Egy végtelen történet vége – Star Wars: Skywalker kora

Kultúra – 2020. január 19., vasárnap | 14:39

A magyar mozikban negyven évvel ezelőtt mutatták be a Csillagok háborúja című filmet. Az első három epizód csak jóval a hivatalos premier után jutott el hozzánk. A hanyatló Nyugat ezzel is megpróbált nyomást gyakorolni a szocialista országokra. Azt hiszem, sikerült is neki. A kilencedik résszel egy negyvenéves történet zárult le.

Jól emlékszem még arra, hogy osztálytársaimmal heteken keresztül beszélgettünk róla, próbáltuk lerajzolni – mások több, én kevesebb sikerrel – a filmben látott űrhajókat. Azt persze nem is sejthettük, hogy már meglett emberként, gyerekeinkkel együtt fogjuk megnézni a történet – vélhetően – utolsó epizódját.

A VIII. rész, vagyis Az utolsó jedik végén úgy tűnt, az Ellenállásnak befellegzett. Bár Han Solo renegát fia, Kylo Ren (Adam Driver) lett az Első rend legfőbb vezére, a Skywalker kora című IX. részben hamar kiderül, hogy valaki mögötte is áll. Miközben a Ren és Rey (Daisy Ridley) közötti erőtérnek köszönhetően a két vetélytárs folyamatosan küzd egymással, az Első Rend az Ellenállás utolsó bázisát keresi, míg az Ellenállás egy sith útjelző eszköz után kutat. Finn (John Boyega), Poe (Oscar Isaac) és társai azért akarják megszerezni ezt a különleges tárgyat, mert csak ez tudja elvezetni őket ahhoz az Exogol nevű bolygóhoz, ahol az ellenség tanyázik.

J. J. Abrams filmje igyekszik választ adni a VII. és a VIII. részben felmerült kérdésekre, például arra, amely igencsak ellentmondott a Star wars filmek – ha létezik ilyen – belső logikájának: tanulás és kiképzés nélkül hogyan tud Rey ilyen jól bánni az erővel. Emellett a Skywalker kora feladata volt az is, hogy a kilenc epizódot összekapcsolva pontot tegyen a történet végére. A Bosszúállók két részesre elhúzott végjátékát már láthattuk, a nézők most összehasonlíthatják, hogy melyiknek lett impozánsabb a fináléja.

Star wars népes rajongótábora folyamatosan ellátja tanácsaival az alkotókat. Biztosan nem könnyű eleget tenni minden elvárásnak, főleg akkor nem, ha az új részeket mindenki a régebbiekhez hasonlítja. Éppen ezért a többiből ismert elemeket ügyesen kell felhasználni: el kell hagyni azt, ami elkopott, és ki kell találni valami újat is. Megelégedésünkre ezúttal nincs se halálcsillag, se halálbolygó, és nincsenek kifejezetten idegesítő lények sem. Láthatunk ellenben guruló hajszárítót és fura bikalovakat is. Az alapséma ugyanakkor nem változott, csak most a Birodalom bukása után az Első Rend tör egyeduralomra, a lázadók helyére pedig az Ellenállás került. Az előző részek fontos szereplői közül mindenki visszatér legalább egy röpke pillanatra – így Darth Sidious alias Palpatine császár (Ian McDiarmid) vagy Lando Calrissian tábornok (Billy Dee Williams) –, az új karakterek közül viszont helyüket nem találva többen is csak lézengenek, mint például Rose (Kelly Marie Tran) vagy Maz Kanata (Lupita Nyong'o). Az előző részben úgy tűnt, hogy Kylo Ren egyszer és mindenkorra megszabadult nevetséges sisakjától, ám sajnos most csináltat magának egy másikat. Nem tudom, hogy az új ijesztőbb lett-e, de hogy díszesebb, az biztos.

Sokan elemezték már a Star wars filmeket, annak ellenére, hogy nincs nagyon mit értelmezni rajtuk. Ezek a filmek nem akarnak mást, mint szórakoztatni. A rajongókat persze nem lehet erről meggyőzni, ők egyre csak keresik bennük a rejtett üzeneteket, utalásokat. A Sywalker kora sem egy bonyolult mű, ebben is a jó és a rossz küzd egymással. Azt eddig is tudtuk, hogy az erő – bár két oldala van – önmagában semleges, magától nem tesz semmit, tehát nem az erő hat a világra, hanem az, aki a birtokában van. Vagyis csak az egyénen múlik, hogy az erőből nyert tudását és hatalmát mire fogja használni. Ez a jellemző ezúttal még hangsúlyosabbá vált. Ha a Star wars filmeknek egyáltalán van erkölcsi üzenetük, akkor ez lehet: senki nem eredendően jó vagy rossz, ám mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ugyanakkor általában van egy alapvető hiányosságuk azoknak a filmeknek, amelyek a jó és a rossz kibékíthetetlen ellentétére alapoznak: a szereplők jelleme nem változik igazán, valaki legfeljebb vagy még jobb lesz, vagy még gonoszabb. Anakin átállása a sötét oldalra nagy jelentőségű váltás volt. Kifejezetten érdekes, hogy most egy ellenkező irányú lépésnek is a tanúi lehetünk.

A kilencedik résszel egy negyvenéves történet zárult le. Biztosan sokan fogják majd egyszer-egyszer megnézni az elejétől a végéig az egészet. A rajongók azonban nem maradnak Star wars nélkül, hiszen az alkotók több tévés sorozatot is terveznek, ezek közül a Mandalorian már műsorra is került. A saga tehát folytatódik, csak másképpen és máshol.

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2020. január 12-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria