Eltemették Váralljai Csocsán Jenő görögkatolikus áldozópapot

Hazai – 2021. március 3., szerda | 15:31

Március 1-jén örök nyugalomra helyezték Váralljai Csocsán Jenőt, aki ötvenöt évnyi papi szolgálat után hunyt el két hete. Temetésére a járványhelyzet miatt zárt körben, a piliscsabai klotildligeti katolikus templomban került sor, a szertartást Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette.

„Nyilván minden egyes élet nagyon gazdag, sok minden történik benne már gyermekkorunktól kezdve egészen a halálunkig. Jenő atya papi élete nemcsak gazdag, hanem nagyon különleges is volt. Idehaza kezdte kispapi éveit, de aztán Olaszországban szentelték pappá, majd Angliában tanított, és Magyarországon fejezhette be professzori és papi életét.”

Az Isten rejtett gazdagságot tesz a pap kezébe, amikor az égi kegyelmeket osztja szét. Jenő atya életének papi része Magyarországon kevésbé mutatkozott meg, inkább professzorként, tudósként ismerték paptársai és a hívek. De a papságnak a koporsó lezárásával nincs vége. Amikor egy pap elköltözik ebből a világból, az utolsó Szent Liturgiájában itt a Földön a papság nagy létszámmal képviselteti magát, a papi temetési szertartás egyszersmind az első mennyei Liturgiát jelképezi.

Jenő atya is pap marad a mennyekben is, Melkizedek rendje szerint eltörölhetetlenül.

Ez a hét evangéliumi szakasz ezt a végtelen gazdagságot fejezi ki, ebben részesülnek a temetési szertartáson részt vevő hívek is, az anyaszentegyház az Isten végtelenségét akarja nekünk továbbadni. Most, amikor elbúcsúzunk Jenő atyától, ennek a végtelenségnek az érzése maradjon bennünk, amely a gondolatok kimondhatatlanságában válik érzékelhetővé számunkra. Az élet végtelen, és éppen az Isten teszi ilyen végtelenné. A papok mindennapos működése emlékeztet minket arra, hogy milyen végtelen az életünk. A pap a mennyország jele, mert ezt a végtelenséget közvetíti” – mondta Kocsis Fülöp.

Amikor a koporsót viszik, közben az a nagy doxológia szól, az az ünnepi dicsőítés, amit egy pap egész életében minden reggeli szertartás során elimádkozik. Ezzel a dicsőítő énekkel tetőződik be a pap temetése, rámutatva arra, hogy milyen nagy dicsőséget jelent, hogy valaki elhagyja a földi életet, és – ahogy az evangélium fogalmaz – átköltözik a halálból az Életbe.

*

Váralljai Csocsán Jenő 1931. április 7-én született Budapesten. Tanulmányait 1941 és 1948 között a ciszterciták budai Szent Imre Gimnáziumában végezte. Az intézmény államosítása után, 1949-ben a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahol aztán érettségizett is. 1958-ban írta doktori értekezését az akkori hittudományi karon, Az igazságos jövedelemelosztásról címmel.

1966. június 29-én a Hajdúdorogi Egyházmegye görögkatolikus áldozópapjává szentelték a palermói Santa Maria del Ammiraglio-székesegyházban. Papi pályafutásának fontos állomása, hogy pappá szentelése után huszonnégy évvel, 1990. szeptember 16-án a cunaulti apátságban V. Maximos antiochiai pátriárkával koncelebrált.

1966. november 19-én a Vatikánban tartott görögkatolikus magyar liturgiára kórust szervezett, hogy legyen, aki magyarul énekel – a történelemben először és azóta is utoljára – a Szent Péter-bazilikában. 1998-ban görögkatolikus liturgiát komponáltatott Fekete Kiss Sándorral; majd később, 2010-ben újabb görögkatolikus, ősi magyar pentaton dallamokra épülő liturgiát komponáltatott Vígh Kristóf zeneszerzővel, aki felkérésére írta meg a Magyar virrasztást is. Ennek ősbemutatóját 2012. október 13-án tartották a budapesti Egyetemi templomban.

1966-ban kapott meghívást az Oxfordi Egyetemre, hogy közgazdaságtani és demográfiai kutatásokat folytasson. Többek között a negatív, vagyis fordított adózás elméletet, a gyermekszám-növekedés kérdését, valamint az I. világháború előtti magyar elvándorlás tényezőit vizsgálta. Számítógépes programot fejlesztett ki a gyermekszám-növekedési valószínűségek számítására és tanulmányozására. 1969-től 1994-ig tartott demográfiai előadásokat Oxfordban. A Queen Elisabeth House tagja lett, így az Oxford University Foreign Services Course szereplője is volt. Részt vett az Oxford University Strategic Studies Group munkájában, 1973–74-ben annak elnöke is volt.

Váralljai Csocsán Jenőt 1994-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem azzal a kéréssel hívta haza Magyarországra, hogy szervezze meg a szociológia tanszéket Piliscsabán. Az akkreditációt 1996-ban nyerte el az egyetem Társadalomtudományi Intézete számára. Szociológiai, demográfiai témában több mint húsz publikációja jelent meg.

1972-ben Amerikában vizsgálta az odavándorolt magyarság helyzetét. Mindszenty bíboros támogatásával igyekezett rávenni a Vatikánt, hogy a mintegy harminc amerikai magyar görögkatolikus egyházközségből szervezzenek egyházmegyét, különben elvész az Amerikába vándorolt magyarok óriási anyagi áldozata, amivel harminc templomot vásároltak, hogy anyanyelvükön hallhassák a liturgiát. Sajnos Mindszenty József hercegprímás halálával e törekvés elvesztette hathatós támogatását. Ezek a magyar egyházközségek azóta nagyrészt elenyésztek. Váralljai Csocsán Jenő a magyar külügyminisztériumban elérte, hogy szorgalmazzák a Hajdúdorogi Egyházmegye érsekségi rangra emelését, hogy a magyarság ebben is egyenjogúvá váljék a környező országokkal. E törekvés végül 2015-ben ért célt.

Kultúrtörténeti, művészettörténeti munkásságának alapja 1963–64-ben a klasszikus görög és bizánci művészeti emlékek tanulmányozása volt Itáliában, mely munkát 1964 és 1966 között Rómában, Firenzében és Velencében folytatta, különös tekintettel a reneszánsz műemlékek tanulmányozására.

Éveken át vizsgálta többek között Szent László király jelenleg Győrben őrzött hermáját, Lehel kürtjét és a Magyar Korona eredetét; utóbbiról 2011-ben adta ki értekezését.

2018. január 22-én a Józsa Judit Művészetért Alapítvány Magyar Kultúráért Életműdíjában részesült.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria