Emmerick Anna Katalin: Jézus tanító évei 3.

Anna Katalin a látottakat isteni parancsra diktálta le a neves német költőnek, Clemens Brentanónak (1778–1842), aki 1818-tól 1824-ig hűséges írnoka volt. A Jézus tanító éveinek három kötete a Megváltó nyilvános működését tartalmazza, Szent József halálától virágvasárnapig. A jelen kötet 1–4. fejezetei Jézusnak Ciprus szigetére, 9–10. fejezetei a Háromkirályok országába és Egyiptomba tett útjáról és ott-tartózkodásáról szólnak. Ezekről az evangéliumokban nincs szó. Anna Katalin szerint „erről az útról az evangelisták semmit sem írtak le, mert apostol nem vett rajta részt. Talán nem is tudták mind, hová ment az Úr. Ezt az utat, amennyire emlékszem, elsőként látom.” Az 5–8. fejezetek Jézus galileai, júdeai és szamariai tevékenyégét írják le. Az utolsó, 11. fejezet pedig Jézus Jeruzsálemben töltött, keresztrefeszítése előtti napjait, az utolsó vacsoráig bezárólag.

Anna Katalin filmszerű részletességgel írja le mindazt, ami elé tárul. A Ciprus felé tartó úton az egyik vontatóhajón „Jézus az árbócnál állt, és tanított. Amikor elindultak, megáldotta a szárazföldet és a tengert. A flottát sok hal követte, köztük egész nagyok is, melyek jó nyolc láb hosszúak voltak. Csodálatos volt az orruk; játszadoztak körös-körül, kidugták fejüket a vízből, mintha hallgatták volna, amit Jézus útközben tanított.” Az apáca azt is látja, hogy a hajókon „sokan betegek lesznek, szédelegtek, és egy-egy sarokban úgy feküdtek, mint akik halni készülnek, gyakran hányniuk kellett. Jézus a maga hajóján többeket meggyógyított, és hamarosan a többi hajóról sokan jelentkeztek kiáltásokkal, és az Úr a távolból meggyógyította őket”. Jézus Cipruson végig imádkozik, térít, betegeket gyógyít, felkarolja a szegényeket.

Kiemelten jelenik meg a látomásokban egy tanulatlan pogány asszony, Merkuria papnő, aki a „leggyalázatosabb” szolgálattal foglalkozik, három gyereke közül az egyik nem a férjétől van, emellett viszonyt folytat a római helytartóval. Meg akar azonban változni, s mivel eljutott hozzá Mária Magdolna és a vérfolyásos asszony meggyógyításának története, nagy szorongatásában az Úrtól kér segítséget. Jézus azonban visszautasítja, megparancsolja neki, hogy hagyjon fel „szégyenletes” életével, beszél neki a mindenható Istenről és parancsáról: „Ne törj házasságot!”. Látszólag kemény vele, de irgalmas szavaival „annyira eltalálta, hogy az asszony sírva és összetörve ment el”. Anna Katalin látomásaiban megjelenik Merkuria további sorsa, gyermekeivel hamarosan követi Jézust, sok vagyontárgyat és pénzt visz magával, csatlakozva a szent asszonyokhoz, hozzájárul az első keresztény telepek fenntartásához. Később, a keresztények elleni üldözés idején, amikor Saul gyűlölettől elvakulva, Damaszkusz felé halad, még megtérése előtt, Merkuriát megölik. Cipruson Jézus sok lelket nyer meg, de a pogányok és zsidók közül is többen „csalónak nevezve gyalázták. Ebben zsidók és pogány papok egyetértettek: többé nem volt szabad beszélni róla… A pogány papok megkínozták a Jézushoz tartozókat, és áldozatbemutatásra kényszerítették őket”.

Anna Katalin látomásai szerint a pogány filozófusok megkérdezték Jézust, hogy Istennek mindenképpen rá kellett-e zúdítania a „rettenetes vízözönt” a földre. Jézus azzal válaszolt, hogy ez nem Isten terve szerint van, és hogy az angyalokat szabad akarattal és angyali erőkkel teremtette, ám a fellázadt, démonokká vált angyalok „… gőggel szakadtak el Istentől és zuhantak a sötétség birodalmába; az emberek szabad akarattal állnak e sötét birodalom és a világosság birodalma között, és a tiltott gyümölccsel a sötétség birodalmának adták át magukat. De most az embernek együtt kell működnie abban, hogy Isten segítsen rajta; hívnia kell Isten országát azért, hogy Isten neki ajándékozza.” Az ember a tiltott gyümölcs ízlelésével olyan akart lenni, mint az Isten, és nem lehetett rajta segíteni, csak úgy, hogy az Atya elküldte közéjük a Fiát, aki újra kiengeszteli őket Istennel.

Anna Katalin szemtanúként látja a templomtól elbúcsúzó Jézust, aki azt mondta: ebben a testben többé nem fog belépni ide. „Ez annyira megindító volt, hogy az apostolok és a tanítványok mind a földre vetették magukat, hangosan kiáltoztak és sírtak. Jézus is sírt. Nekem is együtt kellett sírnom velük; annyira megható idős férfiakat sírni látni.” Érzékletesen jeleníti meg Anna Katalin azt az evangéliumi részt, amelyben Júdás, engedelmeskedve az ördög parancsának, elhagyja az utolsó vacsora termét, hogy elárulja Jézust (Lk 22,3). „A vele lévő ördögöt mindig pirosnak, hegyes fejűnek és soványnak látom; hol előtte, hol mögötte volt, és világított neki. Júdás látta, és futott, botlás nélkül, magabiztosan a sötétben.” Az Ágoston-rendi apáca látomásában személyesen is ott van az utolsó vacsora termében, „együtt dolgoztam velük a felszolgálásban, a konyhában, hordtam az edényeket és mosogattam. És az öröm és a szomorúság, Mária szomorúsága és Jézus nagy szeretete láttán csorgott a verejték az arcomról.”

Emmerick Anna Katalin műveletlen parasztlány volt. Látomásaiban mégis olyan pontossággal írja le a bibliai helyeket, olyan gazdagon ábrázolja a Szentírás szereplőit, ami emberileg megmagyarázhatatlan. Ahhoz, hogy erre képes legyen, szüksége volt Isten neki juttatott, különleges kegyelmére.

Emmerick Anna Katalint II. János Pál pápa 2004. október 3-án Rómában boldoggá avatta.

Emmerick Anna Katalin: Jézus tanító évei 3. 
Fordította: Diós István
Szent István Társulat, 2017

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír