Ferenc pápa áldását küldte az etiópiai női missziónak

„Ennek a nagyon furcsa időszaknak a sok megpróbáltatása közepette az Úr olyan vigasztalást tartogatott számunkra, ami ritkán adódik az életben. Márciusban Godéban váratlanul meglátogatott minket Antoine Camilleri érsek, pápai nuncius, aki azt követően pont Olaszországba ment beoltatni magát a Covid ellen, és ott-tartózkodása alatt Ferenc pápával is tudott találkozni” – mondta el a Fides nemzetközi hírügynökségnek Angelo Antolini OFM robei apostoli prefektus.

„Amikor megtudtuk a hírt – folytatta a koronavírus-fertőzésből meggyógyult, még lábadozó ferences misszionárius –, Mary Joachim nővér megragadta az alkalmat, hogy levelet küldjön a Szentatyának, amelyet azokkal a nehéz helyzetben lévő asszonyokkal (a nagyvárosban élő, sokszor a prostitúció világát megjárt, HIV- vagy TBC-fertőzött, gyerekeiket egyedül nevelő nők – a szerk.) együtt írt, akiket nap mint nap gondozunk. Elmondták neki gondjaikat és írtak azokról a veszélyekről, amelyek között élnek. Április közepén ugyanolyan váratlanul megérkezett Ferenc pápa válaszlevele Mary Joachimnak, az asszonyoknak és minden munkatársnak. Meghatottan olvastuk a levelet a vasárnapi mise előtt. Vigasztalás ez, amelynek az Úr soha nincs híján” – írta Antolini atya.

A nővér hét évvel ezelőtt érkezett Godéba, közben két éven keresztül, tavaly novemberig gyógykezelésen volt Angliában. A misszióban – amelyben most május végéig négy, néhány hónapja érkezett világi misszionárius is segíti – olyan nehéz helyzetben lévő asszonyokkal foglalkozik, akiknek több férfitól is van gyerekük, házasságokból vagy alkalmi kapcsolatokból, és jellemzően erőszakos környezetben éltek.

„A misszióban az élet nagyon egyszerűen zajlik – magyarázta az apostoli prefektus. Aki szeretne, reggel lemegy a kápolnába imádkozni Mary Joachimmal. Fél nyolckor indul a busz, amelyet egy katolikus fiatal vezet a misszióból, felveszi az asszonyokat és a gyerekeiket a városban, a misszió ugyanis öt kilométernyire van a várostól, a Wabi Shebelle folyó partján. Összesen nyolc nőről és tizenkettő, különböző korú gyerekről van szó. Elkészítik maguknak és a gyerekeknek a reggelit, aztán megosztoznak a feladatokon, néhányan a konyhába mennek, mások a nővér irányításával más munkákat végeznek. Ily módon a tőlünk kapott fizetésből igyekszünk elérni, hogy el tudják tartani magukat. Az önkéntesek a gyerekekkel foglalkoznak, korosztályok szerint. Délben mindenki együtt eszik, aztán hazakísérik őket a nyüzsgő városba. Délután az önkéntesek továbbra is a misszió feladatait látják el egészen az eucharisztikus liturgiáig, majd a melegtől kimerülten együtt vacsorázunk. Az élet itt nagyon egyszerű, ugyanakkor nagyon intenzív is, mindig készek vagyunk az improvizációra.”

A godei misszió a Wabi Shebelle folyó északkeleti partjánál található, a harari vikariátus területén. Messze, a folyó délnyugati partvidékén fekszik a robei prefektúra. Decemberben a két ordinárius közös dokumentumot írt alá, amelyben a robei apostoli prefektúrára bízták az egész folyamvidék lelkipásztori ellátását. A szomáli lakosság muszlim. Gode városában – amelyet katonai stratégiai célból alapított a ’60-as években Hailé Szelasszié császár – él egy kis keleti katolikus amhara közösség. A szomáliak a városokban kereskedelemből élnek, vidéken pásztorkodásból. Csak nemrég kezdték el mezőgazdasági tevékenységre használni a jó adottságokkal rendelkező folyamvidéket.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Fides

Fotó: Themissionofhope.net

Magyar Kurír