Esküt tettek az újonc svájci gárdisták

A Róma kifosztásakor 1527-ben a pápa védelmében hősi halált halt 127 svájci gárdista emlékére tartják évente május 6-án az Apostoli Palota Damazusz udvarában az újonnan bevonult gárdisták eskütételét. Idén 23 alabárdos gárdista tett egyenként esküt a parancsnoka előtt.

Május 7-én, szombaton délben az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta Ferenc pápa a Pápai Svájci Gárda tagjait és beszédet intézett hozzájuk, szeretettel köszöntve az előző napon esküt tett újoncokat és családtagjaikat. Beszédében három témát érintett: a hitben való növekedést, az egyház egyetemességének a tapasztalatát és a testvériség megtapasztalását.

Az a hivatásotok, hogy a munkátokat küldetésként éljétek meg, amit az Úr bízott rátok. Használjátok ki az időt itt Rómában, a kereszténység szívében, hogy elmélyítsétek a barátságotokat Krisztussal és hogy minden keresztény igazi életcélja, vagyis az életszentség felé haladjatok. Ehhez töltekezzetek imádsággal, Isten Szavának hallgatásával, a szentmisén való részvétellel és Szűz Mária iránti gyermeki lelkülettel – javasolta a Szentatya.

Az apostolok sírjai és Péter utódának a széke a világ minden sarkából érkező zarándokok célpontjai – folytatta a pápa, – ezért nektek lehetőségetek van a kezetekkel érinteni az egyház anyaságát, a saját egységében megannyi nép különbözőségét. Különböző nyelvek, kultúrák és hagyományok embereivel találkozhattok, akik egymás testvéreiként érzik magukat Jézus Krisztusban. Hasznos lesz számotokra az ő tanúságtételük, nekik pedig a ti evangéliumi bizonyságtételetek.

Legyetek egymás iránt figyelemmel, hogy támogassátok egymást a mindennapi szolgálatban, tudva, hogy „jobb adni, mint kapni”. Becsüljétek meg a közösségi életet, figyeljetek a nehézségben levő társaitokra, a mosoly és a bátorítás egy-egy gesztusával, mert így könnyebben tudjátok elvégezni a hétköznapi szolgálat kisebb-nagyobb feladatait.

Ferenc pápa végül áldást adott a szolgálatát biztosító svájci gárdistákra, a Szűzanya és védőszentjeik, Szent Márton és Szent Sebestyén közbenjárását kérve.

* * *

Pietro Parolin bíboros államtitkár május 6-án az eskütételt követően utatott be hálaadó szentmisét a Szent Péter-bazilika katedraoltáránál.

Krisztus felment a mennyekbe az Atyához és az apostolok visszatértek Jeruzsálembe, hogy könyörögjenek a Szentlélek ajándékáért, amelyre olyan nagyon várakoztak. Ezekben a pünkösdöt megelőző napokban mi is, mint a tanítványok Máriával együtt, imádságos várakozásban fohászkodunk a Vigasztaló Szentlélek eljöveteléért – mondta homíliájában az államtitkár. Különösen tesszük ezt a fiatal gárdistákért, akik ezen a napon esküvel fogadják meg, hogy minden erejükkel szolgálják Péter utódát.  Imádkozzunk, hogy töltse el őket az erő Szentlelke és az istenfélelem, hogy teljesítsék mai esküjüket. Erősítsék meg őket a Szentlélek ajándékai a pápa szolgálatában – tette hozzá Pietro Parolin.

Jézus, mielőtt felment volna az Atyához, tanítványaira bízta a feladatot, hogy a világ minden részén hirdessék az evangéliumot – folytatta szentbeszédét a bíboros. – A Szentlélek pünkösdi eljövetelével az apostolok megkapták a bátorságot és az erőt, hogy elvigyék Isten Szavát a föld minden sarkába, és mindenütt hirdessék azt. Jól látható mindez ezt Szent Pálnál, a népek apostolánál. Városról városra járt és fáradhatatlanul hirdette a meghalt és feltámadt Krisztust, a világ Üdvözítőjét. Megtapasztalta, hogyan fogadták be a férfiak és nők az örömteli hírt és hogyan fordultak Krisztushoz.

Az apostol azonban megtapasztalta a visszautasítást és a kudarcot is. Ám az Úr vele volt és erőssé tette őt. Egy éjszakai látomásban Krisztus ezekkel a szavakkal fordul hozzá: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” (ApCsel 18,9-10)

Pál meghívást kapott, hogy mint apostol vigye el az embereknek az evangéliumot, az igazi élet örömteli üzenetét és tegyen tanúságot róla. Ez minden megkeresztelt hivatása: tanúságot tenni Krisztusról, a Benne való igazi életről. Megosztani a hit tapasztalatát a mindennapi élet konkrét keresztény tanúságtételével, Krisztus és teste, az egyház, valamint a pápa mellett, akinek feladata, hogy elöljárjon a szeretetben és minden megkereszteltet megerősítsen a hitben. Ez az a tanúságtétel, ami minden idők keresztényeinek hivatása – hangsúlyozta Parolin bíboros.

Azonban nem mindig könnyű ilyen tanúságot tenni. Ez a feladat fáradozást és hűséget kíván. Találkozhatunk olyan nehézségekkel, mint Szent Pál, beleértve az üldöztetéseket is. Gondoljunk csak korunk üldözött keresztényeire – mondta a vatikáni államtitkár. – Gondoljunk arra a 147 gárdistára, akik 1527-ben, Róma ostromában életüket adták, hogy megvédjék Péter utódát. Nem kerülhetett volna sor ilyen hősies halálra, önfeláldozásra az élet Urába, a feltámadásba vetett hit nélkül. Jézus szavai nyújtanak támaszt: „Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki” (Jn 16,22).

A bíboros államtitkár arra buzdította a fiatal gárdistákat, hogy bátran tegyenek Krisztusról tanúságot napjainkban, minden nehézség ellenére. Legyenek Krisztus tanúi hazájukban, Svájcban is, és mai világunkban, amely kívánja a világosságot és az életet, de gyakran nincs bátorsága, hogy befogadja. Tegyenek tanúságot társaik körében, akik éhezik az élet értelmét és teljességét.

Legyen bátorságuk az evangélium hirdetésére életükkel, abban a meggyőződésben, hogy „rendelkezésünkre áll az élet és a szeretet kincstára, amely nem csaphat be, az üzenet, amely nem manipulálhat, és nem csalhat meg. Olyan válasz, amely leszáll az ember mélyére, és képes támaszt nyújtani neki, képes felemelni őt. Ama igazság ez, amely nem válik divatjamúlttá, mert be tud hatolni oda, ahová semmi más nem képes. Végtelen szomorúságunkat csak a végtelen szeretet gyógyítja meg” – idézett a bíboros Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából.

Kedves gárdisták, ne várakozzatok, már ma kezdjetek el tanúskodni a Szentatya hűséges szolgálatával arról, hogy az Úr él, irgalmas, közeledik az emberekhez, békét, örömet kíván adni számukra, minden sebet begyógyítva.

Mindenki arra kapott meghívást, hogy boldog legyen, megismerje és szeresse Istent. Ehhez kéri Isten együttműködésünket. Mindnyájan eszközévé válhatunk. Mindnyájan kis ceruza lehetünk az Úr kezében – idézte Parolin bíboros Boldog Teréz anya szavait, akit hamarosan a szentek között tisztelhetünk.

Isten az embereket, minden valóságot arra használ fel, hogy belépjen az emberek életébe. Isten a gárdistákra is számít! – tette hozzá a bíboros államtitkár, majd végül  a Pápai Svájci Gárda védőszentjeiről szólt, akiknek a pártfogásáért az újonc gárdisták az eskütétel során, jobb kezüket az ég felé emelve fohászkodnak. Szent Márton, Szent Sebestyén és Flüe-i Szent Miklós szívét eltöltötte az Úr öröme, amelyet soha senki sem vehet el. Mindig Isten eszközeként tudtak élni, bármit is kért tőlük: mint katonák vagy püspökök, mint gárdisták és vértanúk, mint családapák, remeték vagy békítők.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír