Erdő Péter: Mi is átmehetünk a halálból az életre

Az egyház nagycsütörtök estéjén az utolsó vacsorára emlékezik. „Hálát adunk Krisztusnak, hogy testét és vérét hagyta ránk az Oltáriszentségben. Megrendülten mondunk neki köszönetet a megváltás egész művéért. A mai éjszakán osztozzunk szenvedésében és szorongásában, magányában az Olajfák hegyén, ahol a tanítványok újra meg újra elaludtak, majd szétfutottak, amikor Mesterük fogságba esett. Imádsággal engeszteljük őt és fejezzük ki szeretetünket iránta.”  – mondta a főpásztor.

Erdő Péter a felolvasott ószövetségi szentírási részlet nyomán kifejtette: A húsvét, a pészach a választott nép nagy ünnepe. Megemlékezés arról az éjszakáról, amelyen a Kivonulás könyve szerint a pusztító angyal elkerülte azokat a házakat, amelyek ajtaját megkenték a bárány vérével. A pészach a nagy szabadulás ünnepe. Azt hirdeti, hogy a nép Isten irgalmából az egyiptomi szolgaságból átment a szabad életre. És ez az átmenet majd látványos, kitörölhetetlen emlék gyanánt a Vörös-tengeren való átkelés csodájában lesz teljessé.

Jézus utolsó vacsorája szorosan összefügg a régi húsvét ünnepével, kötődik a régi nagy ünnephez – szögezte le a bíboros. A pészach szó jelentése, meg az ünnep tartalma világítja meg a tanítványok számára, hogy mi is történt ezen a csodálatos estén. Krisztus húsvétjának tehát meg sem jelenik az igazi értelme a régi húsvét vallási összefüggése nélkül – folytatta Erdő Péter. Ezért kellett az első keresztény nemzedékeknek az új keresztelendőkkel megismertetni az Ószövetség történeteit. A teremtés, a vízözön, az egyiptomi kivonulás elbeszélése ma is hozzátartozik húsvét éjszakájának liturgiájához.


János evangéliumában a pészach szót az „átmenet” értelmében használja. Krisztus az, aki átmegy e világból az Atyához kereszthalála által. A tanítványok magában Krisztusban fedezik fel a húsvéti bárányt, de nem csak a saját képzeletük alapján. Jézus az, aki az Oltáriszentség alapításának titokzatos szavaiban kimondja: „ez az én testem, mely értetek adatik” (1Kor 11,24); „ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Ő maga is úgy tekinti halálát mint áldozatot, mint engesztelést másokért – hangsúlyozta a bíboros.

Szent Ágostonnal együtt megvalljuk: „A legüdvösebb átkelést éljük meg, amikor az ördögtől Krisztushoz megyünk, ebből az ingatag világból az ő erősen megalapozott országába. Éppen azért megyünk át a megmaradó Istenhez, hogy ne múljunk el az elmúló világgal.”  – mondta a főpásztor.

Az evangélista mintegy magyarázatként Jézus nagy tettéhez hozzáfűzi: „mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). A szeretet a kulcsa ennek a nagyszerű történésnek: Jézus szeretete a tanítványok iránt, Isten szeretete az emberiség iránt. Ez a szeretet ragyog fel a lábmosás pillanatában. Jézus szeretete nem szűnik meg halála után sem. Mert a szeretet erősebb, mint a halál (vö. Én 8,6-7). Ez adja áldozatának megváltó erejét – emlékeztetett a bíboros nagycsütörtöki homíliájában.


A homíliát követően Krisztus tettére való emlékezésként Erdő Péter az esztergomi plébániákhoz tartozó 12 férfinak mosta meg a lábát a szertartás keretében.

Fotó: MTI

Magyar Kurír
(ki)