Felszentelték az első mongol papot

Kitekintő – 2016. szeptember 5., hétfő | 19:59

Nagy ünnepet ült a világ legfiatalabb helyi egyháza: augusztus 28-án Mongólia fővárosában első alkalommal szenteltek pappá mongol őslakost. A 29 éves Joseph Enkhee-Baatar szentelését ezerötszáz hívő jelenlétében ünnepelték az ulánbátori Szent Péter és Pál-székesegyházban.


A történelmi jelentőségű szentmisén több mint negyvenen koncelebráltak, és jelen voltak az állami vezetés és a diplomáciai élet képviselői is, valamint az ulánbátori buddhista kolostor, a Dashi Choi Lin apátja, aki támogatásáról biztosította a szentelendőt.

Kölcsönösen tanulunk egymástól – méltatta a katolikus és buddhista hívek között fennálló jó kapcsolatot az apát.


Köszönetet mondok az Úrnak, aki meghívott a papi szolgálatra, és hálámat fejezem ki mindazoknak, akik hivatásom útján kísértek. Erős bennem a remény, hogy lesznek fiatal férfiak Mongóliában, akik követnek majd ezen az úton – mondta a szentelésen Joseph Enkhee-Baatar.


Wenceslao Padilla püspök, Mongólia apostoli kormányzója, aki a kezdetek óta figyelemmel kíséri a 29 éves fiatalember hivatását, így fogalmazott szentbeszédében: „A mindössze negyedszázados történelmű mongol egyház számára olyan ez a szentelés, mint amikor egy fiatal anya első gyermekét világra hozza. Abban bízunk és azért imádkozunk, hogy Joseph Enkhee-Baatar hű maradjon a meghíváshoz, mindennap vegye vállára keresztjét, és kövesse Krisztust.”


Joseph Enkhee-Baatar családja a keresztény kisebbséghez tartozik, nagyanyja hívő protestáns, nagybátyja protestáns lelkész, édesanyja és egyik lánytestvére katolikus. „Egy szentmisén született meg bennem a papi hivatás vágya, s a tűz azóta sem alszik ki” – emlékezett a kezdetekre. Padilla püspök úgy érzete, „lassítani” kell a fiatalembert, ezért meggyőzte, először végezze el egyetemi tanulmányait, s csak utána lépjen a papi hivatás útjára. Így Joseph Enkhee-Baatar először biotechnológiát tanult Ulánbátorban, majd a diplomáját megszerezve azonnal jelentkezett a dél-koreai szemináriumba. 2014 decemberében szentelték diakónussá Szöulban, pappá szentelésére és újmiséjére pedig már Ulánbátorban kerülhetett sor. Első szolgálati helyén huszonegy megkeresztelt alkotja a katolikus közösséget.


Huszonöt évvel ezelőtt, amikor a Fülöp-szigeteki Wenceslao Padilla püspök, a scheuti misszionáriusok rendjének tagja Mongóliába érkezett, nem volt egyetlen katolikus sem az országban. Ma számuk meghaladja az ezerháromszázat.

Az első őslakos katolikus hivatásának története nem képzelhető el a különféle nemzetiségű emberek végezte, hosszú éveken át tartó missziós munka nélkül. A 66 éves Padilla atya egyik közülük, s munkája egyik gyümölcse a mostani szentelés. „Büszkeséget is érzek, hogy Dzsingisz kán országában részese lehettem ennek a történelmi eseménynek” – mondta a szentelés kapcsán készült videoüzenetben.

A mongol egyház születésének másik kulcsszereplője a kongói születésű, szintén scheuti misszionárius Prosper Mbumba atya, aki egy másik történelmi jelentőségű eseményről számolt be: „A napokban kezdtük meg a mongol fővárostól 240 kilométerre, Erdenetben az Isteni kegyelemről elnevezett új templom építését.”


Az Asianews hírügynökség igazgatója, Bernardo Cervellera a Vatikáni Rádiónak beszélt a szentelés jelentőségéről. „A tény, hogy hivatás született és érett meg a belső-ázsiai országban, mutatja az ott élő emberek vallási éhségét. A missziós munka itt azt jelenti, szembe kell nézni a hagyományosan erős sámánizmussal, és meg kell ismerni a buddhista vallásosságot. Mongóliában az emberek számára különlegesen fontos a pap személye, benne az ég és a föld, Isten és ember találkozási pontját látják. A katolikus pappá szentelt mongol, aki ennek az ősi kultúrának a gyermeke, és erről az alapról hirdeti Jézus Krisztus örömhírét, tud leginkább hozzájárulni a katolicizmus inkulturációjához. Ez egy idegen misszionárius számára sokkal nehezebb és hosszadalmasabb folyamat” – fogalmazott Cervellera atya.

Mongóliában a kommunizmus súlyos évei után 1992-ben vállalta az ország új vezetése a politikai és világnézeti újrakezdést. Ekkor indulhatott újra az addig elnyomott vallási élet. A mongol alkotmány garantálja a vallásszabadságot.


A hárommilliós lakosság 53 százaléka buddhista, 39 százaléka nem vallásos. 3 százalékuk muszlim, 2,9 százalékuk pedig az egykor domináns sámánizmus követője. Csupán 2,1 százalék vallja magát kereszténynek, ebből a többséget a protestáns egyházak adják – tájékoztatta a német katolikus hírügynökséget Mbumba atya.

Ez a statisztika, és a számok azonban nem tükrözik a valóságban megélt vallásosságot. Nem mindenki buddhista, aki annak vallja magát – tette hozzá Mbumba atya. – Azok, akik hivatalosan buddhistának vallják magukat, valójában a „sárga sámánizmus”, a buddhizmus és a régi vallás mongol keverékét gyakorolják.

Ebben az országban, ahol a lakosság közel 22 százaléka szegénységben él, szívesen látják a szociális tevékenységet végző keresztényeket.


A kezdeti három misszionáriust az évek során több mint hatvan további követte. A Missio Aachen elnevezésű német segélyszervezet ma jó kapcsolatot ápol a katolikus egyházzal, hat plébániát és öt filiát tartanak fenn. Működtetnek iskolákat és óvodákat.

A növekedés lassú, és türelmet igényel – összegzi tapasztalatát az Ázsia-szakértő Cervellera atya. – Hatékony eszköz a barátság, a gyerekek iskoláztatása, foglalkoztatása. Sokat jelent, hogy az egyház foglalkozik a nőkkel, és hogy ott, ahol nagy a szükség, munkát tud adni az embereknek. Mongóliában előírás, hogy egy külföldi vállalkozás – így az egyház is – akkor folytathat tevékenységet az országban, ha meghatározott számban helyi munkaerőt is foglalkoztat. Így az egyház a gazdasági növekedést is elősegíti.

Bár garantált a vallásszabadság, a vallásokra, különösen az idegen eredetűekre – bizonyos bizalmatlansággal tekint a hatóság. Az engedélyekre esetükben sokkal tovább kell várni, és különböző feltételekhez kötik. De a katolikus egyház mégis gyarapodik! – fejezte ki örömét Bernardo Cervellera.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió német nyelvű adásának szerkesztősége

Magyar Kurír
(té)

Kapcsolódó fotógaléria