Elhunyt Rupert Berger, akit a két Ratzinger testvérrel együtt szenteltek pappá

Rupert Bergert június 7-én, Szentháromság vasárnapjának reggelén szólította magához az Úr. Ahogyan egy primíciás fényképükön látható, hárman együtt álltak az traunsteini plébániatemplom főoltára előtt, és fehér stólával a nyakukban együtt adtak újmisés áldást: Georg, Joseph és Rupert fiatal atyák (1951-ben Péter-Pál ünnepe után, amikor is a felszentelésük történt).

Rupert Berger 1926-ban született, és amellett, hogy mindvégig lelkipásztori munkát folytatott, a német nyelvű, zsinatot követő liturgikus megújulás egyik apostola volt Bajorországban. Doktori disszertációját Josef Paschernél írta ezzel a címmel: Offerre pro (felajánlani valakiért, valamiért). Több liturgikus kiadványa mellett főműve lett a Pastoralliturgisches Handlexikon, ami 11 kiadást ért meg, a legutolsó 2013-ban jelent meg. Összesen ötszáz prédikációja, liturgiamagyarázata, segédkönyve látott napvilágot.

Amikor főműve magyar fordítását, kiadását készítettük elő, aminek felelős szerkesztője lehettem, többször is találkoztunk Traunsteinben, ahol egy kanonoki házban lakott, mint egy kis várkastély bástyájában – sok-sok könyv között. Nagyon örült a magyar kiadásnak, minden találkozásunkkor vendégül látott, és érdeklődött a magyar élet részletei, egyházunk iránt. A magyar változat címe: Lelkipásztori liturgikus lexikon, a Vigilia Kiadónál jelent meg 2008-ban, borítóján az olaszországi Rossano Bíbor-kódexének egy jellegzetes utolsó vacsora ikonjával.

A Praeconia 2008/2. számában megjelent egy riport Berger atyáról. A német Gotteslob énekeskönyv, a Gyermekkeresztség és a német Misekönyv készítésében közreműködő professzor munkájáért, életművének értékeléseként a Trieri Német Liturgikus Intézet tiszteletgyűrűjét kapta 2005. december 17-én. Laudációját Reiner Kaczynski müncheni liturgiaprofesszor tartotta, aki kiemelte, hogy Berger lexikona több nyelvre fordítva terjed, és a közeljövőben magyarul is megjelenik. Azóta ő is az örökkévalóságba költözött már…

Halála közeledtével azt kérte, semmi rendkívüli ne legyen a temetésén, de előtte mondják el a halotti vesperást (Totenvesper); meg volt győződve arról, hogy ő ezt már odaát, a mennyei karokból fogja kísérni és tovább énekelni…

Forrás: Pákozdi István 

Fotó: Katolisch.de, Pinterest

Magyar Kurír