népszerű olasz színész, Gigi Proietti, aki a kampány egyik arca volt, archív felvételről sugárzott szenvedélyes tanúságtétele szerint a halálbüntetés nem egyszerűen halál: olyan előre, publikusan megfontolt és megszervezett cselekmény, amelyre a leggonoszabb bűnszövetkezet sem képes.

David Sassoli, az Európai Parlament elnöke hitet tett amellett, hogy Európa nem maradhat fenn az emberi élet és méltóság értékének feltétlen elismerése és védelme nélkül. A halálbüntetés nem az állam, a jogrend erejének, hanem csődjének jele. Az Európai Unió az élvonalban küzd, mert nem lehet elfogadni az élet semmibe vételét a világ legtávolibb zugaiban sem. Szükséges nemcsak a kormányok, hanem a közvélemény érzékenyítése is. Ébernek kell maradni, mert bár az abolicionista front megerősödött, a visszarendeződés veszélye nem múlt el.

Megszólalt Navi Pillay jogásznő is, aki a Dél-Afrikai Köztársaságban annak idején a legfelsőbb bíróság első színes bőrű tagja volt, jelenleg pedig egy halálbüntetés-mentes Afrikáért küzd. Az afrikai országok többsége immár a halálbüntetés moratóriuma mellett szavaz az ENSZ közgyűlésében, de még mindig van a kontinensen négy ország, ahol alkalmazzák ezt a büntetési nemet: Botswana, Dél-Szudán, Egyiptom, Szudán. Aggasztó, hogy az utóbbi időben megemelkedett az Egyiptomban kivégzettek száma. Afrika kapcsán különösen szép, hogy éppen a kilencvenes években népirtást elszenvedő Ruanda támogatja igen aktívan az eltörlés ügyét az ENSZ-ben, hasonlóan a korábban szintén tömeggyilkosságok helyszínéül szolgáló, ázsiai Kambodzsához. A hihetetlen erőszak ejtette sebekből csak az erőszak elutasításával lehet meggyógyulni.

2018-ban mindössze húsz országban hajtottak végre kivégzést. Ötven év alatt megfordult az arány: 1970-ben nagyjából ennyi volt az abolicionista országok száma. De van visszaesés is: két nagy ország, a Fülöp-szigetek és Törökország államfői kilátásba helyezték e büntetési nem visszaállítását, bár ez egyelőre elmaradt. Nagyon fontos a helyi és nemzetközi nyomás az egyházak, vallások és a civil társadalom részéről is. Ellentmondásos az amerikai helyzet, ahol a halálos ítéletek és kivégzések száma az elmúlt tíz évben szinte megfeleződött. Egyre több állam iktatja ki jogrendjéből, vagy hirdet rá moratóriumot – legutoljára New Hampshire, Kalifornia és Colorado. Másrészt azonban a távozó Trump-adminisztráció idén júliusban felmondta a szövetségi szinten tizenhét éve érvényben lévő moratóriumot: azóta tizennyolc személyt végeztek ki szövetségi büntetés-végrehajtási intézetekben, és az új elnök beiktatásáig további három kivégzés időpontját tűzték ki. A katolikus Joe Biden megválasztott elnök viszont kifejezte, hogy ellenzi a halálbüntetést, és annak eltörlésére fog törekedni.

Suzana Norlihan Ujen malajziai muszlim védőügyvédnő személyes érintettsége folytán is megrendítő és meglepő szavakkal szólt. Bátyját halálra ítélték, a család most a kegyelemre vár. Tévedés, hogy az iszlám feltétlenül halálbüntetés-párti. Isten kegyelmes és irgalmas. Ezért a saría is lehetővé teszi és igyekszik előmozdítani a megbékélést a gyilkos és az áldozat családja között – ennek megtörténte után kivégzésnek nincs helye. Sok esetben a halálra ítélt, ha szegény, nem jut megfelelő jogi képviselethez. A nyomozás pedig gyakorta hanyag. Malajziában egyébként sem a saría, hanem a maláj világi jog van hatályban. A halálbüntetés eltörlése összhangban van az iszlámmal. A Korán tartalmazza ugyan a halálbüntetés lehetőségét, de eljárási szabályokat nem ad. Ezért a muszlim jogtudósok alkottak meg olyan szigorú szabályokat, amelyek a gyakorlatban szinte lehetetlenné teszik alkalmazását: nem lehet például közvetett bizonyítékok alapján kiszabni. Az iszlám csak nyerhetne az eltörlésével, mert így el lehetne kerülni a vallás instrumentalizálásának eseteit.

Két amerikai hang is megszólalt: Sandra Babcock (Cornell Center on the Death Penalty Worldwide) és Krisanne Vaillancourt Murphy (Catholic Mobilizing Network against the Death Penalty). Hallottuk Lisa Montgomery megrázó történetét, akit emberölés miatt ítélt halálra egy szövetségi esküdtszék. Lisa mentálisan és pszichésen súlyosan sérült. Kislánykora óta saját családjában szexuális abúzus, elképzelhetetlen erőszak áldozata volt. Anyja esetenként szabályszerűen eladta őt. Hozzákényszerítették mostohatestvéréhez, majd négy gyereke megszületése után kényszerrel sterilizálták. Tettét pszichózis alatt követte el. Sorozatos megaláztatásai nem szűnnek. A siralomház női szárnyában van, ahol elvették fehérneműjét, állítólag öngyilkossági szándékai miatt. Kivégzését január 12-re tűzték ki egy férfibörtönben: előzetes odaszállítása számára újabb, végső tortúra lenne, hiszen egész életében kínozták őt férfiak. Megmentése érdekében világszerte mozgósítás indult a www.savelisa.org honlapon.

Utolsó hozzászólóként a spanyol Joaquin Martinez mondta el történetét, aki egy amerikai siralomházban töltött el négy évet, miután hamis vád alapján halálra ítélték. Érdekében II. János Pál pápa és az Európai Parlament is szót emelt, míg végül 2001-ben felmentették. Hálatelt szavakkal emlékezett meg mindazokról, akik segítettek neki. Ma boldog, hétgyerekes családapa, aki fiatalkorában a halálbüntetés híve volt, ma azonban az abolicionista kampányban küzd. „Gyűlölök talán valakit, amiért ezt tették velem? Fáj, de nincs bennem bosszú sem gyűlölet. Ezért szólok a halálbüntetés ellen.”

A résztvevők köszönetet mondtak Ferenc pápának, amiért a Katolikus Egyház Katekizmusában egyértelművé tette a halálbüntetés és az Egyház tanításának összeegyeztethetetlenségét.

Mario Marazziti emlékeztetett rá, hogy december 12-én a moratórium ügye újra az ENSZ-közgyűlés napirendjén lesz. Alapos okunk van remélni, hogy az eddiginél is nagyobb többséggel fogadják majd el a tagállamok. Mindenki tehet valamit. Japánnak azt javasolta, hogy a tokiói olimpia évében hirdessen moratóriumot. Magánszemélyek levelezhetnek egy-egy halálra ítélttel. Felolvasta Ferenc pápának erre az alkalomra küldött Twitter-üzenetét, egy idézetet a Fratelli tutti kezdetű enciklikából: „Emlékezzünk rá, hogy még egy gyilkos sem veszíti el személyes méltóságát – maga Isten garantálja azt. A halálbüntetés határozott elutasítása megmutatja, milyen mértékben lehet elismerni minden emberi lény elidegeníthetetlen méltóságát.”

Az Egyesült Államokban minden 600, Japánban minden 200 emberölésre jut egy kivégzés. A tokiói olimpia legyen a moratórium éve Japánban. Ahol eltörlik a halálbüntetést, ott az élet új ízt kap. Az életet nem lehet visszaadni. Az amerikai Innocence Project révén az USA-ban DNS-minták alapján sikerül halálraítéltek szabadon bocsátását elérni. Az esetek negyedében kiderült, hogy a beismerő vallomást valamilyen módon kikényszerítették. A halálbüntetés nem védi meg a társadalmat. Az egyetlen igazi védelem annak eltörlése.

Szöveg: Szőke Péter

Forrás és fotó: Sant’Egidio közösség

Magyar Kurír