Élményprogram házaspároknak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében – Fontosak vagyunk egymásnak!

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Fiatal, több éve együtt lévő, ezüst- és aranylakodalmas házaspárok sokasága gyűlt össze az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Családreferatúrája által szervezett Szakíts, ha mersz, a hétköznapokkal! kezdeményezés záró rendezvényén a Szent Margit Gimnázium dísztermében. A május 15-én, pünkösdvasárnap indult program kettesben, csak egymásra figyelve eltöltött időre adott lehetőséget és formát házaspároknak, s ezáltal járult hozzá a házastársi kapcsolatuk felfrissítéséhez, megerősödéséhez, új lendületet adva a hétköznapokhoz. 

Június 12-én ünnepélyes záró találkozóra hívták mindazokat, akik részt vettek minden fordulón. Már a meghirdetés utáni első napokban tapasztalható volt a rendkívüli érdeklődés: plébániák, házas közösségek különféle levelezőlistákon adták tovább a felhívást. 430 házaspár jelentkezett a hét feladatból álló élményprogramra, közülük 160 pár járta végig a teljes utat. Az útmutatást a jelentkezők e-mailben kapták meg, és a szervezők ugyanígy várták vissza a választ, hogy elküldhessék a következő felhívást. A házaspárok kettesben, a nekik megfelelő időben teljesítették a feladatokat. A hét forduló teljesítésére négy hét állt rendelkezésre – tudtuk meg Agárdiné Kálnási Éva hittanár, családreferens, mentálhigiénés szakembertől, a program ötletgazdájától és vezetőjétől.

A házasság és a család ünnepeként éljük meg ezt az alkalmat egy olyan út lezárásaként, mely arra ösztönözte a benne résztvevőket, hogy másképpen, több figyelemmel és szeretettel forduljanak egymás felé – köszöntötte Bittsánszky Jánosné egyházmegyei családreferens az egybegyűlteket. 

Erdő Péter bíboros előadásában személyes családi élményeit segítségül hívva arra kereste a választ, mi a család jelentősége az ember életében, mi a szerepe és küldetése az egyházban, és hogyan segíthető ezen az úton.

Az emberi viselkedés legnemesebb normái  – a bizalom légköre a kommunikációban, az áldozatvállalás, a megosztás, az ünneplés, a munka – leginkább a családban sajátíthatók el – mutatott rá Erdő Péter, hangsúlyozva, hogy önkéntes értékelsajátítás nélkül mennyivel nehezebb egy társadalom élete.

A család, mint szeretetközösség központi szerepét és szükségességét aláhúzva a főpásztor beszámolt arról, hogy Európában a kontinensen működő 14 ortodox egyház és a katolikus egyház részvételével erkölcsi és társadalmi kérdésekről eszmét cserélő fórum létrejötte után 2008-ban, Trentóban elsőként a család témájával foglalkozott, kimondva, a család Isten ajándéka az ember számára. Megfogalmazták: a Teremtő terve, hogy az ember kibontakoztassa a beleültetett értékeket, melynek közege a család.

Erdő Péter a családban megélt karácsonyi ünneplésekhez kapcsolódva arról beszélt, korunkban még keresztény házaspárok között is megtörténik karácsonykor, hogy sorra megcselekszik az ünnephez tartozó külsőségeket, de nem tudnak mit csinálni azonkívül, hogy kibontják az ajándékokat. Azt, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, s ebben nekik, mint családnak tennivalójuk van közösen, ezt ma kevesen ismerik, mert nem tapasztalták meg saját gyerekkorukban. A bíboros azt hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a család az egyház közösségével párhuzamosan élje meg úgy otthon, mint a templomban az ünnepet, és megtalálja a családi ünneplés értelmét és sajátos arcát.

A közösen végzett munka fontosságára rámutatva a főpásztor arról beszélt, hogy a családtagok által együtt végzett feladatok alakítják ki a gyerekekben a felelősségérzetet.

Végül a rendkívüli családszinódus tapasztalatait összegezve kiemelte, mennyire szem előtt tartották a szinódus résztvevői a jó gyakorlatok, értékes kezdeményezések megosztását.

Annak a szociális és karitatív munkának, amit az egyház végez, jelentős részét a családi közösségek vállalják magukra – méltatta Erdő Péter a családok szerepét a plébániák életében, kiemelve a generációk közötti szolidaritásban, az egymást segítő összefogásban, a missziós tevékenységben végzett munkát, majd a lelkipásztorok, hitoktatók számára nyújtott képzés szükségességét emelte ki feladatként, és hangsúlyozta a családok számára nyújtott képzés fontosságát is.

Erdő Péter elmondta, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a plébániák 70 százalékában működnek családközösségek. Évente 500 felnőttkeresztséget ünnepelhetnek, nagy részben a családközösségek hitközvetítő hatásának köszönhetően.

Az egész egyház számára döntő a családközösségek ezen küldetése – hangsúlyozta a bíboros. Majd arra biztatott, hogy lássuk meg saját környezetünkben, hol tudunk hozzájárulni egyházunk küldetéséhez, és ehhez erőt és kitartást kívánt a házaspároknak.

Agárdiné Kálnási Éva az élményprogrammal kapcsolatban elmondta: a jelentkező 430 házaspárból 284 pár kezdte el a hét feladatból álló utat, teljes egészében pedig 161 házaspár fejezte be. Budapest minden kerületéből, Pest megye számos településéről és országosan több megyéből voltak résztvevők. Voltak köztük friss házasok, tíz, húsz, harminc házasévet megélt, sőt egy negyvennyolc éve házasságban élő pár is.

A XVII. kerületi Szent Erzsébet-plébánián hittanárként dolgozó szervezőt hét gyermeke és férje segítették a munkában. Az ötletet a szegedi családpasztorációs műhely szerelmi kalandtúrája adta, amely immár a harmadik változatban valósult most meg. A feladatokat Chapman öt szeretetnyelv-elmélete alapján építette fel, így szerepelt köztük például az egymás iránti szeretet verbális megfogalmazása, a másik fontosságának tettekben való kifejezése, egymás megajándékozása, a gesztusokban kifejezett szeretet. A sort gyertyagyújtás zárta a hálaadás imájával.

A záróesten több házaspár beszélt az élményprogramban szerzett tapasztalatairól. A fiatal zuglói Sebők házaspár az együtt, egymásért eltöltött idő értékét emelte ki. A tizennyolc éve házas, hét gyereket nevelő esztergomi Dévényi Norbert és Betti arról számoltak be, házasságuk kezdete óta tudatosan tanulják a kapcsolat ápolásának munkáját, mégis tudott újat adni számukra a mostani élményprogram. Egy nehéz, családjukat több okból is megpróbáló időszakban végezték a feladatokat, emiatt először „luxusnak” érezték az egészet. De aztán megértették, „az Úr ad nehézségeket, és tanítani akar, hogy ezek nem jelenthetnek akadályt az öröm számára, a terhek mellett meg kell élni a kapcsolatból fakadó örömöket”. A 39 éve házasságban élő, nyolcgyermekes Kállaiék azt fogalmazták meg, a család alapja kettőjük kapcsolata, és bátornak kell lenniük magukra, egymásra időt szánni. „Rajtunk múlik, hogyan éljük meg gondjainkat” – mondták, és örömmel számoltak be arról, hogy gyerekeik felfigyeltek a szülők „randijaira” és követendőnek találták a példát.

Szerkesztőségünk több házaspárt megkérdezett élményeikről. A három gyereket nevelő Richly Gábor és Éva elmondták, az év végi erőltetett menetben vállalkoztak a programra. „Pont a hétköznapokkal való szakításra volt igényünk” – fogalmazták meg, és hozzátették: a közös program ahhoz a tevékenységhez vezette vissza őket, amely kapcsolatuk kezdetén sok élményt adott számukra. Elmondták, különösen tetszett nekik a „randi” feladat, amely során munka után, de még az otthoni feladatok előtt egy étteremben arról beszélgettek, hogyan ismerkedtek meg, mit szerettek meg egymásban. „Sok év házasság után jól esett, hogy feladatként kaptuk meg az egymásra figyelést: a közös sétát, a szerelmeslevél írást. Fásultságból, megszokásból nem jut ilyesmi az ember eszébe. És a program számunkra folytatódik, újabb és újabb feladatot adunk magunknak” – árulták el.

Egy kanizsai házaspár már többször részt vett hasonló programon. „Ha van indíttatás és az ember vállalja, meg tudja teremteni a szükséges feltételeket, akkor is, ha ez nem könnyű” – fogalmaztak.

Perczel Tamás és Móni 26 éve házasok, számukra a feladatok életük ünnepi pillanatainak újrafelfedezését jelentették.

Az est végén tíz gyertyafényes vacsorameghívást sorsoltak ki a résztvevők között.

A folytatásról kérdezve az egyházmegye családreferatúrájának vezetőjét megtudtuk, a jövőben a plébániai közösségeket szeretnék ösztönözni arra, hogy a megismert példát hazavigyék, és saját közösségükben meghonosítsák az élményprogramot.

A kezdeményezés kitűnően alkalmas arra, hogy plébániai keretekben valósítsák meg. Könnyed módon teremhet kapcsolatot a templomba járó, a plébánia területén élő házaspárok között, ennek nyomán pedig élő közösségek jöhetnek létre a helyi egyházakban – fogalmazta meg Bittsánszky Jánosné egyházmegyei családreferens.

* * *

A házas közösségek létrejöttét és a működő közösségek tudatosabb, tartalmasabb életét támogatja a főegyházmegye családreferatúrájának másik programja, a Gyűrűskönyv elnevezésű képzési program. A képzés öt tematikus modulból és egy szupervíziós alkalomból áll. A modulok témái: közösség indítása, tagok meghívása, az igények felmérése, a csoport működése, szervezés, vezetés, a találkozók tartalma, témái, konfliktuskezelés, kommunikáció. A képzés gyakorlati, tréning jellegű, a Gyűrűskönyv című gyűrűs dosszié elméleti anyagát dolgozza fel interaktív módon.

A referatúra évente hirdeti meg a programot jelenlegi vagy jövőbeli házascsoportvezetők, illetve -tagok számára. Immár negyedszer valósult meg a program, eddig a főegyházmegye több mint ötven plébániájáról érkeztek már résztvevők. A következő Gyűrűskönyv 2017 januárjában indul. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír