Ferenc pápa felhelyezte a palliumot a jeruzsálemi latin pátriárkává kinevezett Pizzaballa érsekre

Október 28-án, közvetlenül a szerdai általános kihallgatás előtt a Szent Márta-ház kápolnájában Ferenc pápa palliumot helyezett Pizzaballa érsek, a jeruzsálemi latin patriarkátus apostoli adminisztrátora vállára, aki ezzel a beiktatással hivatalosan is a jeruzsálemi latin rítusú katolikusok pátriárkája lett. Az egyszerű és jelentőségteljes liturgia során a jelenlévők együtt imádkozták az Úr imáját és egy Üdvözlégyet. A rövid szertartáson részt vett Flavio Pace prelátus, a Keleti Egyházak Kongregációjának helyettes titkára, a jeruzsálemi latin patriarkátus és a ferences rend néhány képviselője, hiszen Pizzaballa atya ferences szerzetes.

„A pallium, melyet a legünnepélyesebb pillanatokban viselek, a köztetek végzett új szolgálatomnak a jele, ami arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztségben magunkra öltöttük Krisztus igáját, a kereszt súlyát és dicsőségét, ami pedig a halálig, sőt még azon túl is tartó szeretet” – üzente a híveinek írt levelében rögtön az esemény után az új pátriárka.

„Négy évvel ezelőtt, a szentföldi kusztos mandátumom lejártakor a Szentatya a jeruzsálemi latin patriarkátus apostoli adminisztrátorává nevezett ki – emlékezik Pizzaballa érsek a levelében –, és akkor ezt a kinevezést úgy értelmeztem, ami azóta sem szűnt meg meglepő és zavarba ejtő lenni, mint az emmauszi tanítványok visszatérését. Én is úgy éreztem magam, mint akit erre a visszatérésre hívnak Jeruzsálembe, hogy újrakezdjem az utat, megtaláljam a közösséget és megerősítsem elkötelezettségemet. Amikor éppen azt éreztem, hogy a megbízatásom befejeződött volna, érkezett meg Ferenc pápa újabb hívása, aki engem akart pátriárkának. Most ez alkalommal azt kérik tőlem, hogy maradjak.

Maradni – ez az érett türelem, a virrasztó várakozás, a mindennapi, komoly, és nem átmeneti, nem érzelgős jellegű hűség igéje.

Mindenekelőtt az Úr felhívása ez az apostolokhoz a mennybemenetele előtt, akik még irányvesztettek, megzavarodottak, és arra hajlanak, hogy ki-ki a maga útján menjen tovább, vagy mindent azonnal megoldjon, mintegy erőt véve az Isten idején. Ekkor szól nekik Jézus: Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt! (Lk 24,49). Én is maradok, hogy köztetek és veletek járjak, hitben és reményben.”

„Régi és új problémák csapásai sújtanak bennünket – folytatódik a levél –, rövidtávú politika, mely képtelen a látásra és a bátorságra, egy mindjobban megosztott és széttöredezett társadalmi élet, olyan gazdaság, mely mind többeket tesz szegénnyé. Végül pedig a világjárvány, mely lassú és az élettel ellentétes ritmusokat kényszerít ránk, szemben azzal, amihez korábban hozzá voltunk szokva. Ugyanakkor az iskoláink és templomi közösségeink is, melyek sokszor nagyon törékenyek, mind nagyobb nehézségben vannak. Összességében nagyon sok a belső és a külső probléma is egyaránt. Mindez pedig fájdalmasan, de azt remélem, hogy hatékonyan megtanítja nekünk, hogy most más lépésekkel kell haladnunk, mégpedig az ember lépteivel, ha meg akarja menteni magát és a világot” – üzeni levelében Pierbattista Pizzaballa érsek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír