Elhunyt Kocsis István görögkatolikus esperes

Hazai – 2017. június 26., hétfő | 12:20

A Miskolci Egyházmegye és a gyászoló család a föltámadásba és az örök életbe vetett hittel tudatja, hogy a mindeneket bölcsességgel intéző egyetlen Teremtő június 20-án magához szólította Kocsis István görögkatolikus esperest, emődi szervezőlelkészt életének 74., áldozópapságának 49. esztendejében.

Kocsis István 1944. január 30-án született Szabolcsveresmarton. Nyíregyházán, 1968. augusztus 18-án szentelték pappá. Szentelési jelmondata: „Nekem, mindenek között a legkisebbnek jutott osztályrészül a kegyelem: hirdetni Krisztus felfoghatatlan gazdagságát.” (Ef 3,8). „Jelmondatom szellemében, a tőlem telhető buzgósággal igyekeztem végezni munkámat” ― írta egyszer magáról.

Helyettes lelkészként Mezőladányban szolgált 1976-ig, majd parókus volt Hejőkeresztúrban 1976―2004 között. Tiszteletbeli esperesi címét 1994-től viselte. 2004-től 2010-ig Szuhakállóban teljesített szolgálatot, ezután került Emődre, ahol hét éve látta el a szervezőlelkészi feladatokat.

Tavaly a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült „a településen élők és a görögkatolikus hívek életét is gazdagító, elhivatott papi szolgálata, illetve példaadó közösségépítő munkája elismeréseként”.

* * *

Édesapja pályáját látva, arra az életre készült már gyermekkorában, mely közelebb segíti majd őt is Istenhez. Azért, hogy pap lehessen, talán nagyobb erőfeszítéseket tett, mint mások. De éppen ezért vette mindig igen komolyan küldetését. Hivatás volt ez, melytől soha, senki nem tudta eltántorítani.

Megőrzött humora és jókedve, és betegségében is mindig jelen lévő reménye már a szemináriumban is példamutató volt. Házastársával képzelte el papi életét, s úgy választott, hogy tudta, ezen a döntésén egész papi életének sikere, vagy kudarca lemérhető majd. Jó döntését Isten olyan szeretetteljes házastárssal jutalmazta, aki élete végéig segítője és hű munkatársa is volt.

Ahogy nőtt a családja, úgy erősödött benne a tettvágy és az eltökéltség, hogy amit elvállalt, azt mindvégig felelősséggel el is végezze.

Így látta el a rábízott „nyájakat” is; ahová főpásztora rendelte, ott mindig „szolgált”. Szegény körülmények között nőtt fel, és sohasem feledkezett meg a szegényekről sem, hiszen nagyon is jól tudta, milyen embert próbáló életforma a nélkülözés. Ha kellett, tanított, és lelkesen dolgozott az Úr szőlőjében, s azt a rendkívüli kegyelmet is megkapta, hogy templomot építhetett. Buzgóság emésztette az Úr házáért, s ez a buzgóság szép lassan őt is felemésztette.

Utolsó éveiben, betegsége alatt felajánlotta szenvedéseit a rábízottakért. A betegek szentségével megerősítve adta vissza életét annak, akitől kapta azt, és akinek szolgált egész papi életében.

* * *

A papi temetés szertartása Emődön, a görögkatolikus templomban június 27-én 18 órakor kezdődik. Testét földi nyughelyére a hejőkeresztúri templomból kísérik június 28-án, a 15 órakor kezdődő Szent Liturgia után.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria