Ellenkultúra helyett részvétel – Tomáš Halík a keresztény életformáról és a húsvét titkáról

Nézőpont – 2021. május 5., szerda | 12:56

Tomáš Halík cseh katolikus pap, vallásfilozófus Az egyház és a hit helyzete a pandémia idején című írása a különböző németországi katolikus szervezetek világi képviselőit tömörítő Zentralkomitee der deutschen Katholiken honlapján jelent meg. A Vigilia folyóirat ebből közölt részletet közösségi oldalán.

Az emberiséget ma sokféle szál összefogja, de mélyen megosztott is, és a megosztottság a társadalmakon, a nemzeteken, az egyházakon és a családokon belül is jelen van. Ebben a helyzetben igazi ökumenikus lelkiségre van szükségünk. Túl kell lépnünk kollektív önzésünkön, nemzeteink és vallásaink nárcizmusán és provincializmusán. Nemcsak eddigi ökumenikus erőfeszítéseinket kell elmélyítenünk, hanem magát az ökumenét kell mélyebben megértenünk. A katolikus kereszténység csak akkor lehet igazán katolikus, ha más vallásokkal és a szekuláris világgal kapcsolatban is elindul a párbeszédtől a mélyebb ökumené felé.

A zsinat megpróbálta kivezetni az Egyházat az ellenkultúra zsákutcájából, abból az állapotból, amely csupán elzárkózik a környező világtól, először is a protestantizmustól, aztán a modern szekuláris kultúrától.

A zsinat katolicitásra törekedett, vagyis olyan szemléletmódra, amely szerint az Egyház nem ellenségektől körülvett erőd, hanem az egység „szentsége” (hatékony jele), amelyre az egész emberiségnek meghívása van.

Az első lépésekre már sor került, de ökumenikus tapasztalatunkat még jócskán el kell mélyítenünk.

A Katolikus Egyháznak azonban nem szabad feloldódnia valamilyen határokat nem ismerő eszperantóban, és tudnia kell, hogy az egység, amelyre ígéretet kapott, csak az idők végén fog teljességgel megvalósulni.

Az emberiség egységesülésének folyamatában betöltött egyházi hivatás ilyetén felfogásához egyrészt másokkal szembeni bátor nyitottságra, másrészt „eszkatologikus türelemre”, tiszteletre és vendégszeretetre van szükség. A zsinat hasonlóan bátor lépésre szólított, mint amit egykor Pál apostol megtett, amikor a megszülető kereszténységet zsidó szekta formájából kiemelve kivezette a korabeli nyilvánosság elé, s egy olyan életforma egyetemes ajánlataként mutatta be, amely nem a domináns kulturális határok mentén szerveződik.

Ha a kereszténység el akarja mélyíteni katolicitását, s nemcsak párbeszédre törekszik, hanem valóban részt akar venni a világ folyamataiban, el kell gondolkodnia azon, minek tartja önmagát.

Hol dobog a kereszténység identitásának szíve? A húsvét titkában. A koronavírus okozta válság idején új megvilágításba került számomra a húsvét, a halál és a feltámadás titka:

valaminek meg kell halnia (az Egyházban is, bennünk is), hogy sor kerülhessen a feltámadásra – és a feltámadás nem azt jelenti, hogy visszatérünk valamilyen korábbi állapothoz, hanem azt, hogy mélyrehatóan átalakulunk.

Ez a gondolat ebben az egész rendkívüli időszakban velem volt (és továbbra is bennem él).

Forrás és fotó: Vigilia szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria