Erdő Péter bíboros megáldotta a felújított Egyetemi (Kisboldogasszony-) templomot

A szentmisén jelen volt Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár.

„Falaim előtted vannak szüntelen” (Iz 49,16) – ezzel a szentírási idézettel kezdte köszöntőjét Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora. Kifejtette: ez a megújult templom is jelzi Isten gondoskodását; a mi további feladatunk az, hogy megerősítsük a közösséget. „Megszentelte hajlékát a Magasságbéli” (Zsolt 46,5). Ez az idézet egyrészt a templomban zajló megszentelő cselekményre, másrészt Szűz Mária méltóságára utal. Máriára, aki szintén a Magasságbeli hajléka lett, akiben Isten emberré lett és közöttünk lakott. Most rajtunk a sor: tegyünk meg mindent azért, hogy „minden ragyogó és tiszta legyen”.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Püspök atya!
Krisztusban kedves Testvérek!

1. A mai evangéliumban megjelenik egy olyan feszültség, amely végigkíséri az Egyházat történelme során. Úgy szoktuk ezt nevezni, hogy különbség a belső és a külső fórum között. A felolvasott evangéliumi részlet első mondataiban egy büntetőeljárás leírását hallottuk. Mi történik azzal, aki nyilvánvalóan szöges ellentétben tanít, él és cselekszik a krisztusi tanítással? Mit tegyen a hívők közössége?

2. Az első: szólunk neki – ha tetszik – magánúton, négyszemközt. Azután tanúk előtt, majd az egész közösség döntését kikérve, és ha erre sem hallgat, akkor külsőleg és látható módon el kell választani a közösségtől: legyen neked, mint a pogány és a vámos. Mindez elénk vetíti a zsidó közösség képét, amely szintén ismerte a kitaszítás vagy az elhatárolódás gesztusát, a legsúlyosabb vétkek, eltérések, árulások és az azokban való makacs kitartás esetén.

Nem lehet önmaga a keresztény közösség, ha mindent eltűr; nem lehet önmaga, ha hagyja, hogy az ő nevében és Krisztus nevében bármit lehessen mondani vagy cselekedni. Jézus adta meg ezt a lehetőséget az Egyháznak azért, hogy a rábízott hitletéteményt, a rábízott tanúságtételt a hitről, szeretetről és a krisztusi életről tisztán tudja folytatni a történelemben. Nem az emberi szigorúság agyafúrt találmánya ez, hanem a dolog természetéből adódik.

3. De hát milyen ennek az önvédelmi kötelességnek a természete? Mindjárt megkapjuk rá a választ, hiszen az evangéliumban közvetlenül ezután azt olvassuk, hogy amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Oldás és kötés, mennyben és földön: ószövetségi kép, ószövetségi kifejezés ez. Jézus rendelkezése szerint az Egyháznak lehetősége van arra, hogy a közösség számára olyan szabályokat fogalmazzon meg, amelyeknek az áthágása a közösségtől való elszakadásra vezet. Csakhogy az Egyház az üdvösség szentsége. Noé bárkájaként ábrázolták a régi keresztények. Tőle elszakadni magát az üdvösséget veszélyezteti.

Az Egyháznak az a hivatása, hogy az örök boldogságra vezesse az embereket. Ezt tanítja nekünk a II. vatikáni zsinat a Lumen Gentiumban. Az üdvösség jele és eszköze az Egyház. Aki ettől felelősen és saját elhatározásából elkülönül, az az örök élete szempontjából sem közömbös dolgot tesz. De a közösség teljességébe is vissza lehet venni, vissza lehet fogadni az embert, hiszen nemcsak a kötésnek, de az oldásnak a hatalma is megadatott az Egyháznak. A bűnbánat szentségében feloldozást nyerhetnek a legsúlyosabb bűnösök is, ha őszintén megbánják tettüket, és elhatározzák, hogy megtérnek. De még az egyházi büntetéseket is fel lehet oldani, ha megszűnt az a magatartás, amely szükségessé tette őket. 

4. Az Egyház közössége egyben imaközösség is. Ha két-három egyetértő ember az Isten jelenlétében kér valamit, ott van közöttük Krisztus. Ott kér, ott imádkozik velük együtt. Ez a belső intimitás és erő meg a külső, látható szervezet különbözik egymástól, de teljesen el nem válhatnak. Ez okozza a feszültséget bennünk és körülöttünk, hiszen emberek vagyunk. Emberek, akikben egyszerre van örök boldogságra hivatott lélek és látható, emberi, természeti, társadalmi és egyéb hatásoknak kitett külső ember, test – és ez a kettő feszültségben van. Ez az emberi élet állandó adottsága. Ennek a következménye az, hogy a közösségekben, még az egyházi közösségben magában is, állandóan végigkísér bennünket ez a feszültség.

Amit a mai evangélium alapján alázattal meg kell tanulnunk, az az, hogy hogyan éljünk ennek a feszültségnek az erőterében. Hogyan éljünk mi magunk, elfogadva magunkat, testünkkel, külsőségünkkel, adottságainkkal, meghatározottságainkkal vagy lehetőségeink korlátozottságával együtt, és ugyanakkor attól a mértéktelen ambíciótól áthatva, hogy a legtöbbet hozzuk ki az életből, vagyis az üdvösséget, és hogyan tudjuk ugyanezt a közösségünkben megélni? Mert egyszerre vagyunk az üdvösség közössége és látható szervezet ebben a világban. Ennek a kettőségnek az alkotó összhangja hivatás az Egyház számára, különösen pedig a papok és püspökök számára, akiknek személyes életfeladata ennek a közösségnek a közvetlen szolgálata. Mégpedig Krisztus személyében és Krisztus erejével.

5. Nagy öröm számomra, hogy megáldhatom a felújított Egyetemi templomot. Ez a templom fővárosunk egyik barokk gyöngyszeme. Főoltárát a fekete Mária kegyképének másolata díszíti. A mellette lévő hajdani pálos kolostorral együtt méltán nevezhetjük a magyar Częstochowának.

Ha föltekintünk az oltárképre, vegyük észre, hogy ez a Szűz Mária-ábrázolás úgynevezett hodegitria. Arra utal, hogy a Boldogságos Szűz vissza tudja vezetni a keresztény közösséget olyan városokba és olyan tájakra, ahonnan elüldözték. Vissza tudja hozni a hitet olyan társadalmakba, ahol az igazság, a szeretet és a Krisztusba vetett bizalom kiszáradt az emberek szívében. Adja Isten, hogy ez a templom, ahol nagy teológusok és szentéletű papok konferenciabeszédeikkel tartották a lelket a hívők sokaságában, újra erőt és kegyelmet sugározzon mindannyiunk számára. Ámen.

*

A szentmise végén Erdő Péter bíboros, prímás megáldotta a felújított templomot.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntőjében arra mutatott rá, hogy az Egyetemi templom és a mellette lévő Központi Papnevelő Intézet a kereszténység élni akarásának szimbóluma; megmutatja, hogy a kereszténység nemcsak poros múlt, hanem a tudomány közvetítője és a szépség megteremtője is. A Központi Szemináriumban tanuló kispapok szolgálata a jövőben is nagyban hozzájárulhat a kereszténység megerősítéséhez.

A templom felújítását állami támogatásból finanszírozták. A helyszíni munkálatok 2019 májusában kezdődtek és idén augusztusban fejeződtek be. Vezető tervezők: Németh Tamás, Rónai Piroska és Merkel Tamás (KIMA Studio Építészeti és Mérnökiroda Kft); generálkivitelező: Bau-Vip Generál Kft., ügyvezető: Vantal István. Műszaki lebonyolító: Horváth Attila (Indigo Lux Bt.); műszaki ellenőr: Huszár Zsolt (Donino Kft).

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír