Ellenségek kiötlése – Alexander Schmemann ortodox teológus nagyböjti naplójából

Kultúra – 2021. február 27., szombat | 20:28

Alexander Schmemann ortodox pap, tanár, teológus 1980 márciusában papírra vetett nagyböjti naplóbejegyzéséből idézett a Vigilia folyóirat közösségi oldalán.

Mennyire visszás és kificamodott az „egyházi”, az egyházon belül használatos nyelvezet – a hanglejtés, a stílus, az egész hozzáállás. Az egész annyira mesterkélt, az ember nyomát sem leli az egyszerű emberi nyelvnek. Micsoda megkönnyebbült sóhajjal hagyja az ember a háta mögött a nagy fekete ruháknak, a kézcsókoknak és az egyházi pletykáknak ezt az egész világát. És amint elmenekült tőle, máris észreveszi a kopár, nedves ágakat, a ködöt, amely beborítja a földeket, a fákat, a kerteket. Lassan felvirrad a hajnal. És minden valami hihetetlenül egyszerű igazságról ad hírt.

Az egész vasárnapot békésen és tevés-vevés nélkül töltöttem otthon, többnyire újságot olvastam és a világon töprengtem. Úgy tűnik, az emberek, a népek és a különböző csoportok függetlenségre vágynak, hogy megtalálják magukat és önmaguk tudjanak lenni. De mégis mit jelent ez? Nem túl sokat! Mihelyt önmaguk lesznek, máris alávetik magukat valami másnak: a szocializmusnak, a nacionalizmusnak, és így tovább. Az életben maradásért harcolnak, és máris kínálgatja magát nekik a marxizmus. Mások a szabadságjogaikért küzdenek (a szólásszabadságért, a pornográfiáért, az önkifejezésért), és máris felkínálja nekik szolgálatait a liberalizmus. Semmi sincsen, ami ne valamilyen harc jegyében folyna, ami ne küzdene valami olyanért, amit el kellene érni, bár csak ritkán sikerül.

Mivel az emberiség elvesztette Istent, mivel elutasította Istent, az egész emberiség és minden egyes ember teljesen csak önmagával foglalkozik: szó szerint megszállottjaik maguknak.

Mivel azonban képtelenség, hogy az ember csakis önmagában és a saját erejéből éljen, hiszen így az élet képtelenül visszaszorulna (elvégre csak másokkal és mások által lehet élni), mindenkinek állandóan ki kell ötlenie valamilyen veszélyt, amely állítólag fenyegeti; a másik mindig ellenség, az egész élet pedig egyetlen harc.

Forrás és illusztráció: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria