Egy rákbeteg angol kamaszlány testét halála után lefagyasztották – Mit mond a morálteológus?

Az október 17-én Londonban elhunyt tizennégy éves lány holttestét az Egyesült Államokba szállították, mert csak itt és Oroszországban vannak olyan intézmények, ahol -130 Celsius-fok alatt, folyékony nitrogénben tartósítanak emberi testeket.

Az emberi test lefagyasztása, a kriogenika vitatott eljárás, egyelőre senki nem tudja, lehetségessé válik-e valaha, hogy újra életre keltsék az így tartósított elhunytakat. A tizennégy éves lánynak a brit legfelsőbb bíróság engedélyére volt szüksége, mert elvált szülei nem értettek egyet a fagyasztás kérdésében. Végül elérte, hogy egyedül édesanyja dönthessen a sorsáról. A lány holttestének korlátlan ideig való tartósítása 13 millió forintnyi összegbe került.

Az olasz sajtóban nagy visszhangot keltett az eset. Paolo Benanti morálteológus a Famiglia Cristiana című katolikus családi hetilapban arról elmélkedett, milyen kérdéseket vet fel a hívő ember lelkiismerete számára ez a jelenség.

Benanti kifejti, hogy a kriogenika gyógyíthatatlan beteg emberek testének tartósítása – szigorúan csak a halál beállta után – abban a reményben, hogy a jövőben fel lehet éleszteni, működésbe lehet hozni életfunkcióit, vagyis bizonyos értelemben „fel lehet támasztani”, majd meggyógyítani. Működése olyan alapelveken nyugszik, amelyeknek nincs tudományos bizonyítékuk. Azt állítják, hogy a lefagyasztott ember személyisége, emlékezete ugyanaz marad, mint ami az agyműködés leállása utáni pillanatokban volt, a kriogenika roncsolás nélkül megőrzi a biológiai struktúrákat. A módszert alkalmazó cégek azt ígérik, hogy a jövőben felfedezett technológiák lehetővé teszik majd az agyműködés visszaállítását és a betegségből való gyógyulást. Benanti a balzsamozáshoz hasonlítja az eljárást, amely tulajdonképpen a test szöveteinek természetes bomlását akadályozza meg – ebben az értelemben szerinte nem vet fel etikai kérdéseket, amennyiben nem a hit iránti gyűlöletből vagy megszentségtelenítés céljából történik.

Az etikai problémák ezen túl kezdődnek. A kriogenika ugyanis nem csupán technológia, hanem életszemlélet, az élet, a halál, a meghalás kérdéséről alkotott elképzelés. A Pápai Gergely Egyetem docense hangsúlyozza, hogy az emberi életet nem lehet egyszerű mennyiségi jellemzőkkel, a szervezetünk életfunkcióit leíró értékekkel meghatározni. Az élet elsősorban az ember által megélt kapcsolatok és tapasztalatok egyedülálló összessége. A halál nem egyszerűsíthető le arra, mintha csak „kikapcsolnák” az életet. A meghalás egy folyamat, a naplementéhez hasonlítható. Az ember – mint minden élő – úton van létezésének biológiai vége felé.

A kriogenika leghomályosabb része Benanti szerint éppen ez a korlátozott látásmód az életről: nem a halál alól vonja ki az embert, hiszen a halál után alkalmazza az eljárást, hanem attól fosztja meg, hogy emberhez méltó módon haljon meg. Nem tudományos teória, hanem hiedelem. A tudomány bölcsőjében megszületett vallási forma, amely az egyén „feltámadását” hirdeti. A kultusz papjai, vagyis a kriogenika laboratórumainak orvosai nem az örök életet, hanem a jövőbeli életet hirdetik. A feltámadás a jövőben orvosok által ellenőrzött felébredést jelent számukra. Természetéből fakadóan a kriogenika nem képes megérteni az emberi lény transzcendens természetét, annak valódi beteljesedését.

Nem másodlagos kérdés a morálteológus szerint a módszer anyagi vetülete sem. A fagyasztás egy rendkívül költséges temetés: a megőrzéssel együtt 50 és 200 ezer euró közötti áron elérhető. Félő, hogy egyesek nyereségvágya van a hátterében, akik beteg emberek szenvedését, félelmeit, mély életvágyát használják ki, azokét, akik nehéz küzdelmet vívnak egy gyógyíthatatlan betegséggel.

A médiában J. S.-nek nevezett angol lány története különösen nyugtalanító az erkölcsteológus szerint. Egy szegény lánynak – akit ifjúsága virágában ér utol a betegség, aki a halál fenyegetésében él – azt ígérik, hogy újra életre keltik, ha megfizeti az árát. Az eljárásnak ez a dimenziója komoly kétségeket vet fel a törvényességével és azzal kapcsolatban, hogy mennyire nemes és tiszta ideálok alapján alkalmazzák.

Az erkölcsteológus írása végén mély szomorúságát fejezi ki az eset kapcsán, és egyben figyelmeztet felelősségünkre. Keserűség támad a szívünkben annak láttán, hogy ebben az élet törékenységét és egy szegény gyermek szenvedését feltáró történetben a társadalom egyetlen válasza az volt, hogy a kriogenika üzleti ajánlatot tett, a bíró pedig ítéletet hozott. Mekkora csend övezte ezt az elkeseredettséget, mennyien nem voltak ott a lány mellett! A történet komoly figyelmeztetés számunkra. A kriogenika kérdése nem egy olyan jövő ígérete, amelyben az orvostudomány legyőz minden betegséget, hanem egy értelmezési kulcs a jelenhez: ma – sokkal inkább, mint bármikor – az emberek lelkének szüksége van arra a Reményre, amely nem csal meg (Róm 5,5).

Forrás: Famigliacristiana.it; MTI

Fotó: Famigliacristiana.it

Magyar Kurír
(tzs)