Elhazudott élet – Gondolatok a Tudhattad volna minisorozatról

Kultúra – 2021. január 10., vasárnap | 17:03

Napjaink sorozatáradatát látva nem csodálkozunk, hogy a képernyőn számtalan regényadaptációval találkozhatunk. Egy kész történetnél ugyanis a lényeg tulajdonképpen rendelkezésre áll, már csak a megfelelő szereplők kiválasztására és a színvonalas megvalósításra kell ügyelni.

Persze azért az sem mellékes, hogy az alkotók pontosan mit vesznek át a regényből, és miként sikerül az eredeti hangulatát átemelni a filmes világba. Az HBO nemrég Jean Hanff Korelitz Tudhattad volna című bestselleréből készített minisorozatot. 

A könyv főhőse Grace, aki sikeres párterapeutaként dolgozik. Férje, Jonathan gyermekonkológus, fia, a tizenkét éves Henry pedig New York egyik elitiskolájába jár. A negyven körüli nő élete szinte álomszerű, minden a helyén van benne, ráadásul mostanában a média is érdeklődik iránta: készülő kötete keltette fel iránta az érdeklődést. A Tudhattad volna valóban különleges műnek ígérkezik, hiszen kíméletlen őszinteséggel beszél azokról a hibákról, melyeket az emberek – elsősorban a nők – el szoktak követni. Grace szerint ugyanis, miközben általában az élet minden területén alaposan megnézzük, mi mellett döntünk, a párválasztásnál mégis hagyjuk magunkat félrevezetni. Grace nem a szerelemről ír könyvében. Tapasztalata szerint – kölcsönös szimpátia esetén – már az első randevún hajlamosak vagyunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a nyilvánvaló jeleket. Csak sok évvel később, a pszichológusnál ülve jövünk rá, hogy a probléma már az elején ott volt a szemünk előtt, vagyis már akkor tudhattuk volna, hogy a házassággal előbb-utóbb gond lesz. 

Egy nap Grace tragikus hírt kap: az iskola egyik diákjának megölték az édesanyját. Természetesen Grace is megdöbben, ám azt nem sejti még, hogy korábbi élete abban a percben ért véget. Bár minden erejével tiltakozik a kibontakozó vádak ellen, végül mégis azzal kénytelen szembesülni, hogy a gyilkosságot valószínűleg a férje követte el. Néhány eszeveszett nap után Grace a fiával vidékre költözik, és megpróbálja újrarendezni magát és az életét. Sokszor érzi úgy, hogy nem bírja tovább, egészen egyszerűen bele fog őrülni ebbe a helyzetbe. Ám ahogy egyre többet tud meg a férjéről, rájön, hogy tizennyolc éven keresztül az orránál fogva vezette. De a legszörnyűbb mégis az a felismerés, hogy ha odafigyel, ő is tudhatta volna.

Nem árultam el túl sokat a történetből? Erre a kérdésre a válasz egyértelmű nem. Mégpedig azért, mert a sorozat nem erről szól. Bár a magyar cím maradt az eredeti Tudhattad volna (You should have known), a sorozat címe The undoing, ami tönkretételtvisszacsinálástfelfejtést jelent. Az alkotók valószínűleg ezzel is jelezni szerették volna, hogy a sorozatnak kevés köze van a regényhez. A könyv Grace kálváriáját követi nyomon, Jonathan, a férj csak az elején tűnik fel, azután nyoma vész. Ezzel szemben a sorozatban csak a cselekmény váza maradt meg. Grace (Nicole Kidman) mellett Jonathan (Hugh Grant) is főszerepet kap, ennek ára pedig az lesz, hogy a regényben egyébként fontos személyek és történetszálak teljesen eltűnnek. 

Jean Hanff Korelitz lélektanilag hitelesen mutatja be azt a folyamatot, amely Grace-ben lejátszódik. Már az elején sejthetjük, hogy mire megy ki a játék, mégis érdeklődve kísérjük őt a kijózanodás gyötrelmes útján. S bár a sorozatban is vannak olyan jelenetek, melyek nyomán Grace eddig ismeretlen tényeket tud meg a férjéről, az egészen a végéig nem világos, hogy mit is fog kezdeni az új információkkal. A sorozatverzióban Jonathan hamar előkerül, le is tartóztatják, majd óvadék ellenében szabadon engedik. Ettől kezdve azonban már nem Grace, hanem a férfi kerül a középpontba, ő irányítja az eseményeket, ami azt is jelenti, a filmes változat készítői lemondtak arról, hogy a regény legfőbb és legérdekesebb oldalát bemutassák. Jonathan a sorozatban is manipulálja a környezetét, feleségén és fián túl az ügyvédjét is, aki ráadásul partnerének is bizonyul a történtek eltussolásában. Ám itt mindent konyhakészen kapunk, nem úgy, mint a könyvben, melyben a Jonathant ismerő emberek beszámolóiból kell összeállítanunk a képet. A sorozatot és a regényt összehasonlítva egyértelműen az utóbbi sikerült jobban. S bár a filmes adaptáció azért nézhető, érthetetlen, hogy az alkotók miért váltották le a kifejezetten egyedi megközelítést egy átlagosnak mondható krimitörténetre. 

S még egy utolsó megjegyzés. Egy elemet mind a két változat megtartott: a nárcisztikus személyiség bemutatását. Érdekes, hogy míg például tudathasadásos vagy disszociatív identitászavarban szenvedő szereplőkkel sokszor találkozhatunk – gondoljunk csak az Azonosság vagy a Széttörve című filmekre –, a nárcisztikus személyiségzavar csak ritkán kerül elő. A tudhattad volna című könyv és sorozat a kikapcsolódáson túl arra is alkalmas lehet, hogy ráirányítsa a figyelmet erre a hétköznapi szinten is megtapasztalható, sok ember életét megnyomorító jelenségre. 

Fotó: HBO

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 3-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria