Elhunyt Pásztor Béla

Papi temetése szeptember 13-án 13 órakor kezdődik a miskolci Búza téri Nagyboldogasszony-székesegyházban. Testét a feltámadás reményében a temetést követően a gagyapáti temetőben lévő családi sírboltban helyezzük el.

Lukács Miklós személyes visszaemlékezését közöljük az 1954-ben született, nyugalmazott lácacsékei parókusról.

Kedves Béla!

Máig előttem van az a közel ötven éve történt esemény, amikor a Te segítséged mellett elkezdtem ministrálni a miskolci Búza téri görögkatolikus templomban.

Mint később, akkor is szelíd voltál, és alázatos. Ez az alázat egész életeden át elkísért, mely nemcsak a szüleid és az embertársak felé, hanem mindvégig egész Egyházunk irányában megnyilvánult. Az egyszerűség és szelídség legtöbbször társai egymásnak, így volt ez nálad is, s így tudtál megmaradni szüleid és az Egyház alázatos gyermekének.

Harmincéves voltál, amikor a miskolci Búza téri templomban pappá szentelt Keresztes Szilárd püspök atya. Egyévi kisvárdai segédlelkészség után Lácacsékére kerültél, ahonnét betegség miatt hét év után mint parókus vonultál vissza. Nyugdíjazásod után is megmaradtál ugyanolyannak, az Egyház lüktető életében élő, s abban természetes módon hívő, keresztény embernek.

Azt mondják, hogy akit a Jóisten szeret, azt jobban próbára is teszi. Próbatételben volt részed elég, mind a magánéletben, mind a betegségeidben. De a Jóisten erőt is adott mindezeket elviselni, és egy jó édesanyát is, aki előtted alig két hónapja hunyt el. Így egyedül maradtál, Te, a jó gyermek, az imádkozó, a betegen is templomba járó, püspöke iránt mindenkor fiúi alázattal bíró testvérünk.

Köszönöm néked, hogy a te hited erősségéből mi is erőt nyerhettünk.

Nyugodj békében!

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír