Elhunyt Jaime Bonet, a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség és Missziós Család alapítója

KÉPGALÉRIA ― klikk a képre!

Jaime Bonet Bonet Mallorca szigetén, Alquería Blancában született 1926. május 21-én. Szülei, Jaime és Maria mély hitű, egyszerű munkásemberek voltak; édesapja katekéziseket tartott gyerekeknek és felnőtteknek a szomszédos falvakban.

Tizennégy éves korában érzékelte hivatását az iskolájában, amikor a keresztre feszített és az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus arra kérte őt: „Adj át engem az embereknek, vidd el szeretetemet a többieknek!”

1940-ben belépett a mallorcai egyházmegye kisszemináriumába. Az intenzív tanulás mellett Jaime már hivatásának kezdetétől fáradhatatlan apostoli szolgálatot végzett: a katekizmust magyarázta a cigányoknak és a szegényeknek, prédikációs heteket tartott a nyomornegyedek és saját faluja fiataljainak és idősebbjeinek, beszélgetéseket tartott a Palma de Mallorca-i főiskola diákjaival, tanköröket vezetett. Emellett részt vett a keresztény Cursillo születésében, a Palma de Mallorca-i egyházközség alapításában és az Actio Catholica apostoli munkájában. Szemináriumi évei alatt több lelkigyakorlaton vett részt, elvégezte a harmincnapos ignáci lelkigyakorlatot is. Ezekben fedezte fel az egyik leghatékonyabb eszközt arra, hogy az embereket egészen közel vezesse Istenhez, hogy Isten barátaivá és apostolaivá váljanak.

1952. május 31-én szentelték pappá Barcelonában, a 35. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében. Jaime Bonet Bonet szenvedélyes és fáradhatatlan evangelizátor volt. Evangelizációs munkája a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösségnek adott életet, mely a megszentelt élet egyházi intézménye, és 2000-ben nyerte el a szentszéki jóváhagyást. A testvéri közösség magába foglal férfi misszionáriusokat és papokat, női misszionáriusokat, valamint missziós házaspárokat, és kiterjed a Verbum Dei Missziós Családra, azokra a világiakra, akik ugyanannak a karizmának szentelik magukat.

Jaime Bonet 1994-ben részt vett Rómában A megszentelt élet és küldetése az Egyházban és a világban témával megrendezett püspöki szinóduson. Felidézzük hozzászólásának egy részletét: „Előbb Krisztus tanúinak kell lennünk mint tanároknak, hogy meg tudjunk felelni annak, aki életvitelünk felől kérdez minket úgy, mint Jézus, aki azt mondta: »jöjjetek és lássátok«. Szeretetből és igazságosságból, a Krisztussal való irányt mutató kapcsolat legelső eszményünk és alapvető feladatunk, amit nem hallgathatunk el az emberek előtt. A fiatalok és idősek egyaránt inkább a lét iránt lelkesednek, (...). Jézust akarják követni, mert Krisztusban gyökerezett, teljesen megvalósult és boldog életeket kívánnak látni. Nincs, ami jobban meggyőzné őket, mint a kimondott szó és az élet közötti következetesség. (…) A mai fiatalt, férfit és nőt legjobban Krisztus szoros követése és utánzása lelkesíti.”

Hivatásának ötvenéves jubileumán így emlékezett vissza életének egyik legfontosabb eseményére:

„Jól tudod, Jézusom: ötven éve, hogy rám tekintettél… És én tekintetemmel a szíved legmélyére hatolhattam. Azt mondanám, bátran megengedtem, hogy megérints engem szíved erős dobogásával. Emlékszem, hogy teljesen leomlott szemeimről a kötés és szívemről a kéreg, elkezdhettem élő kapcsolatba lépni szereteteddel, emberi beavatkozás nélkül. Minden szeretet volt. Semmi kényszer, semmi erőlködés. Minden a te műved, a te törekvésed volt. Ma, ötvenévnyi távlatból, nagyobb élettapasztalattal és éles, finom és mindent túláradó irgalmas szereteteddel áthatva, ugyanazt a hálát érzem irántad, Jézusom. Mennyire fájt nekem tizennégy éves koromban, hogy annyit vártam azzal, hogy közelítsek hozzád! Fáj nekem ma, hogy nem válaszoltam neked oly módon, amint elvárhattad volna tőlem, ahogy kellett volna, és ahogyan annyi testvéremnek szüksége lett volna rá, akikre szeretetteljesen néztél, miközben átöleltél engem vérző karjaiddal és megcsókoltál égő ajkaiddal, a szeretet lázával. Ma azonban: igen, Jézusom. Igent mondok mindenre és örökre.”

Betegségét nagy türelemmel és alázattal viselte hosszú éveken át. Madrid közelében, Loechesben élt az utolsó években, misszionáriusai gondozó közösségében. Az utolsó években nagy türelemmel viselt, súlyos betegsége visszatükrözte a pap és misszionárius önfeláldozó életviteléből származó elhasználódást, aki mindenét feláldozta az evangelizációért. Halála a búzamag példájának fényében nyer számunkra értelmet, mely a földbe hull és elhal, hogy sok gyümölcsöt teremjen (vö. Jn 12,24). Szerettei körében és a világ minden kontinensén elterjedt Missziós Testvéri Közösség és Család imájával támogatva ölelte magához életét a teremtő Atya.

Jaime atya a küldetésre való felhívást hagyta örökül, amelyre Jézus szólította tanítványait mennybemenetele előtt: „Menjetek tehát az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot, és tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (vö. Mt 28,19). Olyan szavak ezek, melyek teljes erővel hangzottak fel egy apostol szájából, aki Krisztusnak apostolokat formált.

Gyászmiséjét szerdán, június 28-án, 20 órakor mutatják be Loechesben, a Verbum Dei Lelkiségi Központban. Temetése csütörtökön, június 29-én, 13 órától lesz Siete Aguasban, a Verbum Dei Missziós Központban.

Forrás és fotó: Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség

Magyar Kurír