Élj és virulj! – Lelkinapok a Nyolc Boldogság Közösséggel Veszprémben

Megszentelt élet – 2020. augusztus 9., vasárnap | 17:22

„Mester hol laksz? Hová mehetnénk?” – hangosította ki a járvány idején sokakban megfogalmazódott kérdést a Nyolc Boldogság Közösség lelkigyakorlatos mottója. Az augusztus 8–9-én a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola épületében rendezett Betánia Napok ezúttal is a megerősödés lehetőségét nyújtotta, és a mindennapjainkra hatást gyakorló vírushelyzet bizonytalanságában is fogódzókat adott.

Maszkban is lehet zsolozsmát énekelni. Ezt bizonyítja az a 130 imádkozó, akik megtöltik az veszprémi érseki főiskola dísztermét. Nagy az igény a találkozásra, a lelki táplálékra, hiszen ennyien még soha nem jelentkeztek a Betánia Napokra annak ötéves történetében. Az egész országból érkeztek különböző korú és életállapotú résztvevők. Részben a Nyolc Boldogság Közösség nagy lelki családjának hozzátartozói, de a lelkiségükkel most ismerkedő újonc érdeklődők is. A szerzetesek mellett paptestvérek is vannak a résztvevők között, köztük Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke.

Idén a vírushelyzet lerövidítette a hagyományosan négynapos lelkigyakorlatot. Másfél napban tanítás, énekes és csendes ima, irodalom, tánc- és drámaművészet, szentmise és sok-sok beszélgetés várta a résztvevőket.

Szombaton reggel érkezünk, már éppen véget ért a reggeli „À la carte”. Versegi Beáta nővér szívélyes mosollyal fogad minket, és már mondja is: ki-ki mikor, mivel ébred... Kezdhető a nap csendes és vezetett szentségimádással, de tornával is. Ez utóbbit ő maga vezeti. „A Betánia Napokon a testnek és léleknek egyaránt kínálunk feltöltődést. A reggeli testérzékelő félórás mozgásban a testünkre, a lelkünk otthonára, a Szentlélek templomára figyelünk. Ebben a tudatban kezdjük el érzékelni, mi az adott pillanatban az állapotunk. Áttornáztatjuk a testet azzal a figyelemmel, hogy ez a test valóban otthon és valóban templom, és hogy otthon lenni magunknál, a testünkben, nagyon fontos dolog.”

A Betánia Napok kiemelt eleme a tanítás. Az első napon Csernai Balázs, a Nyolc Boldogság papi testvériség tagja, a veszprémi Regina Mundi Plébánia plébánosa, a másodikon Versegi Beáta Mária CB az előadó. A délelőttöt mindig szentmise zárja, délután pedig műhelyek vannak, hangsúlyosan az interaktivitás jegyében. Itt kínálja fel a közösség azt a széles repertoárt, ami lelkiségük sajátja, és nyújtanak a művészetek eszközeivel lelki megújulást, az imaélet elmélyítését elősegítő tevékenységeket.

Mielőtt kezdődik a tanítás, még van idő ismerkedni a Betánia Napok témáival. Beáta nővér elmondja, az előző évekhez hasonlóan a NEK-re való készülés jegyében idén is fontos téma az Eucharisztia, de idén szélesebb értelemben folyik a közös gondolkodás. „A járvány idején az elzártság miatt találkoztunk azzal, hogy templomaink zárva vannak, szentmisére nem mehettünk. Hol és hogyan van jelen életünkben Jézus? Mi az Eucharisztiához való viszonyunk? Továbbra is itt a bizonytalanság, nem tudjuk, mi fog következni. Ezért szeretnénk reflektálni arra, ami történik, és keressük a választ, hogyan éljünk. Az online misék sokaknak sokat adtak, másoknak viszont nem. Különbözőek a viszonyulások. Ezért kell egy lépéssel tovább gondolkodnunk. Hol találkozunk Jézussal szentségi formában, és hogyan tudunk más formában? Hogyan tudunk ebben a térben istenkereső emberek maradni?”

A hangulat Veszprémben „nyolc boldogságos”. Beáta nővér így írja le: „Betánia egy falu, ahol mindenféle ember – Márták, Máriák, Lázárok, Simonok – lakik és lehet otthon, és tud egymástól tanulni. Ide Jézus a barátaihoz ment, akiknél megpihenhetett, és akiknek ő maga is életet hozott. Jézus körül otthon lenni, és Jézus is otthon lehet nálunk.” Ezt idézik meg és szeretnék elősegíteni a lelkinapok programjai.

Balázs atya előadása biblikus alapokról fejti ki a Betánia Napok mottójának üzenetét. Hol laksz? – ezt a kérdést akkor tehetjük fel, ha keressük Jézust, aki így ad választ tanítványainak: „Gyertek, nézzétek meg, lakjatok nálam.” Hívására elmennek, és aznap nála maradnak. Mi is feltehetjük a kérdést, kereshetjük Jézust a templomban, a szentségimádásban, ő az élet kenyere, jelen van táplálékként és a szentháromságos közösségben, ahol mindig ott van. Erre a hétvégére is azért jöttünk, hogy keressük és találkozzunk vele. Hol van Jézus? Azt a választ kapjuk tőle: „Vagyok, aki mindig jelen vagyok.” Itt és most, ott, ahol éppen vagy, és Jézus kész, hogy bevezessen a találkozásba. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nekünk is jelen kell lennünk, a jelenben kell lennünk. Nem a múltban, hogy otthon bezártam-e az ajtót, és nem a jövőben, hogy milyen feladat vár rám hétfőn. Mert ezek a bevillanások a másodperc töredéke alatt lejátszódnak, és már nem vagyok jelen.

Csernai Balázs két technikát ajánlott magunk „fogva tartására” a jelenben: Vegyünk lassan néhányszor mély levegőt, követve útját bensőnkben. Nézzünk körül, vegyük számba a körülöttünk lévő szépséget, így könnyebben meg tudunk érkezni és meg tudunk maradni a jelenben. A jelenlétben látszólag nem történik semmi. De a szívünk mélyén vagyunk, Jézus azt adja nekünk, ami a legfontosabb. Önmagát. Nem a körülményeket cicomázza, nem azt nyújtja, amit éppen akkor szeretnénk. De emberségét és istenségét adja, lelki és testi közösséget. Ez a táplálék nem könnyen emészthető, mert nem ő alakul át bennünk, hanem minket alakít. Ahogy Jézus étele az Atya akarata volt, úgy nekünk is ennek megvalósítására kell törekednünk.

Ez pedig az „élj és virulj” szándéka – fogalmazott Csernai Balázs. – Jézus erre az életre hív: lépjünk ki önmagunkból, kövessük őt oda, ahol van: a jelenbe. Fogadjuk el az abban észlelt hiányokat, és engedjük, hogy ő töltse ki ezeket. Így felismerjük, hogy nem vagyunk egyedül, közösséget tudunk teremteni egymással. Ünnepeljünk! – biztatott Balázs atya, aki Jézus találkozásra hívó útját mutatta be tanításában.

Beáta nővér tanításának középpontjában Márta lelki fejlődése áll. Ő és Mária együtt adja Jézus számára a teljességet, így nekünk is arra kell törekednünk, hogy mi is kiegyenlítsük magunkban Máriát és Mártát, hogy egymással harmóniában működhessenek. „Gondoljunk bele, mi lett volna, ha Jézus érkezésekor nem kap vacsorát? Szükség van Márta karizmájára, de arra is, hogy Márta fejlődjön a Jézussal való viszonyában. Márta azt éli meg, milyen nehéz, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szerinte kellene, ahogy akár ideális lenne. Miért nem segít neki a testvére? Jézus miért nem érkezik időben, holott már üzentek neki? Ezek a nem gonosz gondolatok töltik be Mártát. Alaptapasztalatunk: mi van akkor, ha nem ideálisan alakul az életünk?” – tette fel a kérdést Beáta nővér.

Egy következő történetben akkor látjuk viszont Mártát, amikor Jézus megkenése történik Betániában. Itt is felszolgál, de már szó sincs arról, hogy elégedetlen lenne. Belesimult abba az élethelyzetbe, ami ott adott volt. Tudott benne békére lelni. Ezt mutatja, hogy Márta elszalad Máriához azzal az üzenettel, hogy a Mester hívja. De ezt, hogy a Mester hívná, nem írja az evangélium. Tehát ez Márta akciója, aki eljutott oda, mit kell a másik felé tennie, ráhangolódva arra, mire van szüksége a Mesternek, és kettejük kapcsolatának. Márta meg tudott nyílni, megtalálta, ami az embereknek a legjobb. Kilépett a dolgok teréből a személyek felé. Erre a szemléletváltásra hív minket is Márta lelki fejlődése. Arra tanít, hogy az adott körülmények között a másik emberre figyeljünk, és Márta példáján az emberek egymással való kapcsolatát támogassuk.

„Nem tudjuk, mi hogyan lesz a következő hónapokban, de hogy mi az az iránytű, amivel keressük a saját lehetőségeink között, hogy mit tehetünk meg egymásért, abban van szabadságunk. Kreatívan kellene cselekednünk, hogy ne csak a szabályokat nézzük, hanem azok között a lehetőségek tárházát. Gondolkodjunk a két véglet között, keressünk utat a semmi és a minden között. A társadalmi felelősségvállalás erről szól” – fogalmazta meg Versegi Beáta nővér, hogy a biztonságot szem előtt tartó szabályozáson belül fontos, hogy lehetőségeket keressünk.

A szombati szentmise főcelebránsa Mohos Gábor püspök volt, szónoka Szeidel Péter CB, aki Szent Domonkos ünnepén a hitben való elmélyülés útjáról beszélt. „Menj, figyelj, majd cselekedj! Küldetésünk, hogy mindig mélyebbre menjünk, messzebbre tekintsünk” – fogalmazott.

A Betánia Napok szervezéséről Bajnóczi Szilvia, Szentlélekről nevezett Sára nővér elmondta, a szervezői gárda magja a budapesti nővérközösség, mely már az első lépsekkor bevonja a Nyolc Boldogság lelki családjának tagjait az előkészítő munkába. Hozzájuk mindig csatlakoznak újak, ők a „közösségi barátok”, akiknek a nővérek szívesen adnak bekapcsolódási lehetőséget. „Ettől új színt kap minden évben a Betánia Napok” – mondja.

A gazdag program számos segítővel valósul meg. Egyikük, Pesti Ráhel, a gyerekprogramot szervezi. Ráhel a Bárány Tanítványai hároméves képzési program résztvevője, ahol ismerkednek a közösség lelkiségével, és rögtön szolgálatra is hívják őket. Így van itt Ráhel a gyerekekkel. A Betánia Napok során ugyanis fontos, hogy tartalmas együttlétet nyújtsanak a gyerekeknek is, így mind ők, mind a szüleik valóban otthon érezhetik magukat. Ezúttal egy drámapedagógus vezeti a foglalkozásokat, melyek „testre szabottak”, tehát mindig a résztvevők életkora szerint alakulnak.

Mohos Gábor püspök feltöltődni jött Veszprémbe, de szívesen válaszol kérdéseinkre. Elmondja, a Nyolc Boldogság Közösséget papsága kezdetén ismerte meg, és lelkiségük mélyen megérintette. Elkezdett részt venni imaalkalmaikon. „Éreztem, hogy a sok, számomra új vonás ellenére otthon vagyok ebben a lelkiségben. Megtapasztaltam azt a nyitottságot, ami a 20. század végi–21. század eleji egyháznak a sajátja kell hogy legyen. Ebben a globalizált világban újra tudja fogalmazni az Egyház jelenlétének módjait, miközben a titka ugyanaz mindig. Hirdeti a kultúrák közötti kapcsolatban az evangéliumot, nyitottan az emberek felé, ugyanakkor saját identitásunkat, gyökereinket mélyebben megismerve, újra felfedezve. Katolikus Egyház – ez azt jelenti, nyitott az egészre, a világ egészére, minden kultúrára, minden ember felé, ugyanakkor nyitott az igazság teljességére, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk Jézus Krisztusban. „Annak teljes tartalmát szeretnénk befogadni, élni, és hagyni, hogy ebbe Isten minket bemerítsen, megújítson. Ezt találtam meg a közösség lelkiségében.” Gábor atya azóta is otthon van a közösségben, személyes kapcsolatok kötik ide, melyeken keresztül – ahogy fogalmazott –nemcsak a hite erősödik meg, hanem emberségében is újra és újra meg tud újulni.

Mohos Gábor a vírushelyzetre reflektálva arról beszélt, hogy minden krízis kényszerít, hogy szembenézzünk addigi életformánkkal, és változtassunk, ahol lehet és kell. „Az új helyzet kihívás és alkalom, hogy felismerjük életünk célját, megújítsuk kapcsolatunkat Istennel, rendezzük életünket az evangéliumi értékrend jegyében. Ebbe kell hogy belesimuljanak hétköznapi döntéseink, cselekedeteink. Így találjuk meg jelenünk mélyebb és igazi örömét. Éljük meg mindennapjainkat a maguk teljességében, Isten kegyelmével töltekezve!”

Csernai Balázs atya is évek óta résztvevője és előadója a Betánia Napoknak. A Nyolc Boldogság papi testvériségének tagjaként lelkipásztori szolgálatát meghatározza a közösség lelkisége. Erőforrás számára, hogy a közösséghez tartozhat, melybe haza tud menni, lelkileg meg tud pihenni. Balázs atya a közösség egyik fő karizmájának tartja az egységet, ami mai szétdarabolódó világunkban fontos üzenet. „Meg tudjuk-e úgy élni, hogy vonzó legyen?” – ennek közösségi megtapasztalását viszi szolgálatába.

Győrből érkezett ifis csoportjával Kaposi Gábor atya, a Szentháromság-plébániáról. Az egész hét az ifiké. A lányokkal regnumi programon vettek részt, a fiúkkal Barsi Balázsnál jártak. Most mindannyian együtt vesznek részt a Betánia Napok programján. Előzőleg soproni családos táborban, valamint Margarita nővér lelkigyakorlatán szerezhettek lelki tapasztalatokat. „Szeretnénk minél többet együtt imádkozni. A fiatalok kezdenek ráérezni, hogyan hallják meg Isten hangját, és kezdik megfogalmazni válaszaikat” – osztja meg örömét.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria