Erdő Péter megáldotta a budapesti egyetemi lelkészség új közösségi termét

Hazai – 2018. május 25., péntek | 10:36

Szentmisére gyűltek össze a Magyar Szentek templomában a budapesti egyetemi lelkészség hívására a diákok. Új közösségi termük megáldását Erdő Péter bíborossal ünnepelték május 24-én. A kormány támogatásával megvalósult beruházás átadásán Soltész Miklós államtitkár köszöntötte a fiatalságot.

Hiába keressük a Magyar Szentek temploma mellett az új épületet, melynek megáldására igyekszünk az egyetemi lelkészség közösségébe. Hogy mégis van, egy hosszú folyosóra nyíló ajtó jelzi, mely bevezet a föld alá. Az új közösségi termet ugyanis oda rejtették tervezői.

A közösségi terem föld alatti összeköttetésben, szoros közelségben van a templomtérrel, mégsem takarja el az 1996-ban, Török Ferenc Ybl- és Kossuth-díjas, valamint Balázs Mihály Ybl- és Kossuth-díjas építészek tervei alapján épült templomot. Bár építésekor a focipálya útban volt, de szerencsére nem megszüntették, csak áthelyezték azt, és a templom körüli zöld terület sem veszett el, hiszen a beruházás teljes elkészültével befüvesítik az új közösségi termet borító földhalmot.

A mára mintegy háromszáz fősre nőtt egyetemi lelkészség hosszú évek várakozása után kapott tágas, tagjait befogadni tudó közösségi termet, melynek megáldására megtelt a templom. Nemcsak egyetemisták érezték fontosnak, hogy eljöjjenek, öregdiákok sokasága is érkezett az átadásra.

Találkozni, nosztalgiázni, látni, hogy megvalósult, amiért dolgoztunk – indokolja Zsolt, a Műegyetemi Katolikus Közösségben (MKK) egykor vezető feladatokat ellátó fiatalember. Feltűnően sok a kisbaba – szüleik sok esetben vagy itt találkoztak, vagy a lelkészség „fészekrakó” csoportjának tagjai.

Az ünneplők Erdő Péter bíborost, prímást várták körükbe. Már tíz éve, 2008-ban tett látogatásakor, amikor 150 egyetemista zsúfolódott össze a 40 főre tervezett teremben, felvetődött a bővítés gondolata. Több terv is született, de a megvalósításra várni kellett. Egészen 2013-ig. Ismét a főpásztor látogatásához volt köthető a továbblépés, Erdő Péter ekkor jelentette be a közösségi tér bővítésének lehetőségét. Megszülettek a tervek, a makettet 2014-ben egy általános kihallgatáson megáldotta Ferenc pápa. Balázs Mihály, a templom egyik tervezője és Török Dávid, a templomépítő Török Ferenc fia tervei alapján 2017 júliusában indult meg a kivitelezés. A termet teljes készültségben idén szeptemberben vehetik majd birtokba a lelkészség közösségének tagjai.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt, számos paptestvér koncelebrált.

„Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan. Bár még nem teljesen kész, de már a miénk” – fejezte ki örömét Pákozdi István egyetemi lelkész, majd köszöntötte a társadalmi és állami élet prominens képviselőit, köztük Soltész Miklóst, a Miniszterelnökség államtitkárát, Banai Péter Benőt, az államháztartásért felelős államtitkárt, Földváry Gábor István jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkárt, Csernus László önkormányzati képviselőt.

Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Nagy örömmel emlékezünk meg Szűz Máriának mint a keresztények segítségének emléknapjáról. A lepantói győzelem után 1571-ben V. Szent Piusz pápa a hívek imáiba ajánlotta a „Keresztények Segítsége” megszólítást. Azóta mondjuk ezt az invokációt a Loretói Litániában. Liturgikus ünnepként VII. Piusz rendelte el a mai napot, mert franciaországi fogságában Szűz Máriához, mint a Keresztények Segítségéhez fohászkodott. A jelképes értékű 1812-es évben, amikor Napóleon megtámadta Oroszországot és csapatai már Moszkva alá értek, tábornokai messzelátóval figyelték a város falait. Azt látták, hogy a moszkvaiak körmenetet tartanak és a falakon körbehordozzák Szűz Máriának egy híres ikonját, a Kazanyi Istenszülő képét. Tréfálkozni kezdtek és azt mondták: „Micsoda babonás emberek ezek, lássuk, megvédi-e őket Szűz Mária!” Eleinte úgy tűnt, hogy a gúnyolódóknak lett igaza. A borogyinói csatáról a franciák győzelmi jelentést küldtek Párizsba. Ma is látni Franciaországban emlékműveken az úgynevezett moszkvai csata emlékét Napóleon győztes ütközeteinek sorában. És a franciák bevonultak Moszkvába. A pusztítás hatalmas volt, végül is leégett a város jó része, de a győzelemmel már nem tudtak mit kezdeni, és több mint 200 éve közmondásossá vált Napóleon nagy seregének pusztulása az orosz télben.

Annak a hajdani nagyon megszenvedett győzelemnek az emlékére Moszkvában hálából templomot építettek a Megváltó Krisztus tiszteletére. De ennek a templomnak a sorsa is ugyanezt a mélyebb üzenettel teli, tragikus hullámzást mutatja. 1937-ben Sztálin földig romboltatta a templomot, hogy a vallásnak még az emlékét is eltörölje. És persze annak az emlékét, hogy valakik egyszer a győzelmet Isten segítségének és Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Aztán szinte rögtön kitört a II. világháború és a szovjet vezetés az ortodox egyházhoz fordult, hogy lelkesítsék az embereket a haza védelmére. Az üldözött orosz egyház, amelynek addigra több száz püspökét és sok ezer papját legyilkolták, teljesítette Sztálin kérését. Moszkvától észak-keletre, a Szent Szergej monostorban, azon a helyen, amit a szovjet időkben Zagorsknak neveztek, kiállítás foglalkozik az ortodox egyház történetével. Ott láttam azt a néhány soros levelet, amelyben Sztálin köszönetet mondott az ortodox egyháznak a háború alatt nyújtott segítségéért. De a valódi igazságtétel sokkal később mutatkozott meg igazán. A lerombolt moszkvai székesegyházat 80 év után újraépítették, mert valakik, talán egyre többen, rádöbbentek arra, hogy az emberek és a népek sorsát mégsem csak mi magunk intézzük – szerencsére! –, hanem van Ura a történelemnek és van különös segítője és gondviselője a keresztény embereknek és közösségeknek: a Boldogságos Szűz Mária.

Az I. világháború után itt, Budapesten rájöttek arra, hogy minden vérveszteség és minden csapás után, a kereszténységből meríthetünk reményt a megmaradásra, az újjászületésre. Arra, hogy talán emberibbé tegyük magunk körül az életet. Az akkori lelkesedés hozta létre a katolikus egyetemi ifjúság két nagy intézményét: a budai és a pesti Szent Imre Kollégiumot. Aztán jött az újabb háború, az államosítások. Jött az oktatást és a szellemi életet kizárólagos uralma alá hajtó ideológia. Jöttek azok a hosszú évtizedek, amikor a kereszténységről és a katolicizmusról csak múlt időben illett beszélni. És minden változás ellenére manapság újra meg újra felmerül, hogy a hitünkről beszélni vajon ildomos-e.

Közben létrejött az Egyetemi Lelkészség, szerény szervezeti háttérrel és szűkös feltételekkel. De a Gondviselés útja kifürkészhetetlen: sok-sok nehézség és gyötrődés után ma azt ünnepelhetjük, hogy lesz majd egy szép közösségi központja az egyetemi lelkipásztori munkának. Hogyan is segítette a Szűz Anya a kereszténységet? Először is, közbenjárására tudott egyáltalán túlélni sokszor a keresztény közösség. Szörnyű áldozatok ellenére is mindig megújult a keresztény élet, hol a világ egyik, hol a másik részén. Egészen úgy, ahogyan Jézus ígérte: „Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, mire eljön az Emberfia” (Mt 10,23). De a fizikai fennmaradáson túl a lelki megújulásra, a szellemi és lelki életképességre is gondja van Szűz Máriának, a Keresztények Segítségének.

Kérjük az ő közbenjárását, hogy az egyetemi lelkészség közössége és egész fiatalságunk meglássa a keresztény hit erejét és világosságát a mai élet gyorsan változó helyzeteiben. Hogy mindnyájan megérezzük: konkrétan, a mi életünkben igenis eligazítást és erőt jelent a hitünk, hogy ettől lehet igazán értelmessé és boldoggá az életünk.

Isten áldja az egyetemi lelkészség minden papját és munkatársát, és minden fiatalt, aki részt vesz az Egyetemi Katolikus Közösség életében!
Boldogságos Szűz Mária, Keresztények Segítsége, könyörögj értünk! Ámen.

A szentmise végén a ministránsok vezetésével az ünneplők átvonultak az új közösségi terem megáldásra. A szertartást Erdő Péter bíboros végezte. Soltész Miklós rövid köszöntőjében arra biztatta a fiatalokat, vállalják és segítsék minden körülmények között az életet és a kereszténységüket, adják át ezt azoknak, akik Istent keresik, és azoknak, akik még nem találtak rá. „Soha ne feledjétek, rajtatok múlik, keresztény marad-e az ország.”

Az ünneplést agapé zárta, tanúbizonyságot téve arról, mennyire fontos a diákságnak a közösségi együttlét.

Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész közel 26 éve az ifjúsági pasztoráció felelőse mint egyetemi lelkész. Az egyetemi lelkészség előadások, szentmisék, hittanórák, műhelyek és szabadidős programok sokaságával várja a felsőoktatásban tanuló diákságot. Kiemelkedő érdeklődésre számot tartó műhelyeik a párkapcsolattal, szerelemmel, házassággal, az élet továbbadásával, játékkal, a tudomány és hit közötti kapcsolattal foglalkoznak. Rendkívül sokféle a tevékenységük, a jegyesoktatással és katekumenátussal jól megfér a tánctanítás is. Három kollégiumuk népszerű a diákság körében.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria