Elhunyt Botka M. Margit Boldogasszony-iskolanővér

Botka Gizella Tóbán, a Bánát egy kicsiny falujában született mélyen vallásos családban, négy testvér legidősebbjeként (testvére, Botka József katolikus pap, író és teológus). Nagyon szeretett tanulni, minden vágya a továbbtanulás volt. Nagynénje, Botka Júlia, Kunigunda nővér Nagybecskereken volt a Boldogasszony Iskolanővérek rendjének tagja, az ő révén került a nagybecskereki zárdába és a szerb városi gimnáziumba. A II. világháború kitörése után magyarul folytatta a gimnáziumot, majd mint jelölt került 1943-ban Szegedre a tanítóképzőbe. 1944-ben, az orosz megszállás után visszatért Nagybecskerekre, itt fejezte be később magánúton a gimnáziumot.

1951-ben, a háború után elsőként, titokban öltözött be négy jelölttársával együtt Lovránban, egy tengerparti horvát kisvárosban. A Trnovón, Szlovéniában töltött noviciátus után visszakerült Nagybecskerekre, ahol a zárdát államosították, így a nővérek először a katolikus plébánián, majd a református paplakban, még szűkösebb körülmények között éltek. Az itteni színházteremben a színpadon alakítottak ki kápolnát, alatta az egykori öltözőben főzött, a nézőtéren felállított ágyakon aludt a mintegy húsz nővér, itt állt a zongora is, melyen Margit nővér napi négy-öt órát gyakorolt, miközben magánúton végezte a későbbi kántori hivatásához szükséges zeneiskola első hat osztályát.

Bár Jugoszláviában a nővéreknek lehetősége volt hordani a rendi viseletet és kis közösségekben élni, nem taníthattak tovább, egyedül a plébániai munkába kapcsolódhattak be hitoktatással, kántorkodással, házimunkával. Margit nővér is több plébánián élt és dolgozott, először kántorként, majd a zágrábi hitoktatói tanfolyam elvégzése után hitoktatóként is: Székelykevén, József öccse mellett Versecen, a szlovéniai Strugán, majd egy szlovén plébános mellett Olaszországban, a Trieszt melletti Santa Crocéban. 1966-ban került újra haza Kikindára, ahol harminc évig volt kántor, hitoktató, sekrestyés, itt 1977-től szintén testvére mellett, akit ekkor neveztek ki ide plébánosnak. 1984 és 1990 között a kikindai nővérközösséget szolgálta házfőnökként.

A délszláv háború következtében Jugoszlávia feldarabolódott, a jugoszláv tartomány bánáti magyar és szlovén nővérei között megnehezült az együttműködés, ezért 1993-ban a bánáti magyar nővérek közös megegyezéssel kérték átvételüket a magyar tartományba, köztük Margit nővér is, aki ezután 1996-tól a magyar lányok számára létrehozott nagybecskereki kollégiumban működött kollégiumi nevelőként, hitoktatóként, egészen 2010-es nyugdíjazásáig.

Botka M. Margit földi maradványait augusztus 4-én, délután 15 órakor kísérték utolsó útjára Kikindán, a Mokrini temetőben.

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Magyar Kurír