Ezüstmiséjét ünnepelte Ugrits Tamás pápai káplán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Jézus Krisztust ünnepeljük, Ő van a középpontban! – szólt a jelenlévőkhöz a szentmise elején Ugrits Tamás, miután köszöntötte paptestvéreit és a híveket. Majd így folytatta: papnak hívott huszonöt éve, és kegyelmeivel, hűségével megtartott a szolgálatban. Elsősorban Őt illeti a hála, és mindazokat, akik szeretetükkel, imáikkal, segítségükkel kísérték utamat. Krisztus összetart minket hitben, egybetartozunk. Mindegy, mit gondolnak rólunk, a lényeg, hogy tudjuk-e egymást segíteni, szeretjük-e egyházunkat, és akarjuk-e szolgálni közös küldetésünk tudatában, szeretetünk hűséges gyakorlásával.

A szentmisében először Csák Lajos, a Szent Imre-iskola igazgatója köszöntötte a jubilánst az intézmény dolgozói nevében.

Köszönjük, hogy munkatársként és „harcostársként” is békét sugárzol, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Különösen azoknak, akik hozzád mennek reggeli áldásért, vagy gyónni, rózsafüzért mondani. Az „engedjétek hozzám a gyermekeket” jézusi parancs nálad minden ügyeletben, közös imádságban, az elsőáldozók és bérmálkozók felkészítésében visszhangra talál. Köszönjük, hogy a téged köszöntők közösségében veled lehetünk, és hálát adva az Úr gondviselő szeretetét kérjük rád, hogy még sok tanéven át, Isten dicsőségére gyakorolhasd papi, nevelői hivatásodat – fogalmazott az igazgató.

Ezt követően az iskolások köszönetük jeléül egy saját rajzaikból készült albumot adtak át, olyan élmények lenyomatait, amelyek Ugrits Tamáshoz fűzték őket a tanévek során.

Hálaadásra gyűltünk össze mindannyian, huszonöt évért adunk hálát, de én most azokért az eseményekért, történésekért mondok köszönetet a Gondviselőnek, amelyeket a püspöki palotában, az együtt végzett munka során veled megtapasztalhattam – fogalmazott Kiss János általános helynök, nagyprépost köszöntőbeszédében. – Példaértékű, ahogy számos feladatodat nagy hozzáértéssel, elkötelezetten, szerényen, alázattal viseled és töltöd be. Hálát adok a Mindenhatónak barátságodért, és kérem az Örök Főpásztort, adja meg mindig a szükséges kegyelmeket. Adjon testi erőt, hogy sokáig betölthesd mindnyájunk örömére hivatásodat! 

Az ezüstmise ünnepi szónoka Spányi Antal székesfehérvári püspök volt.

Szükséges, hogy időről időre megálljon az ember, és végiggondolja, merre tart az élete. Vannak nehézségek, amelyekkel szembesülni kell, de fel kell ismerni az élet ajándékait, azokat a pillanatokat, amelyekért örömmel, tiszta szívvel tudunk hálát adni. Ilyen az ezüstmise is. Tamás atyát az Isten hívta meg. Ez nemcsak a saját döntésén múlt, hanem az Úr kegyelmén, hogy hűségesen, készséges szívvel kitartott – kezdte beszédét a főpásztor. – Ilyen alkalommal az első impulzusokat szokás felsorolni, amelyek a papi hivatáshoz vezettek: a családi indíttatást, a példaadó papokat, a döntés küzdelmeit, a tanulmányokat, és így tovább. De felsorolhatnánk és értékelhetnénk a számos tevékenységet: a püspöki hivatalban, a székesegyházban, a Szent Imre-templomban, az iskolában, a szentszéki ügyekben, a hitoktatók és lelkipásztori munkatársak képzésében, lelkigyakorlatok tartásában, amelyekben sok munka és persze öröm van Tamás atya számára. Most iránta való szeretetünk hozott ide bennünket, mégis azt kérem, tekintsünk arra, aki az ő papságának is forrása, vagyis Krisztusra.

Az egyházban természetesen vannak hibák, de Krisztusra kell tekintenünk, aki maga a papi eszmény, aki példát ad nekünk. Mennyi áldás és kegyelem, mennyi kezdeményezés, öröm, élet, remény van az egyházban, amely Krisztustól ered. Ő elhozta számunkra az Atya szeretetét, az örömhírt, amelyre az egész emberiség vágyódott. Ezt az üzenetet kell hirdetni, hogy legyen mindig valaki, aki a legfontosabbat idézi eszünkbe. Jézus ezért vonta be személyes életébe apostolait, hogy bensőséges kapcsolatban megismerjék, és így tegyenek tanúságot róla, haláláról és feltámadásáról – hangsúlyozta Spányi Antal.

Az apostolok, visszaemlékezve Jézus tanításaira, a Szentlélek erejében lettek alkalmasak az evangélium hirdetésére. Minden ember minden élethelyzetének kérdéseire Krisztus erejében és fényében adtak válaszokat – emlékeztetett a püspök, majd Ugrits Tamáshoz szólva kiemelte, benne olyan papot ismert meg, aki egész hitével, egész személyiségével, szellemi erejével arra törekszik, hogy ezt a bensőséges kapcsolatot Krisztussal megélje. Ez motiválja, ezért térdel imádságban Krisztus elé, ezért tanul ma is mindennap, hogy a mai ember problémáira választ találjon, hogy Krisztusban megerősödjenek mindazok, akiket őrá bízott az Úr.

A főpásztor hálát adott Istennek, hogy ilyenné formálta Ugrits Tamást, majd így zárta szentbeszédét: „Azt kívánom, hogy amikor majd rólunk is számot kell adnia, akkor ezt örömmel tehesse. Isten kegyelme segítse további életének útján, őrizze szívét és lelkét törekvéseiben, amelyek eddig sem voltak, de ezután se legyenek hiábavalóak!”

A diákok a hívek könyörgésében adtak hálát Ugrits Tamásért. A Szentlélek bőséges ajándékát kérték szolgálatára, valamint azért imádkoztak, adjon neki erőt az Úr, hogy személyes példájával és vezetésével továbbra is segíthesse az iskola tanulóit.

Ugrits Tamás végül hálát adott a családjáért és az egész ünneplő közösségért, akiknek tagjait név szerint is ismeri, akikkel, mint mondta, „összeköti a hitből fakadó szeretet”. Az ünnepelt megköszönte az iskola tanárainak, a diákoknak, a hivatali munkatársaknak a mindennapi készséges együttműködést. Majd köszönetet mondott azért is, hogy szolgálatát Székesfehérvár városában végezheti, ahol Szent István és sok magyar szent nyomdokain járhat.

A legfontosabb, hogy hitben és szeretetben segítsük és támogassuk egymást, hogy együtt menjünk Isten országa felé, ahová meghívást kaptunk – zárta beszédét Ugrits Tamás, majd ezüstmisés áldását adta a jelenlevőkre.

Forrás, fotó és videó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír