Elhunyt Lehner Anna szociális testvér, korábbi általános elöljáró

Megszentelt élet – 2020. november 24., kedd | 11:10

Életének 97. évében, 2020. november 19-én Los Angeles Encino városrészében, a kaliforniai föderációs testvérek idősotthonában elhunyt Lehner Anna szociális testvér. Temetéséről később rendelkeznek; akarata szerint Buffalóban helyezik örök nyugalomra. November 24-én a budapest-remetekertvárosi Szentlélek-templomban 18 órakor kezdődő szentmisét érte ajánlja fel a Szociális Testvérek Társasága.

Lehner Anna 1924. január 14-én született Romándon. Édesanyját nagyon korán elvesztette. Özvegy édesapja újranősült, hogy három kislányának legyen anyukája. Még két öccse született. Isten hívását először ötödikes korában hallotta meg. Érettségi után a Ranolder Intézet tanítóképzőben tanult tovább. Már elkezdődtek a II. világháborús bombázások, amikor sikeresen lediplomázott 1944-ben. Tanítóképzős korában találkozott a szociális testvérekkel, így ismerte és szerette meg a Társaságot, ahová 1944 nyarán lépett be.

A noviciátust Szegváron kezdte el, azonban rövidesen az egész noviciátusnak menekülnie kellett a közelgő orosz front elől. A Dunántúlon, éppen szülőfalujában, Romándon állapodtak meg. Itt érte el őket a front, de isteni csoda folytán egyiküknek sem esett bántódása. A háború után a noviciátus Budapestre költözött. Anna testvér 1947-ben a noviciátusi képzés részeként a Társaság vezetése alatt álló szociális képzőt is elvégezte. Ugyanebben az évben tette le első fogadalmát; ezután több különböző helyen – Budapesten, Szegeden, Pápán – teljesített szolgálatot.

1952 decemberében Slachta Margit testvér hívására két másik testvérrel együtt útnak indult, hogy Ausztriában csatlakozzanak hozzá (Schlachta Margit már 1949-ben arra kényszerült, hogy elhagyja Magyarországot). Ez természetesen illegális határátlépést jelentett – az életveszélyes kísérlet során egyedül Anna testvér jutott át a határon; egyik rendtársát a határőrök lelőtték, a másikat elfogták és börtönbüntetésre ítélték. Bécsből 1953 tavaszán tudott Margit testvérrel együtt az Egyesült Államokba utazni, ahol csatlakoztak a Buffalóban élő szociális testvérekhez.

Anna testvér először az ottani Katolikus Karitásznál dolgozott; majd 1958-tól Syracuséban, egy gyermekotthonban több fiatal testvérrel. Teológiai tanulmányokat folytatott; 1973-ban szisztematikus teológiából szerzett mesterdiplomát. Tudását jól tudta kamatoztatni későbbi szolgálataiban.

1963-ban választotta be a Szociális Testvérek káptalana a központi tanácsba. 1975-ben lett általános elöljáró. Ebben az időszakban kellett életbe ültetni a II. vatikáni zsinat szerzeteséletet megújító határozatait. Új szabályzatot kellett írni, miközben a Társaság nagyobbik része illegalitásban élt Magyarországon, Romániában és Szlovákiában – az európai testvérekkel nehezen, kockázatokat vállalva lehetett tartani a kapcsolatot; alig lehetett megismerni tényleges helyzetüket, szükségleteiket, lehetőségeiket. Anna testvér központi elöljáróként és 1985-től mint központi tanácstag sokat tett azért, hogy lelki támogatást nyújtson az elnyomatásban élő testvéreknek.

1991-ben, a rendszerváltozás után újra Magyarországon lehetett káptalant tartani, amely ismét őt választotta általános elöljárónak. Az 1997-ben Kassán tartott káptalan újraválasztotta. E kétszer hatéves periódusban nagy feladat volt a szerzetesélet újraindítása, hiszen az illegalitás évei után újra kellett szervezni a közösségi életet, harmóniában a szociális testvéri karizmával és az Egyház által kért megújulással. Anna testvér ebben az időszakban sokat látogatta az európai kerületeket; lelkigyakorlatokat, műhelyeket tartott a testvéreknek.

1997 után Budapestre költözött a Társaság központi tanácsa, a Generalátus. Így hosszú elöljárói szolgálata végéig, 2003-ig Anna testvér többnyire Magyarországon tartózkodott. Később visszatért az Egyesült Államokba. Továbbra is mindenben a közösség javát kereste.

Berkecz Franciska testvér, az akkori általános elöljáró kérésére háromszor járt Kubában, hogy az ottani testvéreknek műhelyeket, lelkigyakorlatokat tartson. Megírta a buffalói testvérek történetét, hogy megossza az utókorral, mit jelent a karizmához való hűség. Négy kötetbe összegyűjtve lefordította angolra az alapító, Slachta Margit fontosabb írásait, hogy ez a lelki kincs minden szociális testvér számára (a kaliforniai, kanadai föderációs testvérek számára is) elérhető legyen. Lefordította Mona Ilona könyvét, Margit testvér életrajzát. Utolsó munkájának – Salkaházi Sára testvér írásainak angol fordítása – kiadását már nem érhette meg.

Utolsó éveit Kaliforniában, Los Angeles városrészében, Encinóban töltötte, a kaliforniai föderációs testvérek idősotthonában, ahová az akkori elöljárójuk hívta meg. Élete végéig megmaradt a közösség élete iránti érdeklődése, hűséges szeretete és imádságos támogatása.

Egész életében élte és megvalósította szerzetesi mottóját: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!” Örömben, bánatban, kihívásokkal szembesülve, nehézségek közepette, majd az időskor korlátainak elfogadásában is hálás volt mindenért, és dicsőítette Istent. Halálos ágyán ezt írta: „Az európai és a kubai testvéreknek: szívbéli hálám. Igyekszem majd a szeretetemet kiárasztani mindnyájatokra, amíg újra nem találkozunk…

Az egek hirdetik Isten dicsőségét, és a teremtés örömében táncot jár, és Isten dicsőségét énekli. Jöjjetek, énekeljetek és táncoljatok, és énekeljétek Isten dicsőségét.”

Végakarata szerint Buffalóban, a szociális testvérek sírparcellájában helyezik végső nyugaloma – ahol Slachta Margit testvér és több alapító nővér is nyugszik.

Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria