„Ha a betegek mellett végzett szolgálatunknak a lényegét akarjuk megfogalmazni, azt mondhatjuk: a szív bölcsességével szolgálni beteg testvéreinket, szolidárissá válni a szenvedőkkel anélkül, hogy megítélnénk őket. A legfontosabb a feltétel nélküli elfogadás, a jelenlét a betegek mellett” – hangsúlyozta Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens az önkéntes beteglátogatók májusi találkozóján.
Május 18-án reggel elmélkedéssel kezdődött a szombati összejövetel, melynek témája a szenvedés misztériuma, isteni kapcsolódása volt.
Jézus szenvedésével, kereszthalálával csatlakozott az emberiség szenvedéséhez, Isten időtlenségében pedig mindenkor a szenvedőkkel, a szenvedőkben van: „Beteg voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36).
Ezért a betegek és hozzátartozóik mellett eltöltött hely szent hely, és a mellettük, velük, a szolgálatukban megélt idő is szent idő – hangzott el Gáspár Annamária előadásában. – Ez számunkra is az életszentség felé vezető úttá válhat, ha minden pillanatot úgy élünk meg, hogy az Úrért tesszük, és keressük az Ő arcát szenvedő testvérben.
A szenvedésben nem mi visszük a vigaszt, mi csak eszközök vagyunk Isten kezében. A szenvedésben senki nincs egyedül: Isten örök szeretetével ölel körül minden szenvedőt és beteget. Jézus valamennyi szenvedést, fájdalmat, nehézséget magára vett, hogy minél inkább közel legyen a szenvedőkhöz, hogy velünk legyen – mondta Gáspár Annamária. Hozzátette: szolgáltunk lényege, hogy beteg testvéreinkben keressük az Úr arcát; felismerjük, hogy minden betegben jelen van az Úr, együtt szenved velük. Segítsük a betegeket abban, hogy megérezzék, felismerjék az Úr jelenlétét a szenvedésben is! – emelte ki az előadó.
A találkozón részt vevő önkéntesek megosztották a kórházakban szerzett élményeiket, tapasztalataikat; tanácsot adtak egymásnak – de időt fordítottak a közös elmélkedésre, imádságra is.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria