Elhunyt Baji János szalézi szerzetes pap

Megszentelt élet – 2020. szeptember 16., szerda | 14:07

A Don Bosco Szalézi Társasága Magyar Tartománya mély fájdalommal, de Isten akaratát elfogadva tudatja, hogy Baji János szalézi szerzetes életének 88., szerzetesi életének 72., áldozópapságának 63. évében, 2020. szeptember 11-én Budapesten visszaadta lelkét Teremtőjének.

Halálával lezárult egy korszak a magyar szalézi tartomány történetében, ugyanis Baji János volt az utolsó, aki a kommunizmus előtti szalézi időszakból megélte a rendszerváltozás utáni újrakezdést is.

Baji János Békéscsabán született 1933. június 4-én. Édesanyja már a születése előtt felajánlotta őt a Szűzanyának. Egész életében pap akart lenni. Édesapja kőműves volt, majd miután az I. világháborúban megrokkant, nyugdíjasként trafikos lett.

Baji János Nagyváradon, a „pici szemináriumban” kezdte tanulmányait, majd 1945-ben Gyulára került, és a Szalézi Intézetben volt kollégista, ahonnan 1948-ban Tanakajdra ment a rendi noviciátusba; majd Mezőnyárádon elvégezte a nyolcosztályos gimnázium ötödik osztályát. 1949. augusztus 17-én tette le első szerzetesi fogadalmát.

1950-ben, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket, először Szegedre ment a jezsuitákhoz, majd elöljárói utasítására jelentkezett Esztergomba a ferencesekhez, ahol leérettségizett. A teológiát Szegeden végezte.

Örökfogadalmát 1957. június 19-én tette le. 1958. június 18-án szentelték pappá, szintén Szegeden, öt másik rendtársával együtt.

Szentelése után egyházmegyei szolgálatba állt, kilenc évig volt segédlelkész négy helyen: két évig Debrecenben egy külvárosi plébánián, két évig Gyomán, négy évig Békéscsabán a belvárosi templomban, egy évig Debrecenben a főplébánián, és onnan került önálló adminisztrátornak Hosszúpályiba és környékére. Először csak Hosszúpályiban és annak filiájában, Monostorpályiban szolgált, de a következő években több lelkészséget is Hosszúpályihoz csatoltak; végül kilenc falu szolgálatát látta el 19 éven keresztül.

Kondoroson lett először plébános 1984-ben, ott volt két évig, majd Békésszentandráson három évig, végül Orosházára került egy évre. A rendszerváltás után, újra szaléziként 1990 és 1992 között Újpesten, a Nap utcai plébánián szolgált, majd 1992-ben visszakerült Szombathelyre a közösségbe. 1996 és 1999 között novíciusmester, majd plébános is volt itt 2003-ig. Ezután két évig volt Újpest-Megyeren igazgató 2005-ig, majd 2009-ben Balassagyarmatra helyezték, ahol három évig volt plébános.

2013-ban nyugdíjba vonult. 2014-ben került Óbudára. Mindeközben 2000-től 2016-ig a magyarországi Don Bosco Önkéntesei (Volontarie di Don Bosco – VDB) asszisztense volt.

Életének utolsó egy évét a Magyarok Nagyasszonya Társaság idősotthonában töltötte Budapesten, a Szerb Antal utcában.

Temetése Szombathelyen lesz, a szalézi Szent Kvirin-templom kriptájában október 1-jén, csütörtökön, Lisieux-i Szent Teréz napján 11 órakor.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria