Ez a gazdaság öl – könyv Ferenc pápa gazdaságszemléletéről

Kultúra – 2015. április 16., csütörtök | 12:28

„Ferenc pápa – Ez a gazdaság öl” címmel jelent meg magyarul az a kötet, amelyben a La Stampa olasz napilap két Vatikán-szakértője értelmezi a Szentatya gazdaságfelfogását. A Jezsuita Könyvek sorozatában kiadott művet április 15-én kerekasztal-beszélgetés keretében mutatták be Budapesten.

A Párbeszéd Házában nagy számú érdeklődő előtt Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője és Csaba László közgazdászprofesszor, egyetemi tanár ütköztette véleményét a kötetről, valamint Ferenc pápa – és a katolikus egyház – gazdaságról és szegénységről alkotott képéről.


A látszólag három szerző, Andrea Tornielli és Giacomo Galeazzi újságírók és Ferenc pápa által jegyzett kötetre, amely az év elején jelent meg Olaszországban, Vértesaljai László figyelt fel – mondta el Bartók Tibor jezsuita pap, a könyvbemutató moderátora. A provokatív cím a Szentatya 2013 novemberében megjelent apostoli buzdításából, az Evangelii gaudiumból származik. „»Nemet mondunk a kirekesztésen és az egyenlőtlenségen alapuló gazdaságra.« Ez a gazdaság öl. Miként lehetséges, hogy nem hír, ha egy hajléktalan öregember megfagy az utcán; ellenben hírértékű, ha két pontot esett a tőzsde…” – fogalmazott akkor a pápa, bírálva egy bizonyos gazdasági struktúrát. Szavai nagy port kavartak, megkapta a „marxista pápa” és az „idealista pápa” címkéket. A könyv annak jár utána, hogy mi vezetett el eddig a kijelentésig, és hogyan illeszkednek Ferenc pápa gondolatai a korábbi pápai megnyilatkozások sorába – mondta Bartók Tibor.


Vértesaljai László az ökonómia szó eredetéből indította el fejtegetését, az oikosz (’ház’) és nomosz (’törvény, rend’) görög szavak összetételéből álló szó eredetileg a ház törvénye, házszabály. Sokan mondják azt, hogy a fizikai háznak és a lelki törvénynek nincs sok köze egymáshoz, a magyarul most megjelent könyv a kettő lehetséges kapcsolatáról beszél – mutatott rá a Rómában élő jezsuita. Jézus názáreti programja, amelyben meghirdette az örömhírt (ahogy Lukács evangéliumának negyedik fejezete is rögzíti), társadalmi program – hangsúlyozta Vértesaljai László. Az utolsó ítélet leírásában (Máté evangéliumának huszonötödik fejezete) sincs benne a Szűzanya vagy a római pápa, hanem annak alapján ítéli meg az embert az Úristen, hogy észrevette-e az embertársát – fogalmazott a szerzetes, aki szerint emiatt a fizikai és a lelki törvények nem választhatók szét. Nem véletlen, hogy a kötet is folyamatosan hivatkozik Jézusra és az első három század tanítására, amikor a kettő még nem távolodott el egymástól.

Vértesaljai elismerte, hogy a későbbi századokban az egyház szegényekhez való hozzáállása is átalakult azáltal, hogy pénzre, vagyonra tett szert: kialakult a karitászgondolkodás, amely a szegényekkel törődést már nem központi kérdésnek tekinti, hanem mintegy mellékállásos tevékenységnek. A szegénység témája azonban, főleg a 19. század vége felé a munkásosztály megjelenésével megkerülhetetlenné vált. Ezért is adta ki XIII. Leó 1891-ben az első szociális enciklikát. A Rerum novarumhoz hasonlóan aztán az elmúlt évszázad szociális enciklikái is egy-egy válság hatására születtek. Amikor XI. Piusz a Quadragesimo annóban újraértelmezte elődje gondolatait, az 1929-es nagy gazdasági világválság fényében tette. Ekkor vándoroltak ki egyébként Ferenc pápa szülei is Olaszországból Argentínába, „ez a Francesco egy válsággyerek” – emlékeztetett Vértesaljai –: még meg sem született, már a gazdasági válság tapasztalatát hordozta.


1991-ben II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikája a berlini fal leomlása után a kommunista tervgazdaság tarthatatlanságára mutatott rá, némileg elismerve a szabad piacgazdaságot. A 2008-as válság után íródott XVI. Benedek pápa Caritas in veritate enciklikája, amely már a piacgazdaság jelenlegi működésének nem fenntartható voltára mutatott rá. A válságkezeléssel foglalkozó világ nem figyelt fel erre, de Ferenc pápa Evangelii gaudiuma 2013-ban már kiverte a biztosítékot – hívta fel a figyelmet az újságíró-szerzetes.

A pápa a prófétaság karizmájával beszél – mondja Vértesaljai –, és a közgazdászoknak meg kell érteniük, hogy azért foglalkozik a gazdasággal, mert aggódik a szegényekért, és ezeknek a milliárdoknak a hangja akar lenni. Ferenc pápa a nép iránti fogékonyságot szülőföldjéről, Argentínából hozza magával, ahol a népegyház már a II. vatikáni zsinat előtt is létező valóság volt. Ám a szegények iránti szeretetével együtt is következetesen képviseli azt a megkülönböztetést, hogy van gazdaság, ami öl, és van, ami nem.


Csaba László közgazdász hiányérzetének adott hangot a két „vatikanista intimpista” kötetével kapcsolatban, úgy véli, közel sem olyan mély, átgondolt műről van szó, mint mondjuk XVI. Benedektől A názáreti Jézus vagy Reinhard Marx bíborostól (a kötet megjelenésekor még érsektől) A tőke. Csaba László szerint a szegénység nem érték, lehet bárhogy is szépíteni, az mindenképpen fogyatkozás, ami ellen küzdeni kell. A közgazdászprofesszor veszélyesnek tartja, ha mindent csak a szegénység szempontjából látunk, hiszen Buenos Aires sem csak a nyomornegyedekből áll, Budapesten sem csak a hajléktalanok vannak, ugyanúgy ott van például a Művészetek Palotája. A világbank kimutatásai szerint ráadásul csökken a szegénység: a korábbi 1,5 milliárd helyett ma „csupán” 700 millióan élnek 1 dollár alatti összegből naponta.

Csaba László a már említett Reinhard Marx bíborossal együtt vallja, hogy két dolgot kell elkerülni a gazdaság terén: egyrészt a pénz fetisizálását, másrészt a pénz teljes elutasítását és ezzel a segélyfüggő társadalom kialakulását. Ahogy a német bíboros is mondja, személyre szóló megoldásokkal kell segíteni a szegényeket. A közgazdász szerint az ezen elvek alapján álló piacgazdaság lehet jó, de az a piacgazdaság, ami mindent uralni akar, valóban öl.

Vértesaljai László Csaba László felvetéseire úgy reagált, hogy Ferenc pápa gondolatai alapján nem közgazdasági könyv született, és a pápa egyáltalán nem tartja követendőnek a szegénységet, hanem azt akarja megmutatni, hogy a szegényben van valami, amelyen keresztül az Isten úgy tárja fel magát, ahogy más módokon nem tud megmutatkozni. Ferenc pápa arra mutat rá, hogy ne szociális kérdésként kezeljük a szegények helyzetét, hanem testvérként tekintsünk rájuk.


A Szentatya, mint egy jó körzeti orvos, odafigyel az emberekre, és azt kérdi tőlünk, hogy amikor látjuk a nélkülözőt, elmegyünk-e mellette, ha adunk, miként tesszük, belenézünk-e a szemébe, megöleljük-e őt. Vértesaljai László hozzátette: Ferenc pápa rámutat, hogy nem nevezhető meg a felelőse akár a benzinárak mozgásának, akár más gazdasági tényezők változásának, és ezzel a mai világ szentesít egy átláthatatlan mechanizmust. A Szentatya ezt kritizálva egy társadalmi, strukturális bűnről szól ebben a könyvben, az embert helyezve a gazdasági gondolkodás középpontjába – hangsúlyozta a jezsuita szerzetes.

Fotó: Ijjas Teréz/Párbeszéd Háza

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria