Elhunyt Ennio Morricone

Ennio Morricone néhány nappal ezelőtt elesett, combcsonttöréssel feküdt egy római kórházban. Ügyvédje az olasz sajtónak azt nyilatkozta, az idős zeneszerző hajnalban tért meg Teremtőjéhez, a hitéből fakadó békében.

A mester az utolsó pillanatait is tiszta elmével, nagy méltósággal élte meg. El tudott búcsúzni feleségétől, Mariától, aki magánéletében és szakmai karrierjében egyaránt hű társa volt egy életen át, elkísérve őt a végsőkig. Temetését szűk körben tartják, tükrözve Ennio Morricone szerénységét, mely élete minden pillanatát jellemezte.

Ennio Morricone 2019-ben díjat kapott a Vatikántól rendkívüli életműve elismeréseképp; az Arany Medált Gianfranco Ravasi, a Kultúra Pápai Tanácsa elnöke adta át a művésznek. A bíboros most egy Twitter-üzenetben fejezte ki részvétét Morricone özvegyének. Szerető együttérzéséről biztosította Mariát és a hozzátartozókat, akik az elhunyt zeneszerzőt gyászolják. „Isten oltalmára bízom őt, hogy fogadja be őt a mennyei harmóniába, talán megbízva egy partitúra elkészítésével az angyalok kórusa részére.” Ennio Morricone tavaly mondott búcsút a színpadnak, majd váratlanul elfogadta a karmesteri felkérést egy vatikáni hangversenyre, a VI. Pál-teremben. „Nem mondhattam nemet” – mondta akkor a világhírű mester.

2016-ban ő vezényelte a római Sinfonietta zenekart és a Santa Cecilia Nemzeti Zeneakadémia kórusát a vatikáni VI. Pál aulában a Szegényekkel a szegényekért zenei kezdeményezés koncertjén.

2015-ben mutatták be Missa Papae Francisci című héttételes zeneművét a jezsuiták római főtemplomában, az Il Gesù-templomban.

*

Koltai Lajos, a Sorstalanság rendezője többször is dolgozott a 91 évesen elhunyt Ennio Morricone filmzeneszerzővel. Mint az MTI-nek telefonon elmondta, csodálatos ember volt, aki zenébe öntötte mindazt, ami megérintette a lelkét és a szívét.

„A szobámban itt van két fénykép, az egyiken éppen megköszönök neki valamit, átölelem, a másik akkor készült, amikor a Sorstalanság zenei felvételei zajlottak Budapesten. Magával hozta a stábját, a szólistáit és a keverő hangmérnökét, a zseniális Fabio Venturit is, aki nélkül nem ment sehova, mert ismert minden hangot, amit Ennio kigondolt, és rábízta magát” – mesélte a rendező.

„Rosszul ért a halálhíre, nagyon szerettem ezt az embert, azon túl, hogy fantasztikus három filmet csináltunk együtt, s ebből egyik az én rendezésem volt, a Sorstalanság, ezért is meghatározó az életemben, hogy ő ezt elvállalta” – fűzte hozzá.

Giuseppe Tornatore Az óceánjáró zongorista legendája című filmjén dolgoztak együtt először, később pedig a Malénán is. „Furcsa megjelenésű ember volt, inkább hitte volna az ember szigorú matematikatanárnak, bizonyos értelemben az is volt, rettenetesen imádta a sakkot. Egyszer Polgár Judittal is játszott, amit nagy becsben tartott, mindig emlegette” – emlékezett az első találkozásukra Koltai.

„Már a Malénát forgattuk, amikor azt mondta egyszer, milyen érdekes, hogy mi ketten képviseljük a vizualitást a Tornatore-filmekben, a kép és az ő zenéje. A Maléna filmzenéjét még a forgatás előtt megírta, érzelmileg annyira tudott azonosulni a történettel, és annyira együtt gondolkodtak Tornatoréval. Erre a zenére forgattunk. A kamera mozgását a zene vezette. Így tényleg együtt képviseltük a vizualitást” – idézte fel.

A Malénával Koltait operatőrként először, Morriconét zeneszerzőként ötödik alkalommal jelölték Oscar-díjra. Egymás közelében ültek a díjátadón. Mint mondta: „Egész különös élmény volt, mert nem kapta meg a díjat ötödször sem, ami számomra elképesztő volt, mert már A misszióval is megérdemelte volna. Az egy olyan filmzene volt, amelyhez fogható sincsen. De később elnyerte az életmű-Oscart és az Aljas nyolcas című Tarantino-filmmel a zeneszerzői Oscart is”.

Koltai úgy fogalmazott, hogy Morricone halálával „egy csoda távozik”. Nagyon ritka az olyan ember, aki képes arra, hogy a semmiből fogalmazzon – jegyezte meg vele kapcsolatban Szalay Lajost, a híres grafikust idézve, aki szerint a magyar ember egyik fontos tulajdonsága, hogy a semmiből tud valamit fogalmazni. „Szó szerint ez történt Morriconénél is, hogy a semmiből alkotott. Három-négy hangból egyszer csak elindult a mennyország felé. Elkezdett emelkedni. Valami hihetetlen képessége volt erre.”

Koltai felidézte, hogy annak idején Morricone római lakásában beszélgetett a Sorstalanságról a zeneszerzővel. „Elolvasta a regényt olaszul, és Kertész Imréről faggatott, tudni akarta, hogy mit gondolok, milyen hangszert szeretnék hallani a filmben. Szerette a filmet. Először Rómában látta. A negyven fokos melegben, a bespalettázott ablakok mögött, a lakásában néztük meg. Mellette ültem a sötétben, és láttam, hogy folynak a könnyei” – mesélte.

„Csoda ember volt, minden elérte a lelkét és a szívét, és arra rögtön tudott zenét írni” – fogalmazott.

„Mikor utoljára találkoztunk itt Budapesten, már ülve vezényelt. Nagyon örült nekem, átölelt. Megint nagyot veszített a világ” – mondta Koltai Lajos.

Forrás: MTI; Vatikáni Rádió; Catholic News Agency

Fotó: Catholic News Agency

Magyar Kurír