Elhunyt Locker M. Margit SSND nővér

Locker M. Margit nővérért október 6-án, csütörtökön fél 5-kor mutatnak be hálaadó szentmisét a szegedi Karolina Iskola kápolnájában, ahol a szeptember 10-én elhunyt Farkas M. Margaréta nővérről is megemlékeznek (Szentháromság utca 70–76.).

Margit nővér temetése a Rákoskeresztúri új köztemetőben lesz október 18-án 11.45-től. A temetést követően mindenkit szeretettel hívnak a Patrona Hungariae Gimnáziumba, ahol 15 órakor szentmisével, majd kötetlen beszélgetéssel, filmvetítéssel emlékeznek az elhunyt nővérre.

* * *

Locker Margit 1945. május 7-én született Zalaegerszegen. 1972-ben felnőtt megtérőként lépett be a Boldogasszony Iskolanővérek rendjébe, 1975-ben tett fogadalmat.

A Patrona Hungariae és a Svetits Gimnázium magyar–orosz szakos tanára, számos iskolanővér jelöltmesternője volt. 1989 és 1995 között a budapesti rendház házfőnökeként, 1995–99-ig a szegedi Karolina Iskola igazgatójaként szolgált.

* * *

Az alábbiakban a Boldogasszony Iskolanővérek megemlékezését olvashatják: 

Hálát adunk Margit nővérünkért, aki nagy tudásával, tágasságával, életszeretetével, távolba látásával sokat adott rendünknek, a rábízottaknak, a magyar egyháznak, mindazoknak, akikkel találkozott. Szellemi-lelki gazdagságának része volt mindaz a megpróbáltatás is, melyet gyermekkorától fogva átélt. A háborús körülmények miatt családjuk kettészakadt, és ő apa nélkül nőtt fel. A Szovjetunióba olvasztott Kárpátalján élt tizenegy éves koráig. Miután lehetővé vált, hogy édesanyjával átjöjjön Magyarországra, éppen 1956. október 23-án lépték át a határt, és tanúi voltak a tankok hazánkba nyomulásának.

Magyarországon nagyon nehéz volt megkapaszkodniuk, sokat nélkülöztek. Margit számára a Munkácson megkezdett csellótanulmányok folytatása és orosz nyelvtudása jelentett felemelkedést. Az ELTE BTK-n orosz–magyar szakon végzett. Egyetemi évei alatt dolgozott, szimfonikus zenekarokban játszott, és mint istenkereső fiatal bekerült a pesti ferencesekhez Kozma Imre atya egyetemistákból álló csoportjába. Személyes hitének alakulásáért Simon Sándor piarista atyának is egy életen át hálás volt. Felnőtt megtérőként jelentkezett rendünkbe 1972-ben. 1974-ben tett első, 1979-ben örökfogadalmat.

Fiatal nővértársaival együtt a kommunista állam megszorításai és olykor az idősebb generáció aggodalmai ellenére bátran, formabontó módon foglalkozott a svetitses és a patronás lányokkal. Ez a radikalitás, szabadság jellemezte őt mindvégig minden szolgálatában: tanításban, osztályfőnökségben, jelöltmesternőségben, házfőnöknőségben és szegedi iskolánk igazgatásában.

A rendszerváltáskor támogatta az újrainduló szerzetesrendeket, alapító tagja volt a szerzetesnők felsőfokú teológiai képzésére létrehozott Sophia-iskolának. Lelkesen melléállt minden jó kezdeményezésnek, így belépett a cserkészetbe is. Nyugdíjasként lelkivezetést tanult Angliában, majd csoportos és egyéni lelkigyakorlatokat, felnőtt szentíráskört vezetett, sokat foglalkozott rendünk társult tagjaival is.

Élete folyamán többször esett át súlyos betegségeken, melyeket erős akaratával, életvágyával leküzdött. A másfél évig tartó rákbetegség idején is többször újult meg a remény, hogy meggyógyul. Ilyenkor tervezett, alkotott, beszélgetett a hozzá betérőkkel. Fájdalommal kell most mégis elengednünk őt.

A feltámadás hitével, a viszontlátás reményével búcsúzunk tőle: a Boldogasszony Iskolanővérek közössége, családtagjai, barátai, kollégái, egykori tanítványai, lelkigyakorlatozói, társult tagjaink, munkatársaink és rendházunk ápolónői, akik szeretettel gondozták.      

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Magyar Kurír