Elhunyt Timár Mihály szalézi szerzetes

Megszentelt élet – 2019. december 16., hétfő | 16:17

A Magyar Szalézi Tartomány mély megrendüléssel, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy december 15-én a hajnali órákban 88 éves korában, szerzetesi életének 71., áldozópapságának 61. évében, hosszú, türelemmel viselt szenvedés után Budapesten, a Honvéd Kórházban elhunyt Timár Mihály szalézi szerzetes, gyémántmisés áldozópap.

Temetését december 23-án, héfőn 12 órakor tartják Péliföldszentkereszten. A kegytemplomban engesztelő áldozatot mutatnak be lelki üdvéért, majd a szentmise után a szalézi rend sírkertjében helyezik örök nyugalomra.

*

Timár Mihály 1931. október 4-én született Endrődön, hatgyermekes, földműves családban. 1943-ban Gyulára ment tanulni, a Karácsony János Gimnáziumba. A Szalézi Intézetben volt kollégista, ahol lelkes szalézi atyákkal találkozott. A gyakorló éveit ott töltő ideiglenes fogadalmas kispap, Bősze József többször beszélt a kollégistáknak a papi és szerzetesi hivatás szépségéről, Istennek tetsző voltáról, de őt akkor még komolyabban nem foglalkoztatta a hivatás. Lassan érlelődött benne, hogy pap lesz, és szalézi szerzetes.

A noviciátusi évet Mezőnyárádon töltötte. 1950-ben, amikor a rendek működését betiltották, a kecskeméti piaristákhoz került, ahol leérettségizett. 1953-tól 1958-ig Szegeden végezte a teológiát. 1958. június 15-én Szegeden pappá szentelték. Papi jelmondatául a Szűzanya hálaénekének kezdő sorait választotta: „Magasztalja az én lelkem az Urat!”

1958–60-ig Gyomán volt segédlelkész. Sok lelki örömöt okozott neki a hitoktatás, főleg a négy tanyai iskolában. Innen Gyulára került, ahol két évet töltött, utána a debreceni Szent Anna-főplébánián volt egy évig káplán, majd Békésre került. Ezután önálló lelkész lett Vésztőn. Vésztő után Bucsán töltött öt évet, onnan Szeghalomra, majd Endrődre ment, ahol 1977-től 1982-ig szolgált. 1982-ben Debrecenbe került, 1988-ban Berettyóújfaluba egy évre, majd Orosházára – már mint szerzetes, mert a rendek ismét működhettek.

1990-ben Budapestre helyezték, a szaléziak Szemere-telepi templomába; 1995-től 2002-ig Szombathelyen a fiúkollégium igazgatója volt, és amellett lelkipásztor. 2002-ben ismét visszakerült Szemere-telepre, majd 2004-ben a megüresedett gyomai plébániára – de megmaradt szerzetesnek: kolostoron kívüli szerzetesi élet keretében végezte a lelkipásztorkodást. 2009-ben helyezték Balassagyarmatra, onnan Óbudára került, ahol élete utolsó éveit töltötte. Itt ünnepelte 2018-ban gyémántmiséjét.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria