Egyházközségi munkatársak találkozója Egerben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A program napközi imaórával kezdődött az egri főszékesegyházban: a résztvevők együtt imádkoztak az Érseki Papnevelő Intézet kispapjaival. 

Csizmadia István plébános bemutatta a találkozó színhelyét. Ismertette: az Egri Főegyházmegye bazilikája Magyarország egyik legnagyobb temploma. 1831 és 1836 között épült. Ünnepélyes felszentelése 1837. május 6–7-én volt.

Ternyák Csaba egri érsek a jelenlévőket köszöntve megköszönte a papoknak, hogy elhozták legközvetlenebb munkatársaikat, azokat a híveket, akik a főegyházmegye mintegy hatszáz templomában segítik a lelkipásztorok munkáját. „Január elsején a körlevelemben úgy fogalmaztam, hogy ennek a találkozónak az lesz a fő célja, hogy a lelkipásztorok közvetlen munkatársait megerősítsük Istenbe vetett hitükben, egyházi elkötelezettségükben és a közösség szolgálatában” – emlékeztetett a főpásztor.

A rendezvényen az Egri Hittudományi Főiskola tanárai tartottak előadást. Racs Csaba főiskolai tanár, egerbaktai plébános Szolgálattevők a jeruzsálemi templomban címmel arról beszélt, hogy az ószövetségi időkben az istentisztelet két körben zajlott: az áldozatbemutatás és a hivatalos kultusz a papság vezetésével a jeruzsálemi templomban, másrészt a laikus istentiszteleti tevékenység a zsinagógákban és a családi körben. A templomi szolgálatban a papságot a leviták segítették, akik a háttérmunkák elvégzésével, például az énekkari szolgálattal, a rendfenntartással, az épület-karbantartással felszabadították a papságot, hogy ők így kifejezetten a papi teendők elvégzésére, az áldozatbemutatásra, a kultuszra koncentrálhassanak. A zsinagógákban és a családokban többnyire laikusok teremtették meg az istentiszteletek feltételeit, és ők is végezték azokat. Az élő hit, az egyetlen Isten ismeretének és szeretetének az életben tartása volt a céljuk.

Török László teológiai tanár, egerszalóki plébános Az apostolok munkatársai az Újszövetségben címmel tartott előadásában elhangzott: a híveknek szüksége van az apostolok szolgálatára, az apostoloknak pedig a hívek elfogadó és gondoskodó szeretetére.

A végső cél, hogy mindenki az Úr asztala körül lehessen. A szolgálat jellege sokfajta, adja Isten, hogy ezek a szolgálatok összeforrjanak a szentmise örömével, az igehirdetés boldogságával – fogalmazott az előadó.

Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános A plébánia mint élő közösség – A szeretet több, mint az én igazságom című előadásában kiemelte: a plébánia nem pusztán egy épület, hanem a hívek közössége. A probléma az, hogy közösségeink nem élők. Az élő közösséghez élet szükséges. Az élet pedig Krisztus. Ha élő krisztusi közösséget akarunk, akkor ajánlott az imádság, az ünneplés, a hála és a Mária-tisztelet.

Miután Urbán Péter, az egri bazilika karnagya Jan Zwart Tocca című művét előadta orgonán, tanúságtevőket hallgathattak a jelenlévők: a felnémeti Köböl Zsolt a szentmiséken történő felolvasói szolgálatról beszélt. Javasolta társainak, hogy felolvasás előtt nézzék át a szöveget, hogy megfelelően értelmezzék azt. Ferenczi Tamás, az egri bazilika sekrestyése több mint két évtizedes tevékenységéről szólt, hozzátéve azt is, hogy két fia már ministrál, leánya pedig a bazilika énekkarának tagja. 

Szekeres József törökszentmiklósi kántor több mint húsz éve végzi főállásban a kántori szolgálatot; közben kórust alakítottak, amely azóta a városban és országos rendezvényen is szerepelt. Bata János ostorosi egyházközségi világi elnök azt az összefogást mutatta be, amely a településen kibontakozott és amelynek eredménye, hogy a plébános számíthat híveire a mindennapi életben.

Török Julianna, a gyöngyösi Szent Bernát-templom adminisztrátora a plébániai irodai munka szépségeit és sokszínűségét mutatta be; Bossányi László, az érsekség könyvelési egységének vezetője a plébániai pénztárosi szolgálat fontosságáról beszélt.

A találkozó fénypontja az érseki szentmise volt. Ternyák Csaba egri érsek homíliájában kiemelte: ha Isten munkatársai vagyunk, akkor nekünk is úgy kell viselkednünk, ahogyan ő tette.

„Nem számonkérni, nem hatalmaskodni, nem éreztetni mások fölött a hatalmunkat, hanem mindenekelőtt szolgálni, hozzásegíteni másokat ahhoz, hogy felismerjék Isten jóságát és emberszeretetét és ők is tanítványául szegődjenek. Legyünk tudatában annak, hogy végezzünk bármilyen fontos szolgálatot az Egyházban, keresztény identitásunkat nem az adja, hogy milyen feladatot, milyen szolgálatot látunk el az egyházközségben. Legyen fontosabb az, hogy megkeresztelt ember vagyok, mint hogy én gyűjtöm össze a hívek adományait, hogy szépen kitakarítom és feldíszítem a templomot, hogy rendben tartom a sekrestyét, hogy házvezetőnő, irodista, kántor, áldoztató vagy lelkipásztori kisegítő vagyok, miként a papi identitást is megelőzi az, hogy Krisztushoz tartozom, az ő tanítványa vagyok. Szent Ágoston püspök példája lebegjen mindannyiunk, minden egyházi tisztségviselő szeme előtt, aki csodálatos tömörséggel fogalmazta meg, hogy az egyházi szolgálatok a közösség építéséért vannak: »Értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény.«”

Az ünnep a loretói litánia elimádkozásával, majd főpásztori áldással zárult.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Huszár Márk

Magyar Kurír