Encsen járt a missziós kereszt

„Encsen öt napra megnyílt az ég, Krisztus különleges kegyelme járja át a várost és környékét, és mindazokat, akik betérnek most a templomba imádságaikkal, gondjaikkal, bajaikkal vagy éppen hálájukkal” – mondta Pacsai János esperes a szombat déli imaórán. Ferenc pápa keresztről szóló tanítása nyomán arra hívta föl a figyelmet, hogy ne féljünk a kudarcoktól, mert a végén úgyis mi győzünk.

Csütörtökön délután fogadták az encsi görögkatolikus templomban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképét. Szertartások, imaórák, katekézisek és előadások váltották egymást a nyitott templomban. Elsőként Buka Gábor felsővadászi helyettes lelkész tartott megdöbbentő előadást Szíria helyzetéről és az ott élő keresztényekről.

Péntek délelőtt a helyi középiskolásoknak előbb Árpád-házi Szent Erzsébet, majd Boldog Romzsa Tódor életútjáról tartott előadást Demkó Balázs egri parókus. Késő délután elsősorban az özvegységben élőket várta a kereszthez Kovács Endre csobádi parókus. Az esti liturgiát Jaroslav Lajciak, a kassai egyházmegye első helynöke vezette.

Szombaton reggel Orosz Atanáz püspök látogatta meg az encsi közösséget. Az evangélium és az apostoli szakasz alapján a bűnöktől való megtisztulásra és a jóban valló állhatatos kitartásra buzdított a főpásztori homília.

„Amikor a kereszthez járulunk, eszünkbe jut sokféle gyöngeségünk, nemcsak testi bajaink, hanem bűnös hajlamaink, a jóban való állhatatosság hiánya és bűneink is” – mondta Atanáz püspök. Ugyanakkor a napi evangélium szavai nyomán adott vigasztalást is: „igazi bűnbocsátás csak felülről érkezhet”. Amíg az ember csak magában bízik, és úgy próbál fölemelkedni, az nem lesz tartós, újra visszaesik vagy kétségbe esik. A bűnt senki más, mint egyedül Isten szüntetheti meg.

Október 19-én Joel prófétára emlékezünk, aki a választott népet megtérésre szólította. „Az ő emléknapján ugyanerre a megtérésre hív minket a gondviselő Isten. Szemünk elé helyezte a missziós keresztet, hogy emeljük föl tekintetünket és a mindennapi elesettségünkből inkább az ég felé, az Isten felé tekintsünk. Bízzunk abban, hogy Isten kegyelméből, a megváltó Krisztus jóvoltából mégiscsak föltápászkodhatunk, mégiscsak megszabadulhatunk minden gyöngeségünktől, minden rosszra hajlásunktól, minden vétkünktől, minden elkövetett bűnünktől, mert az Emberfiának van hatalma a bűnöktől megtisztítani bennünket. A missziós kereszt erre a felkészülésre biztat bennünket, és jelenlétében már többen letették bűnüket” – mondta a püspök, majd magáról a keresztről és a kereszt jeléről folytatta elmélkedését.

„A kereszt az ókori római ember számára bitófa, a kivégzés eszköze volt, számunkra Jézus Krisztusnak, a Megváltónak szent keresztje egy új élet győzelmi jele, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a bűn erőtlen dolog. Az erény hatalmasabb, mint a bűn. A magunkra rajzolt kereszt és a keresztvetés a Krisztus iránti elkötelezettség jele.”

„Az előttünk lévő tölgyfa kereszt is egyszerre emlékeztet minket Jézus Krisztus fájdalmas kereszthalálának eseményére, de emlékeztet minket az élet fájára, melyet ugyan az édenkertben elveszítettek őseink, de újra megtalálhatjuk a Golgotán. A kereszt a halál fölszámolásának is biztos jele” – mondta a hierarcha, majd ezt alátámasztva védőszentje, Nagy Szent Atanáz írásából idézett: „Amint azonban az Üdvözítő feltámasztotta testét, már nem félelmetes a halál, és mindaz, aki Krisztusban hisz, semmibe veszi, inkább vállalja a halált, semmint hogy megtagadja Krisztus hitét.” Tették ezt azok a hitvallók, szentek és vértanúk is, kiknek ereklyéi most a kereszten láthatók; „a kereszt erősítette meg őket, a kereszténység diadalmas oldalát elevenítik föl számunkra”.

Atanáz püspök Szent Pál apostol Korintusiakhoz írt levelére utalva (1Kor 15,58) folytatta a tanítását: „Nem szabad csüggednünk, elkeserednünk, ha olykor egy-egy zsákutcánál is találjuk magunkat, vagy ha nem látjuk a kiutat. Akkor is bíznunk kell, hogy a keresztre feszített Jézus értünk, értem halt meg, most is tud segíteni rajtunk. »Kitartásotokkal megmentitek lelketeket«, ígérte Jézus az evangéliumban.” A homíliát buzdítással zárta a főpásztor: „kérjük itt, Jézus szent keresztje előtt, hogy gyöngeségeink ellenére is a szentek, a vértanúk, a hitvallók közbejárásával megkapjuk a mindvégig kitartó állhatatosság kegyelmét. Legyen a missziós kereszt ittléte alkalom a bűnöktől való végérvényes megtisztulásra és a mindvégig kitartás elkezdésére.”

A délelőtt folyamán gyermekeikkel együtt környékbeli nevelőszülők érkeztek a templomba, akik a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Központ dolgozóinak segítségével végzik munkájukat. A gyerekeknek Trescsula László és Tyukodi Attila atya tartott imádsággal elkezdett játékos hittanórát a keresztről.

Szombaton a fiatalok találkozója után esti virrasztást tartottak a templomban.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír