Elhunyt Bencsik József SJ

Bencsik József 1921. november 2-án született Szegeden. Tanár édesapja korai halála után édesanyja hazaköltözött az elcsatolt bánáti Versecre, ahonnan a család származott. Innen 1934-ben kellett eljönniük, amikor - Sándor Király meggyilkolására hivatkozva - Jugoszlávia kiutasított minden magyar állampolgárt. A középiskolát 1931-42 között Versecen, majd Szarvason végezte végül a szegedi piarista gimnáziumban fejezte be.

Amint írja, az „érettségije után egyből jelentkeztem a jezsuita rendnél, de az orvos lesoványodottságomra tekintettel várást kívánt. Mivel mindenképpen a papság után vágyódtam, a pécsi egyházmegyében kértem felvételt.” Egyházmegyés szeminaristaként Pécsen végezte el a Hittudományi Főiskolát 1942-47 között, és ott szentelte őt pappá 1947. június 22-én Virágh Ferenc püspök. Első papi évét Püspökszenterzsébeten tölti.

1948-ban belépett a Jézus Társaságába és a noviciátust a budapesti Manrézában végezte. Innen került internálásra Jászberénybe. Mivel innen megszökött, de elfogták, a kistarcsai internálótáborba vitték, ahol három évet töltött. Az internálás alatt P. Mócsy vezetésével végezte el további filozófiai tanulmányait és tette le záróvizsgáját. 1950. szeptember 29-én a kistarcsai táborban tette le első fogadalmait. A táborból való újabb szökése alkalmával elfogták agy börtönben és Kistarcsán töltött újabb éveket. 1953. szeptember 17-én szabadult és utána csak fizikai munkát végezhetett – lakatosként és kőművesként, majd fűtőként dolgozott.

1956-ban a forradalmat követően külföldre menekült. Egy éven át a bécsi magyar menekültek lelkipásztoraként dolgozott. 1957-61 között a római Gergely Egyetemen tanult teológiát. Közben, 1960-61-ben, Münsterben végezte el a harmadik probációját. 1962. augusztus 15-én Stockholmban tette le ünnepélyes fogadalmait.

Ezután külföldön lelkipásztori szolgálatot kapott: 1961-91 között a svédországi Vaesteras-ban volt káplán. Széleskörű nyelvtudással rendelkezett, így jól beszélt németül, angolul, franciául, svédül, olaszul, spanyolul, hollandul, latinul, lengyelül, szerbül, horvátul, csehül, oroszul és eszperantóul. Mindez nyitottá és képessé tette arra, hogy aktívan be tudjon kapcsolódni a bevándorló csoportok lelkipásztori ellátásába és egyben aktívan részt vegyen a helyi ökumenikus párbeszédben.

1991-94 között a németországi Saarburgban, majd Trierben szolgált kisegítő lelkészként, gyóntatóként. Nyelvtudása miatt sokfelé kérték kisegíteni, így eljutott Ukrajnába, Oroszországba és Szerbiába is. Amikor egészsége gyengülni kezdett, 2005-ben bekerült a müncheni jezsuiták otthonába, a München melletti Unterhachingba.

Elhunyt 2014. október 22. éjjelén. Temetése a német jezsuiták Pullach-i temetőjében október 29-én. Budapesti gyászmisét mondunk érte a Mária utcai templomban ugyanaznap a reggel 8,00 órás mise keretében.

Fotó: Jézus Társasága

Magyar Kurír