Eltemették Pannonhalmán Marton József bencés szerzetespapot

Megszentelt élet – 2020. január 14., kedd | 11:26

Marton József bencés atya lelki üdvéért Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát mutatott be szentmisét január 10-én a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában.

A  január 1-jén elhunyt Marton József OSB egykori pannonhalmi tanár és plébános temetésén bencés szerzetestársai, paptestvérei, tanítványai és hívek vettek részt. A szentmisét követően a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra József atya földi maradványait.

Várszegi Asztrik emeritus főapát búcsúzó imádságát teljes terjedelmében közöljük.

Mennyei Atyánk! Hozzád ragaszkodó, hűséges gyermekedtől, József szerzetespaptól búcsúzunk és ajánljuk őt imádságunkkal irgalmas szeretetedbe. Fogadd el életét, küzdelmeit és szenvedéseit, fogadd el tanári és lelkipásztori munkájának örömeit. Fogadd el az itt állók imádságát és háláját is, hiszen mi, akik körülvesszük koporsóját, életünk egy-egy szakaszában részesültünk József atya szolgálata áldásában.

Mennyei Atyánk, az ember lelkét, teremtményed szívét egyedül te ismered. Mi nemcsak téged, hanem egymást is csupán „tükör által homályosan” ismerjük meg. Engedj meg ebből a töredékes látásmódból, mégis kedves emlékekből most a búcsúzáskor néhányat felvillantanom!

Amikor most karácsonykor meglátogattam József atyát, és szentkarácsonyt kívántam neki, alig vettük észre, hogy egy órát beszélgettünk, és hogy ebben az órában akaratlanul is benne volt közös és párhuzamosan futó életünk számos közös emléke: Sopron, a soproni Rozália utcai ház, ahonnan szerető családból Marton Sanyi a hivatására indult, a líceum, iskolánk és a kurucdombi Szent István-templom, ahová tartoztunk. Papjaink, az Orsolya-nővéreink, akik sokat jelentettek számunkra. Aztán Pannonhalma, papszentelése, újmiséje, tanári pályája és természetesen a magyar földalatti Egyházhoz, szerzetesközösségekhez fűződő kapcsolata, ahol lelkipásztori szolgálatával volt jelen. Plébániáink híveit, a győri kórház sok-sok betegét és haldoklóját, akiket József atya látott el, mind-mind megemlítettük. Még azt is, hogy a 80. születésnapján – főapátja kezdeményezésére – kapott pápai áldás mekkora örömöt okozott számára.

Hosszabbra nyúlt beszélgetésünket így összegezte: „Tudod, tisztaság, szegénység, engedelmesség – ezt akartam megélni, megvalósítani. Ha magamat nézem, azt mondhatom: Isten megtisztított, semmim sincs, és most már engedelmes is vagyok hazamenni.”

Mennyei Atyánk, te nemcsak szándékainkat, munkánkat, érdemeinket, sikereinket ismered, hanem szívünk rejtett önzését, bűneinket, küzdelmeinket, szenvedéseinket is. Kérünk, fogadd el József testvérünk életét és halálát, mint egy mély hittel átélt élet áldozatát. Karácsony és vízkereszt fényei járják át az ő és a mi szívünket is!

József atya számolta az elmondott, elvégzett szentmiséket. Rendkívül fontosnak tartotta a misék kegyelemszerző értékét. A misék számának gyarapításával mintegy sürgette „Krisztus művének befejezését ebben a világban”, ahogy a szentmise IV. kánonja emlékeztet bennünket erre.

Jézus „örömhírt hozott: üdvösséget a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak. Hogy pedig üdvözítő akaratodat teljesítse, halálra adta önmagát, majd feltámadásával legyőzte a halált, és újjáteremtette az életet. És hogy ezután már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt, elküldte tőled, Atyánk, a híveknek első ajándékul a Szentlelket, hogy befejezze Krisztus művét a világban, és mindent megszenteljen”.

József testvérünk! Az Istenszülő ünnepén hívott haza az mennyei Atya, Teremtőd. Imádkozunk, és könyörgünk, hogy az, akinek szeretetéről a híveknek, különösen is a betegeknek, haldoklóknak olyan nagy szeretettel, gyöngédséggel és együttérzéssel beszéltél, vegyen körül téged ezzel az elfogadó, magához ölelő szeretettel.

Fiának Édesanyja, az Istenszülő legyen közbenjáród, fedje be fátylával sokat szenvedett arcodat. Béke veled, nyugodjál békében!

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria